Drágáim,

ez az év sem telt unalmasan - szerencsére :-)

Február közepén megvolt az első rekonstrukciós műtétem, amikor a bal mellemben kicserélték az expandert szilikon implantátumra, a jobb mellemet pedig hozzáigazították. A műtét után 1 hónappal megcsináltattam a mellbimbó tetoválást, ami szintén nagyon szép lett és egyáltalán nem fájt. Közben március környékén felhívást tettem közzé, hogy önkénteseket keresek mellrák elleni kampányhoz, amire nagyon sokan jelentkeztek. Összeültünk hát páran és elkezdtük kitalálni, hogy mit hogyan szeretnénk és kéne tenni figyelemfelhívás céljából. Csináltunk egy weblapot, és létrehoztunk egy zárt csoportot a FB-on, ahol mostanra több, mint 300 tagunk van. Mind érintett nők, akik már vagy maguk mögött tudhatják a mellrákot vagy most vannak benne éppen. Minden esetre nagyon sok nőnek segítettünk és segítünk nap, mint nap a saját tapasztalatainkkal és ez fantasztikus érzés. Közben én naponta kapok még mindig emileket érintettektől, akik a blogomon keresztül találnak rám. Elképesztően jó érzés, hogy ennyi nőnek tudok vigaszt nyújtani. Minden emil egy-egy megerősítés, hogy helyes, amit a teszek! És szükség van erre! Májusban jött az ötletem, hogy a Kékszalag vitorlás verseny szóljon egy kicsit a mellrákos nőkről. Le is szerveztem, nagyon jól sikerült, de idén még jobban fog reményeim szerint :-) Minden esetre azt elértük, hogy nagyon sok sajtóban beszéltek a verseny kapcsán a mellrákról és az önvizsgálat fontosságáról. És ez már egy nagy dolog!

Májusban volt egy fantasztikus születésnapi bulim (41 lettem), amin ott volt mindenki, aki mellettem volt a betegségben és kaptam egy csodálatos, meseszép biciklit, amit azóta sajnos elloptak :-( 

Az év folyamán (a Kékszalagnak köszönhetően) volt több sajtómegjelenésünk is, ami elég nagy eredmény. Ezen kívül megszületett az első programunk, ami az utolsó kemoterápiás kezelést kapó érintettek meglátogatása. Egyszerűen csak ott vagyunk velük, amikor az utolsó csepp is lefolyik a gyógyító méregből. Viszünk nekik egy plakátot és egy kártyát, amin gratulálunk nekik. Egy kis apróság, nekik viszont nagy öröm :-) Egy amerikai oldalon láttam ezt és nagyon megtetszett. Rögtön tudtam, hogy ezt itthon is be kell vezetni. És az érintettek nagyon örülnek! És ez jó :-)

Ezen kívül voltak sportesemények, ahol részt vettünk, voltunk többször önvizsgálatot tanítani és az Indexen megjelent az utolsó kemós videónk :-)

Elképesztően sok fantasztikus nővel ismerkedtem meg, akik egytől-egyik csodálatos emberek és sokan közülük a barátaim lettek. Hálás vagyok érte a sorsnak!

Szeretnénk egy Egyesületet létrehozni, amit sajnos a múlt évben nem sikerült, de ami késik, az nem múlik. És ha ez létrejön végre, akkor tudunk támogatásokat szerezni és még több dolgot csinálni, amivel segíteni tudunk az érintetteknek, illetve még több helyen és fórumon beszélni az önvizsgálat fontosságáról. És nem utolsó sorban beszélni arról, hogy milyen fontos elmenni a szűrővizsgálatokra.

Októberben aztán volt egy újabb műtétem, amikor is kaptam végre mellbimbót a bal mellemre és a jobb mellembe behelyeztek egy kis implantátumot. 2 év után végre készen lettem :-) Végre újra elkezdtem sportolni (úszom és futok), a FB-on működik az önsegítő csoport, az új weblapunk hamarosan elkészül, és remélem az Egyesület is hamarosan létrejön. A decemberi kontrollvizsgálatokon minden negatív lett :-) Nagyon sok jó dolog történt 2014-ben velem, velünk, de voltak rossz dolgok is. Rossz dolgok nélkül nem élet, az élet....sajna...el kellett engednem "L"-t, aki nagyon régóta társam volt és végig csinálta velem a betegség nagyon kemény másfél évét. Nagyon fáj és nagyon hiányzik ,de meg kellett tennem. Igyekszem nyitottnak lenni egy új kapcsolatra, hiszem, hogy van valaki valahol, akinek pont rám van szüksége, így, ahogy vagyok. Volt emberi kapcsolatban való csalódás is, ami nagyon megviselt, de mára túltettem magam rajta és december 24-én elment egy sorstárs, amin még ma sem tettem túl magam. Egyidős volt velem és kb együtt kezdtük a betegséget. Párszor beszéltünk is, de nem találkoztunk. Áttétes lett és elment. Megrázott. Nagyon. Egy életvidám, csodálatos, értékes ember elment. 41 évesen. Igazságtalan és élet.

Új reményekkel, és tervekkel, megújult lendülettel indulok neki az új évnek. Még több nőnek szeretnék segíteni és hiszem, hogy lehet változtatni és javítani a statisztikán. Hinni  kell és tenni a dolgom tovább. Minden nap hálát adok a sorsnak, hogy egészséges vagyok és minden leletem negatív. Maradjon is így még 40 évig :-) 

Minden sorstársamnak sok erőt és kitartást kívánok a gyógyuláshoz!

CARPE DIEM

Drágáim, akiket most diagnosztizálnak, vagy akik már kezelésekre járnak, vagy a napokban műtenek, vagy már kifelé mentek a betegségből!

Mindenkinek szól a mai írásom, mert tudnotok kell, hogy NEM vagytok egyedül a bajban!!! Én is és még nagyon sokan végig csinálták ezt a szörnyű betegséget és tudnotok kell, hogy mellrák után is VAN élet! Méghozzá teljes értékű élet! Így van, még akkor is, ha most nem így érzitek. Talán most éppen kilátástalannak látjátok az egészet, mert a napokban közölték veletek a szörnyű diagnózist, vagy éppen őrült fájdalmaitok vannak. Tudom, mit éreztek. Én is azt hittem, azon a napon, hogy vége az életemnek, nagyon meg voltam rémülve és fogalmam sem volt, hogy mit fogok mondani a lányomnak, amikor hazaérek. Zokogtam és igazságtalannak tartottam az életet. Az első pár napban, többször feltettem én is a klasszikus kérdést, hogy miért pont velem történik??

Vagy sokszor, amikor rettenetes fájdalmaim voltak, azt gondoltam, hogy nem akarom tovább csinálni, hagyjon mindenki békén, és csak sírni akartam a paplan alatt. El akartam bújni az élet elől és azt gondoltam, hogy  ha felébredek, kiderül, hogy az egész csak egy rossz álom volt.

De nem így történt.

Nem álom volt, hanem valóság, és én szépen, lassan összeszedtem magam és tettem, amit mondtak az orvosok, és igyekeztem mindig csak az adott nappal foglalkozni. Mindig csak éppen az adott nappal és annak a megoldandó feladatával. Nekem ez volt a túlélési stratégiám. Aztán egy idő után a humort is segítségül hívtam és ennek köszönhetően sikerült átvészelnem a betegséget.

Hosszú volt és nehéz, de ITT vagyok és JÓL vagyok és ma már nem haragszom a betegségre. Megtanultam tisztelni a testemet és megtanultam tisztelni az életet és türelemre is tanított és olyan sok csodás embert ismertem meg, amit semmiért sem cserélnék el!!!

Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül, van kihez fordulnod, ha éppen egy kis biztatásra vágysz, vagy ha úgy érzed, hogy senki nem ért meg.

Keresd meg a Facebookon a Mellrák után is van élet oldalt, illetve ugyanezzel a névvel van egy zárt csoport, ahol érintettekkel beszélgethetsz. Sok olyan kérdésre választ kaphatsz, amit nem tudtál feltenni az orvosnak, vagy ha egy kis lélekápolásra vágysz, akkor is jó helyen leszel.

Hidd el, mi mind tudjuk, hogy mit érzel és min mész keresztül - NEM vagy egyedül!

Kedveseim,

régen írtam, sok minden történt velem-körülöttem...

Az utolsó rekonstrukciós műtétem jól sikerült, elkészült a mellbimbóm végre 2 év után :-) és a jobb mellembe kaptam egy kis implantátumot. Sajnos, amit nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni :-( 2 hétig olyan fájdalmaim voltak, mint amikor 2 évvel ezelőtt levették a bal mellemet. Beszéltem több nővel, aki átesett már ilyen műtéten és teljesen vegyesek voltak a tapasztalatok. Volt, akinek egyáltalán nem fájt, volt, akinek kicsit fájt és volt olyan is, akinek annyira fájt mint nekem. Mint tudjuk, nincs két egyforma nő, két egyforma eset, két egyforma szervezet. Engem ez most eléggé megviselt. Ez van. De ez ismét már csak múlt!!!! Hét héttel a műtét után, köszönöm, JÓL vagyok, gyönyörűségesek a cickóim és én végre pontot tehetek 2 éves kálváriám végére!! :-)

Mint írtam az elején, sok minden történt az elmúlt időben. Ami talán a legjobban bosszant, hogy a kompressziós melltartóról levették a támogatást, ami eddig receptre 8.000.-Ft volt. Most recept nélkül 18.000.-Ft-ba kerül egy darab ebből. Márpedig egy ilyen rekonstrukciós műtét után legalább 2 darabra van szükség, mivel hat hétig éjjel-nappal viselni kell és néha ki is kell mosni ugye :-) Felháborítónak és szomorúnak tartom, hogy nem elég, hogy végig kell csinálni ezt a hosszú, nehéz tortúrát a betegséggel, a végén pedig még egy vagyonba kerül a helyreállító műtét. Mert ugye a melltartón kívül be kell szerezni a kompressziós harisnyát is, és az implantátumot is ki kell fizetni (a nem érintett mellben). Dühít, bosszant, bánt....Annyi sok nő ír nekem, akik kérik, hogy segítsek nekik, mert nem bizony ők nem tudják ezt kifizetni...én pedig nem tudok segíteni :-( No ezekben a dolgokban szeretnék változást hozni többek között!!!

Történt azért jó dolog is :-) a műtétemet megelőző este végig jártam a szobákat és mindenkinek adtam egy szórólapot a blogomról és egy rózsaszín masnit. Annyira boldogok voltak a nők, hogy azt nem tudom leírni :-) beszélgettem velük, meghallgattam őket és újra beigazolódott, amit már eddig is gondoltam, hogy erre mennyire nagy szükség van!!! Hogy valaki, aki már ezen átment, és jól van és pozitív, az odaálljon és erőt adjon a többieknek! Volt, akivel együtt sírtam, és volt, akivel együtt nevettem. Aztán megkértem a nővéreket, hogy ők is tegyék ki a masnit magukra értünk és aztán szépen sorban az orvosok is kitették magukra :-) ezek olyan apró dolgok és nekünk érintetteknek olyan sokat jelentenek! Azóta minden héten viszek pink masnikat az emlő osztály nővér pultjára és rendre el is fogy minden héten. Tudom én, hogy ezek nem nagy dolgok, de mégis boldogsággal tölt el, hogy talán egy picit segíthetek azoknak, akik még előtte állnak a betegségnek. És az is jól esik, hogy szinte nem tudok már úgy bemenni az Onokológiára, hogy valaki ne jöjjön oda hozzám, hogy olvasta a blogomat és mennyire köszöni, amit csinálok! Egy-egy ilyen ölelés és mosoly mindennél többet ér nekem! Ha csak egy kicsit is megkönnyítem egy-két nőnek ezt a nehéz utat, már nem volt hiába!!! 

Szintén jó hír, hogy hamarosan megszületik végre az Egyesületem és onnantól kezdve végre hivatalosan is elismert szervezet leszünk és talán még több helyen és dologban tudunk majd segíteni a mellrákos nőknek!!!

Fantasztikus nőket ismertem meg az elmúlt 2 évben, akik közül sokakat a barátomnak mondhatok és ez boldogsággal tölt el :-) És mert csalódás nélkül nem élet az élet, az is megvolt :-( Volt három ember az életemben, akik nagyon megbántottak. Azt hiszem, így még nem bántott SENKI soha, ahogy ők tették velem. Sok idő kellett, mire feldolgoztam, nagyon fájt, de ma már tudom, hogy ennek is így kellett lennie és egyszer még meg fogom nekik köszönni, hogy így történt. Nem haragszom rájuk, mert ők még nincsenek túl a betegségen (testileg és lelkileg), kívánom nekik teljes szívemből, hogy jussanak el oda, ahol én vagyok :-) 

És mivel az elengedést is gyakorolnom kell, mert nem vagyok túl jó benne, ezért egy ilyen feladatot is kaptam. Az én drága "L"-emet kell elengednem, ami bizony nagyon nehezen megy és szenvedek rendesen...az eszemmel tudom, hogy el kell engednem, mégis bele szakadok a hiányába...nap, mint nap...nagyon fáj, de remélem egyszer majd azt tudom nektek mondani, hogy újra boldog vagyok és nem lesz könnyes a szemem, ha rá gondolok...hanem hálás leszek azért, hogy ismerhetem és végig mellettem volt a betegség alatt.

Kedden volt a Mamám születésnapja, 70 éves lenne a drága....

Hát így telnek a napjaim drágáim...de történjen bármi is, ÉLEK és csak ez számít!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-)

Mindenkinek a legjobbakat kívánom!

Kitartást, sok erőt, türelmet, fájdalommentes napokat!!!!!!!

Drágáim,

nagy naphoz érkeztünk, ma este újra bevonulok az Onkológiára és holnap reggel kapok mellbimbót a bal mellemre véééééééééééééééégre :-) picit a jobb mellemen is igazít még az én drága orvosom (Dr Mátrai Zoltán) és ezzel lezárom közel 2 éves kálváriámat a mellrákkal!!!!!!!

Végig mentem az úton.

Voltam sokszor lent és sokszor fent.

Viseltem a vizsgálatokat, a műtéteket, a csöveket az oldalamban, a varratszedéseket, a több száz tűszúrást, a picit sem vicces mellékhatásokat, beszedtem több levél fájdalomcsillapítót, kaptam vénás vaskúrákat, és végignéztem, ahogy csomókban a kezemben marad a hajam, virrasztottam éjszakákat kétségek és félelmek közepette, és viseltem a kopaszságot és a felemásságot, és láttam a lányom arcán a rettegést.....közben eltemettem egy drága gyerekkori barátot, és kaptam sok-sok új csodálatos barátságot. Fantasztikus nőkkel hozott össze a betegség és több száz sorstársnak nyújtottam segítő kezet a blogommal. Megtaláltam magam a világban és a bőrömben. Ennél többet pedig nem is kaphattam volna ettől a betegségtől. Szeretem és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok és már nem utálom a vékony vádlijaimat, amikről a Papám mindig azt mondta, hogy ezek Halom lábak, legyek rájuk büszke :-) igen, szép lábaim vannak és büszke vagyok rájuk és mutogatom is őket rendesen :-) és a hajam őszes, de imádom, és nem tervezem egyenlőre befesteni senki kedvéért. Már nem akarok megfelelni senkinek, csak tenni szeretném a dolgomat és valóra váltani a terveimet, álmaimat, mert azok nélkül mit sem ér az ÉLET!    

BOLDOG vagyok és hálás a sorsnak, hogy eljutottam idáig!

Teljes szívemből kívánom minden sorstársamnak, hogy egyszer érezhesse azt, amit most én érzek!!!!!!!

Ölelés és kitartás nektek drágák és SOHA ne feledjétek, pozitív hozzáállás!!!!!!!! Carpe diem :-)

                                  "A vihart nem túlélni kell, hanem meg kell tanulni táncolni az esőben."

2014. szeptember 27. szombat

Drágáim, akik olvastok engem! Ne haragudjatok, hogy ennyire el vagyok tűnve, de kicsit beszippantott a mellrák elleni ügy, ami persze szuper, csak nem szeretem az érzést, hogy így elhanyagollak benneteket. Nagyon sok minden történt időközben, megpróbálom picit összefoglalni, és ígérem, hogy újra gyakrabban fogok nektek írni itt is!! Utolsó írásom óta ismét és még mindig folyamatosan CSAK jó dolgok történtek velem! :-) A Kékszalag vitorlás verseny kapcsán megkerestek a Lánchíd rádiótól, hogy szeretnének velem készíteni egy interjút a Kettesben című műsorban. Ez egy fantasztikus lehetőség volt és egyben megtiszteltetés, hogy beszélhetek a betegségről a saját történetemen keresztül!!! Egy csodálatos emberrel ismerkedhettem meg, Petz Margit személyében, akinek ezúton is köszönöm a lehetőséges és fantasztikus riportot, amit velem készített! Ezt megtaláljátok a FB oldalamon is (Mellrák után is van élet - nem vagy egyedül), de ide is föl fogom tölteni. Remélem ismét segíthettem néhány nőnek, akik éppen benne vannak a betegségben és hallhatták, hogy mellrák után is van élet :-) 

Aztán megkerestek a Rákvolt magazintól, hogy szeretnének írni rólam a Kékszalag kapcsán, így is lett, velem és Andival készítettek interjút a nyári lapszámban :-) Köszönjük!!!! :-)

Közben folynak az Utolsó kemós látogatásaink, ami annyit jelent, hogy meglátogatunk olyan nőket, akik az utolsó kezelésüket kapják és velük örülünk! Apró ajándékkal lepjük meg őket és ott vagyunk velük, amikor lefolyik az utolsó cseppje is ennek a sejtmegújító szörnyűségnek. Fantasztikus érzés részese lenni, hiszen mi mindannyian tudjuk, hogy ez milyen érzés! :-)

(ha Te kedves olvasó is még kemóra jársz és szeretnéd, hogy ott legyünk veled az utolsónál, írjál nekem és jövünk!!!)

Aztán készült velünk egy szintén szuperséges interjú a Kossuth rádióban, amit az egyik kedves sorstársunknak köszönhetünk (Anett)! Ismét egy csodálatos hölgyet ismerhettünk meg Kiss Zsuzsa személyében, aki beáldozta a szombati napját és kijött a Kopaszi gátra, amikor ott szurkoltunk az Iron Men versenyen a Team Prevention három csodálatos tagjának (Angie, Linda, Leila), akik részvételükkel a betegségre igyekeztek felhívni az emberek figyelmét!

Andi szervezésében voltunk Pápán múlt héten szombaton, ahol a Richter Egészségnap keretén belül beszélhettünk a mellrák megelőzésének fontosságáról, és önvizsgálatot tanítottunk mulázsokon (műmell). Elképesztően jó érzés volt látni, hogy mennyire nyitottak a nők (legalábbis ott azok voltak), szinte egész nap folyamatosan jöttek és érdeklődtek!!! :-) Szuper nap volt és nagyon hasznos!! :-)

Készült egy interjú a TV2-nek is, ahol Vámos Móni (Mona Lisa Stúdió) mutatja be rajtam a melltetoválást. Ez egy rettenetesen fontos téma, amiről szintén beszélni kell, mert a nők többsége nem is tud a lehetőségről sem! Nem volt egyszerű döntés, hogy ország-világ előtt megmutatom magam, de végül felvállaltam és nem bánom. Egyetlen cél lebeg a szemem előtt minden megjelenés alkalmával: tájékoztatni kell a nőket erről a rettegett betegségről. Legyen az a "megelőzés", vagy bármilyen kezelés! Beszélni kell róla, le kell dönteni a tabukat!!!!! És én hiszem, hogy egy ember is tud változtatni!!! A sok-sok emil pedig, amiket a mai kapok sorstársaktól mind-mind azt bizonyítják, hogy fontos és hasznos, amit csinálok! És ez végtelenül jó érzéssel tölt el!

Aztán meghívtak a HER2 klubba, hogy meséljek a betegségemről, amit a Rákellenes Liga szervez 3 havonta. Nagyon izgultam, mert nem csináltam még ilyet "élőben" ennyi ember előtt, de végül nagyon jól sikerült és helyesek voltak a nők :-)  

A legfrissebb élmény pedig csak pár napos, miszerint megkerestek az Index videótól, hogy szeretnének forgatni velem a betegségről. Ezt végül úgy csináltuk, hogy bejöttek egy NAGYON kedves sorstársam utolsó kemójára és felvették, ahogy együtt örülünk! Köszönöm Kulcsár Enikőnek a lehetőséget és persze drága Ani barátnőmnek (ha szabad annak neveznem téged), hogy bevállalta ország-világ előtt az utolsó kemót!!!! :-) 

Nos, láthatjátok, hogy nem unatkoztam a nyáron, de ezek csodálatos dolgok és én én hálás vagyok mindenkinek, aki érdemesnek tartja a témát, hogy beszélhessünk róla!!!! Tényleg minden rosszban van valami jó :-) FANTASZTIKUS embereket ismerhettem meg az elmúlt évben és ezt mind a ráknak köszönhetem! 

Időközben elkezdtem nagyon komolyan sportolni ismét, ami elképesztően jól esik, futni és úszni járok és szeretnék megint elkezdeni zumbázni is :-) Folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok, hogy mennyire jól nézek ki és hogy sugárzok :-) ez így is van, mert JÓÓÓÓÓL vagyok végre!!!!!! Jól vagyok a bőrömben, testileg és lelkileg! Megtaláltam a helyemet és ez meg is látszik rajtam :-) Minden olvasómnak ugyanezt kívánom!!!!!!!!!!!

CARPE DIEM!

2013. július 26. péntek 

7-kor ébredtem, kvztam hosszasan, aztán mentem dolgozni. Sáráék is jöttek velem a Jászai Mari térig, mert mentek fotózásra egy ügynökséghez. Talán fognak statisztálni valami filmben ősszel. Sára önbizalmának jót tenne!!!!! Munka nem volt túl sok, meleg annál inkább. Délután odajött az Ádám és ittunk egy szülinapos kv-t :-) utána még visszamentem az irodába, de csak nyűglődés volt. Hazafelé bevásároltam és végre hazaestem hulla fáradtan. Nagyon elegem volt-van ebből a napból (is). Nyűgös vagyok nehezen viselek minden egyes napot. Üvölteni tudnék, annyira vágyom már végre, hogy egyedül lehessek!!!!!!! Sárával megnéztünk este egy filmet (A felhők fölött 3 m-el), amin jól kiborultam. Jó kis film volt, a szerelemről. Belém hasított az érzés, hogy milyen is volt, amikor szerelmes voltam és annyi idős voltam, mint most a Mici. Nincs is ahhoz fogható érzés, mint amikor az ember azt hiszi, hogy belepusztul a boldogságba!!! A szerelem mindent visz!!!! Talán buta és naív dolog, de szeretném hinni, hogy még beköszönt az én életembe is!!! Beszéltem "L"-el, és mivel fölkavart a film és fáradt is vagyok, ezért elsírtam magam. Furcsán reagált, semmiképpen sem úgy, ahogy az most jól esett volna. Megértem. Elege van az elmúlt 8 hónapból. Neki is!!!! Csak azt szeretném, ha Ő is megértene engem! Ő az egyetlen, akitől „elvárom”, hogy megértse és átérezze, hogy attól, hogy túl vagyok a kezeléseken, még nem vagyok „JÓL”! Most jön ki rajtam az elmúlt 8 hónap feszültsége. De valamikor ki kell jönnie az elfojtott érzéseimnek és a könnyeimnek is. Ezt kell megértenie…kéne…jól esne…vágyom rá…de végül is, mindig ugyan oda jutok vissza, hogy ezt SENKI nem tudja megérteni és átérezni, CSAK aki már végigcsinálta. Egyedül kell végig csinálni! És kész. Senkit nem szeretnék megbántani, de ez így van. A folyamatos fájdalmak még mindig, a hőhullámok, a tüsi haj….minden egyes nap egy túlélési küzdelem még mindig. És RETTENETESEN unom már!!!!!!! 

(részlet a naplómból)

2013. július 15. hétfő Ma 8 hónapja operáltak!

...mivel korán volt, beültem kvzni (otthon arra sem jutott idő) a Pozsonyin az Édesmindegy nevű új helyre és ittam egy finom lattét és bambultam. Aztán iroda, Hajni megjött a szabiról. Ma kicsit több rendelés volt, hétfő lévén, de azért voltak szabad perceim. Skypoltam a Buksival :-) 3-ra elmentem a kineziológusomhoz, ami ma is nagyon jó volt!!!!!! Most érzem először életemben, hogy tényleg elindult bennem valamiféle változás, pozitív irányban. Szépen lassan kezdenek letisztulni a dolgok bennem, és helyükre kerülni! És ez nagyon, nagyon jó érzés!!! Nagyon sokat olvasok, főleg önismereti könyveket, igyekszem minden nap gyalogolni 40-50 percet lent a futópadon, szinte csak és kizárólag vizet iszom :-) próbálok minél többet befelé fordulni és tisztába kerülni a saját érzéseimmel és próbálok végre őszinte lenni saját magammal. Ami nem könnyű feladat. De úgy érzem, hogy elindultam egy úton és ez egy JÓ út. Hosszú út lesz, de maximálisan pozitívan állok hozzá és hiszem, hogy ha teljesen túl leszek a betegségen és a végső operációkon, akkor egy új szakasz kezdődik az életemben!!!

Szemöldökön növöget, bár még korántsem olyan sűrű, mint volt, de legalább már NEM kell minden reggel megrajzolni. Elképesztően jó érzés!!!! Alul már abszolút ki lehet festeni a szempillámat, fölül még csak alakul. Körmeim még nem jöttek rendbe, annak több idő kell valószínűleg.

Büszkén, emelt fővel viselem a 10 mm-es hajamat és úgy érzékelem, hogy most már az emberek többsége inkább azt gondolja, ha rám néz, hogy direkt vágattam ilyen „vagány” frizurát és nem néznek lábadozó betegnek. De sok erő kell még mindig ehhez nap, mint nap. Bevallom férfiasan!!! Jó lenne befesteni valami vagány színre, de a fodrászom nem ajánlja még és én maximálisan bízom a szakértelmében. Azt mondta, hogy várjuk meg, amíg legalább 4-5 cm-es lesz :-) Hát, az elég messzinek tűnik még. Talán ősszel.

2013. július 18. csütörtök

Reggel fölvittem a Beáékat a Normafához, mert mentek a zarándokútra, utána elmentem a Lilihez, akinél kb. 2 hónapja nem voltam. Most nem tornáztunk, hanem kértem, hogy manuálterápiázza meg kicsit a testem. Semmi másra nem vágyom, csak, hogy kicsit kényeztessék a testemet és azon keresztül a lelkemet!!! Iszonyatosan jól is esett, amit csinált!!!!! Utána irodáztam, aztán mentem manikűrre, pedikűrre. Ma egy kényeztetős napom volt és megmondom őszintén NAGYON élveztem is!!!! :-) Mire hazaértem, már itt volt "L", hozott salátát, sütött hozzá virslit és megvacsiztunk hármasban a teraszon :-) beszélgettünk, megpróbáltam elmondani neki, hogy mit érzek, hogy vagyok és hogy még nem vagyok túl a betegségen. Úgy éreztem, hogy többé, kevésbé megértett! Kértem, hogy legyen kicsit figyelmesebb és érdeklődőbb irányomba. Ő elmondta, hogy úgy érzi, hogy most már kicsit kiengedhet és ezért veszi lazábbra a kapcsolatunkat. Ezt pedig én értem meg maximálisan, hogy neki is nagyon sok volt az elmúlt 7 hónap! NAGYON is megértem! Csak még a lelkemnek nagyon nagy szüksége van a lelki támaszra, amit tőle kaptam, kapok!!!

(részletek a naplómból)

2014. július 9 - 13. Balatonfüred

Tegnap este jöttünk le a Katával és a Sárával, ma reggel csatlakozott hozzánk a Brigi. Nagy nap ez a mai, ma van a Készalagra a nevezés, 11-től este 10-ig. Korán lementünk a Szövibe, hogy mindent előkészítsünk. Anett is csatlakozott hozzánk. Hamar is össze is állt minden, az asztal, a roll upok, szórólapok...stb, a lufis nő is megérkezett később és elkezdte fújni héliummal a lufikat. Mire kinyitották a sátrat, mindennel elkészültünk és izgatottan vártuk az első nevezőket :-)

Jöttek is egyre-másra, folyamatosan a pasik, és egy-két kivétellel mindenki nagyon helyes volt és nem ellenkezett, amikor fölkötöttük a nevezési tatyójukra a pink lufit. Természetesen elmondtuk, hogy miért kapják és rá is volt kötve egy papír, amire rá is írtuk, hogy mi a teendő vele.Nagyon sok ismerős is volt, és nagyon sok helyes ember, fantasztikus energiák mozogtak egész nap a sátorban!!! Fantasztikus nap volt, mindent egybe vetve!!!! 10 óra után hívtak a Lánchíd rádiótól egy negyed órás interjúra. Nagyon izgultam, de végül jól sikerült! :-) Közben hívtak az RTL klubtól, hogy holnap reggel jönnének egy rövid interjúra. :-) Este mindent összepakoltunk a sátorban és kivittük a dolgokat a Tagorera, ahol lesz a Szövinek egy sátra és mi is ott lehetünk egész hétvégén még. Fáradtan, de boldogan dőltünk be mindannyian az ágyba.

Reggel időben lementünk a Szövibe, a lányok kimentek a VIP hajóval megnézni a rajtot, én meg siettem a fiúkhoz a hajóhoz. Közben megérkezett az RTL klubos stáb is, gyorsan felvették velem a riportot a hajónál, aztán kihajóztunk a rajthoz. Útközben mosolyogva néztem a hajókat a pink lufikkal....nagyon megható volt. Megható volt, hogy sokan fölkötötték miattam-miattunk. Megható volt, ahogy ott lobogott a hajók végén a szélben! A rajt után 3 perccel pedig fölengedték őkat, velem együtt. Sírtam. Mert elengedtem az elmúlt másfél év szenvedéseit. Megindító pillanatok voltak. Fiúk helyesek voltak, nem nagyon szóltak, érezték, hogy ez itt most a csönd helye! Mikor végleg eltűntek a látóhatáron, újra visszacsöppentünk a versenybe. Egész jól rajtoltunk és haladtunk Kenese felé. Siófok felé már egész jól szél volt és egyre erősödött, ami nekünk nagyon feküdt, mert egy Bavaria 42-essel voltunk, ami egy tengeri hajó és szereti a nagy szelet! :-) Este 7-kor vettük a keszthelyi bóját, és éjfélkor befutottunk Füreden!!! :-) Ilyen még soha nem volt, hogy világosban lettünk volna Keszthelyen :-) Elcsigázottan és fáradtan futottunk be, majd kötöttünk ki. Mivel mindannyian fel voltunk pörögve, elsétáltunk a Szövibe a sátorba és ettünk. Én 4 körül elmentem lefeküdni, a többiek még maradtak. Reggel 7 körül fölébredtem és lejöttek értem a Sáráék. Fölmentem velük a házba, ahol már ott volt a Móni, a Gabi és az Anna is a Ronival. Gabiék lejöttek a rajtra és utána kint voltak a többiekkel a Tagoren a sátorban :-) Lányok nagyon helyesek voltak, beszélgettünk, én ittam egy óriási kv-t és hallgattam őket. Ott ültem a szuper kis teraszunkon végtelenül fáradtan (testileg és lelkileg egyaránt) és büszke voltam magunkra. Megcsináltuk az első mellrák elleni kampányunkat és jó érzéssel töltött el. Aznap nem tudtunk kinyitni, mert egész nap esett az eső sajnos. Talán nem is volt baj, mert jókat beszélgettünk, elmentünk ebédelni, aztán a Móni és a Gabi elindultak haza. Én este nagyon korán beájultam az ágyba, mert teljesen kivoltam. De boldog! Másnap reggel jött a Vali, az Andi, és a Kriszta. Elhoztam őket a vonattól és levittem őket a sátorhoz. Katáért és Sáráért visszamentem, kipakoltunk és egész nap osztottuk a szórólapokat és igyekeztünk minél több nőnek felhívni a figyelmét az önvizsgálat fontosságára. Szép nap volt a mai is! Este összepakoltunk mindent, és elmentünk vacsizni a seklibe :-) Másnap reggel jól kialudtuk magunkat, aztán összepakoltunk és elmentünk Tihanyba a kedvenc helyünkre kvzni. Utána visszamentünk a lakásba a cuccokért és irány haza. Szépséges pár nap volt, ezúton is köszönet érte mindenkinek, aki részese volt!!!! :-)

2013. július 9. kedd - első laboros tapasztalatok

Beértem ¾ 8 körül a kórházba, ahol is a labornál kb. 30 ember volt előttem. Szépen beálltam a sorba, majd hamarosan fölvilágosított egy kedves ember, hogy rossz sorban állok. Menjek hátra, ott van egy külön sor (szintén hasonló mennyiségű ember), azt kell előbb végig állni, kiosztják a csöveket és aztán kell beállni ebbe a sorba. Így is tettem, és ahhoz képest, hogy mennyien voltak, egész hamar végeztem. Az első hölgy, akihez kerültem, nem tudott megszúrni, lévén a bal karomat nem adom (állítólag az operált oldalt 1 évig nem ajánlott szúrni), a jobb karomban meg szinte minden véna tönkrement a kemótól. 10 percig keresgélt szegény, mire ajánlottam neki, hogy legutóbb a genetikai vizsgálathoz az alkaromban, hátul, alul talált egy „jó” vénát a hölgy. Meglelte, megszúrt és siker :-) Szépen megköszöntem a kedvességét és ½ 9-kor már a Tibornál kvztam. Időben be is értem dolgoztam. Délután elmentem bringával a postára, meg beültem a réteseshez. Pont jött az Ádám, odaült, beszélgettünk kicsit. Este átjöttek a Petráék, mert a Bea adott nekik pár dolgot a kempingezésükhöz. 30 percet gyalogoltam, aztán vacsiztunk a Sárával a teraszon. Közben elmesélte az első napját a Károlynál :-) Jól sikerült! Én édes, nagylányom!!! Még ételt is kellett kivinnie asztalhoz, amitől nagyon tartott, de aztán büszkén mesélte!!! :-) Most 2 hétig mehet, aztán majd meglátjuk.

Ma reggel már megpróbáltam kifesteni fölül is a szempillámat :-) Ezek a nagy dolgok emberek!!!!!!! Milliméterekben mérem a boldogságot jelen pillanatban! Nagy tanító ez a betegség! Rendesen átértékeli az ember a dolgokat. Megváltoznak a prioritások, türelemre tanít, lelassít, alázatra nevel. És nem utolsó sorban arra, hogy szeressem és tiszteljem magamat. Testemet, lelkemet egyaránt!!! Minden erőmmel és tudásommal azon leszek, hogy minél több emberrel megosszam a tapasztalataimat, és felhívjam a nők figyelmét a prevenció fontosságára!!!! Ha kívánhatnék egyet a Mindenhatótól, azt kívánnám, hogy SENKINEK NE kelljen mindezt végigcsinálnia, amit nekem kellett-kell!!!!!!!

2013. július 10. szerda

Reggel az Irénnél kezdtem, mert voltak levelek, onnan elmentem még a postára, mert ott is volt valami ajánlott és korán átértem Pestre, ezért beültem a Paninibe egy kv-ra :-) Jó kis hely az is! Annyi jó hely van a Pozsonyi környékén, hogy azt sem tudja az ember, melyikbe menjen éppen :-) No, ma erre esett a választásom. Többek között azért is, hogy bambulhassam a Dunát és a Margit szigetet. Fölmentem 9-re, dolgoztam, beszéltem a Buksival. Lassan, de eltelt a nap. Délután fölhívtam a Zolit és bementem hozzá munka után. Megnézett és azt mondta, hogy ne töltsünk még, mert elég viseletes a bőröm a sugártól. Azt mondta, hogy ez a feszülős érzés is el fog múlni, az is a sugár hatása még. Megnézte a laboromat, aminek egy része van csak kész, azon minden rendben :-) Utána megnézte a kullancsomat, mert megkértem és mondta, hogy benne maradt a feje. Kiszedte, bekente. Beszélgettünk a terveimről, a könyvről, támogat mindenben. Ez jól esik! A műtétről is kérdeztem és azt mondta, hogy a sugár vége után fél évig nem ajánlott, tehát pont decemberben lehetne, de akkor a munka miatt nem fog menni, talán mégis átcsúszik januárra. Ez kicsit elszomorított, mert szerettem volna PONTOT tenni erre ebben az évben. Meglátjuk még. Talán január elején összejön. Mire végeztem, Sára is végzett (barátnőzött munka után a Mammutban), Briginél találkoztunk, én ettem gyorsan, mert nagyon éhes voltam, aztán hazajöttünk. Gyalogolni nem volt már erőnk, én is nyűgös voltam az egész naptól, inkább összebújtunk és megnéztünk egy limonádét :-)

Ma megint kicsit jobban elegem volt mindenből, a melegből, a hőhullámokból, az emberekből…egyedül érzem magam, mint a kisujjam. Ez van.

2013. július 11. csütörtök

Időben be kellett érnem, mert a Stefan-al konferenciabeszélgetésünk volt. Elmagyarázta nagyjából a Global Clearing működését, aminek nagy részére már magamtól is rájöttem. Azért végighallgattam és megköszöntem, de jó hosszúra nyúlt. Közben csörgött folyton a telefon, rendeléseket kellett volna csinálni….letudtuk. Utána csináltam a többi dolgomat. Délután lementem egy rétesre és kv-ra a réteseshez, végre nincs olyan meleg máááár!!!!! Ma jó kis szél is volt ráadásul, amit imádok :-) főleg, hogy nem kócolja össze a frizurámat :-) Élvezem, hogy nem kell vele foglalkozni. Ezt is lehet pozitívan nézni. Ha van elég ereje hozzá az embernek. Sárát a Péter vitte ma a Millához, aztán ügyesen odajött hozzám busszal, és vittem gyógytornára. Amíg ő bent volt én kvztam és összefutottam a Tiluval. Hazafelé még bementünk a Tescoba a Pannonba, gondoltam, elintézzük a telefonszámok átírását, de persze nem sikerült. Viszont összefutottunk a Mónival, aki menet közben rám köszönt, de én már csak a hátának tudtam visszaköszönni…hát, ha igazán őszinte vagyok magammal, akkor nagyon rosszul esett, bár már egy jó ideje „nem létezik” a számomra, de azért ez mellbevágott! Nem gondoltam, hogy ilyen rosszul érint. MA VÉGLEG MEGSZŰNT LÉTEZNI SZÁMOMRA!

Hazaértünk és le is mentem egyből a futópadra, hogy kiadjak mindent magamból. 40 percig nyomtam és a közepe táján futottam is röviden. Jól kihajtottam magam!!! De nagyon nagyon jól esett!!!!!! SZAROK mindenkire!!!!!

Most "L"-el is furán folynak a beszélgetéseink, és ez is megvisel. Rágom magam rajta, holott tudom, hogy nem lenne szabad és nem is érdemes!!! Van még mit tanulnom!!!!! Ez az egyik legnehezebb lecke számomra!!! FUCK! Hogyan lehet valakit kevésbé szeretni, akit különben nagyon szeretsz? Hogyan lehet „visszafogni” a szereteted kimutatását? Képtelen vagyok trükközni és nem is akarok. Csak egy őszinte kapcsolatra vágyom!!! De arra mindennél jobban!

2013. július 12. péntek

Korán föl is ébredtem és az éjszakám is elég rossz volt. Fölébredtem éjjel többször, fáztam, hülyeségeket álmodtam…szóval minden remek. Korán beértem, úgyhogy munka előtt még bevásároltam. Munka szinte semmi nem volt, viszont a bal oldalam annál jobban fájt, húzódott, ami meg is határozta a napomat. Skype-oltunk a Buksival, az jó volt!!!! Megkapta a piros bögrés csomagomat!  Nagyon örült neki!! Munka után haza, jött a Vili és fölszerelte a kádhoz a csapot és a teraszlámpát. Megvacsiztunk négyesben a gyerekekkel, beszélgettünk kicsit és elment. Fáradt vagyok és szomorú és levert. Ebből a napból is elég volt!!!

2013. július 13. szombat

Tűrhető éjszakám volt, 8-ig aludtam. Kiültem kv-zni a teraszra, a madárkáimhoz :-) aztán letakarítottam a teraszt, átrendeztem a virágokat. Későn reggeliztünk a gyerekekkel, aztán én lementem a kertbe olvasgatni a félárnyékba. 2-kor lementem és gyalogoltam 1 órát 6.8-ason, nagyon jól esett!!!!!! Utána megcsináltam a csilis babot, megebédeltünk a gyerekekkel. Kiültem a teraszra kv-zni, kijött "L", csatlakozott, hozott csodaszép rózsát, meg pogit, meg kaptam tőle egy szuper metszőollót :-) Beszélgettünk, próbáltunk időpontot egyeztetni, amikor elmehetnénk kettesben végre 2 napra, ez nem nagyon sikerült, aztán 6 körül elment. Összebújtunk a Sárával és megnéztük a Pi életét, mert ő még nem látta. Másodszor is nagyon jó volt!!!!!! Utána pedig megnéztünk egy másik filmet, amit ő talált a neten (Küzdelem a rákkal). 5 híres színésznő rendezte, 5 külön kis sztorit mesél el, amik mind más-másképpen estek át a mellrákon. Voltak benne nagyon jó részek, de a nagyobbik része nem volt elég hiteles számomra. Nem volt rossz, de sokkal jobban is meglehetett volna csinálni.

2013. július 14. vasárnap

Megint sikerült 8-ig aludnom, kávézgattam a teraszon a reggeli, fincsi napsütésben és madárcsicsergésben, aztán lementem kicsit a Beáékhoz. NAGYON vicces dolog történt ma velem: elaludtam a hajamat!!!!!! :-):-) Nem hittem volna, hogy el lehet aludni a 10 mm-es hajat. És de! :-) Ezek a NAGY dolgok, emberek!!! Hívott az Eszter, hogy este esetleg átjön. Elvittük a lányokkal a Mázlit sétálni, aztán beszéltem a Buksival és mentünk Érdre. Ott voltak a Katiék, Ritáék, Nagymama, lányok. Ádám finomakat sütögetett, istenit ebédeltünk, beszélgettünk. Lányokkal külön-külön beszélgettem, hogy kivel mi újság. Helyesek voltak :-) Jó sokáig ott voltunk, 5-kor jöttünk el. Egyetlen egy ember kérdezte meg, hogy hogy vagyok. a Sándor Katija. Vele hosszabban beszélgettem és úgy éreztem, hogy érdekli is a válasz, nem csak úgy kérdezte. Nagy tanulságok ezek. Zsófi pl. egy szót sem kérdezett. Persze tudom, hogy az Ádám úgyis mindent elmesél neki (legalábbis gondolom), de meg nem kérdezte volna, hogy hogy vagyok, mi van velem….na ja….Este még kitakarítottam és végre fönt is rendet raktam, ami már nagyon nyomta a lelkemet. Jó kis nap volt, csak rövid. Keveset pihentem ma és még jól esett volna. Eszter végül nem jön, mondtam, hogy inkább tegyük át holnapra.

(részeltek a naplómból)

2013. július 5. péntek

Irodáztam, aztán 2-kor eljöttem, mert mentem a Rubovszkyhoz kontrollra. Eltelt 3 hónap (majdnem). Emlékszem, amikor áprilisban kimondta a csodás mondatot, hogy találkozunk 3 hónap múlva. És nem 3 hét múlva. Atyavilág, az elmúlt hónapok egyik legszebb mondata volt!!! És ez is eltelt. Gyorsan. Így utólag. Nem volt szerencsére, csak 1 ember, de ő is csak aláírásért jött. Megvizsgált, kikérdezett, fölírta a következő adag hormongyógyszert és E vitamint, hátha enyhíti a hőhullámokat. Meg a sportot javasolta, mondtam, hogy azt elkezdtem. Elfelejtettem laborra menni 3-án, ezért majd hétfőn bemegyek reggel. Szép nyarat kívántam neki és kisétáltam a kórházból. Fura érzés volt. Fura és JÓ! :-)

2013. július 6. szombat Ma 8 hónapja, hogy megtudtam, hogy beteg vagyok!

Reggel skypoltam a Buksival, akinek nincsen túl jó kedve. Kiderült, hogy a Zoli (Buksi sógora) menthetetlen….nem akarok erről beszélni. Megvisel, de próbálom nem magamra venni túlságosan! Utána Micivel strandoltunk a kertben :-) én a félárnyékban, Ő a napon és a vízben. Ebédeltünk, aztán kiszaladt a Péter. Beszélgettünk, aztán megjött a Sára barátja, én meg lementem gyalogolni. Annyira nagyon jól esik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Utána minden olyan letisztult lesz. És ez jó és megnyugtató érzés. ½ 6-kor találkoztunk a Brigivel a Praktikernél és mentünk Dunaharasztiba az Imihez a Tiborral hármasban. Imi helyes volt, istenit főzött nekünk, jókat nevettünk, beszélgettünk. 11-re értem haza, SZÉP este volt, jól éreztem magam!!!!! :-)

2013. július 7. vasárnap

Jó sokáig aludtam, aztán folytattuk a Sárával a strandolást és egész nap henyéltünk :-) Beáék is megjöttek a gyerekekkel, nagyon helyesek voltak!

Én olvastam ma is sokat a félárnyékban, lábamat napoztattam :-)

Belső Utakon – A Nyitott Akadémia válogatott előadásai önismeretről, sorsról és szabadságról

Szendi Gábor: „A trauma átalakítja a személyiségünket, a kudarcok és a csalódások személyiségünkből következnek. A traumák új irányt szabnak az életnek, a kudarcok és csalódások a korrekciót teszik lehetővé.”

„A személyiség a múlt lenyomata, de nem mechanikus lenyomata. Tehát nem a múlt határoz meg minket, hanem a jelen, ahogy most érzünk, ahogy viselkedünk.”

„Bármikor dönthetünk úgy, hogy mától mások leszünk. De ez csak akkor megy ha félretesszük a determinizmusról meg a múltról alkotott nézeteinket.”

„A jövő az, amivé tesszük. Nincs többé kudarc és csalódás, mert csupán cselekedeteinkből leszűrt tapasztalat létezik, melynek érvényességi köre az itt és most.”

(részletek a naplómból)