2013. július 15. hétfő Ma 8 hónapja operáltak!
...mivel korán volt, beültem kvzni (otthon arra sem jutott idő) a Pozsonyin az Édesmindegy nevű új helyre és ittam egy finom lattét és bambultam. Aztán iroda, Hajni megjött a szabiról. Ma kicsit több rendelés volt, hétfő lévén, de azért voltak szabad perceim. Skypoltam a Buksival :-) 3-ra elmentem a kineziológusomhoz, ami ma is nagyon jó volt!!!!!! Most érzem először életemben, hogy tényleg elindult bennem valamiféle változás, pozitív irányban. Szépen lassan kezdenek letisztulni a dolgok bennem, és helyükre kerülni! És ez nagyon, nagyon jó érzés!!! Nagyon sokat olvasok, főleg önismereti könyveket, igyekszem minden nap gyalogolni 40-50 percet lent a futópadon, szinte csak és kizárólag vizet iszom :-) próbálok minél többet befelé fordulni és tisztába kerülni a saját érzéseimmel és próbálok végre őszinte lenni saját magammal. Ami nem könnyű feladat. De úgy érzem, hogy elindultam egy úton és ez egy JÓ út. Hosszú út lesz, de maximálisan pozitívan állok hozzá és hiszem, hogy ha teljesen túl leszek a betegségen és a végső operációkon, akkor egy új szakasz kezdődik az életemben!!!
Szemöldökön növöget, bár még korántsem olyan sűrű, mint volt, de legalább már NEM kell minden reggel megrajzolni. Elképesztően jó érzés!!!! Alul már abszolút ki lehet festeni a szempillámat, fölül még csak alakul. Körmeim még nem jöttek rendbe, annak több idő kell valószínűleg.
Büszkén, emelt fővel viselem a 10 mm-es hajamat és úgy érzékelem, hogy most már az emberek többsége inkább azt gondolja, ha rám néz, hogy direkt vágattam ilyen „vagány” frizurát és nem néznek lábadozó betegnek. De sok erő kell még mindig ehhez nap, mint nap. Bevallom férfiasan!!! Jó lenne befesteni valami vagány színre, de a fodrászom nem ajánlja még és én maximálisan bízom a szakértelmében. Azt mondta, hogy várjuk meg, amíg legalább 4-5 cm-es lesz :-) Hát, az elég messzinek tűnik még. Talán ősszel.
2013. július 18. csütörtök
Reggel fölvittem a Beáékat a Normafához, mert mentek a zarándokútra, utána elmentem a Lilihez, akinél kb. 2 hónapja nem voltam. Most nem tornáztunk, hanem kértem, hogy manuálterápiázza meg kicsit a testem. Semmi másra nem vágyom, csak, hogy kicsit kényeztessék a testemet és azon keresztül a lelkemet!!! Iszonyatosan jól is esett, amit csinált!!!!! Utána irodáztam, aztán mentem manikűrre, pedikűrre. Ma egy kényeztetős napom volt és megmondom őszintén NAGYON élveztem is!!!! :-) Mire hazaértem, már itt volt "L", hozott salátát, sütött hozzá virslit és megvacsiztunk hármasban a teraszon :-) beszélgettünk, megpróbáltam elmondani neki, hogy mit érzek, hogy vagyok és hogy még nem vagyok túl a betegségen. Úgy éreztem, hogy többé, kevésbé megértett! Kértem, hogy legyen kicsit figyelmesebb és érdeklődőbb irányomba. Ő elmondta, hogy úgy érzi, hogy most már kicsit kiengedhet és ezért veszi lazábbra a kapcsolatunkat. Ezt pedig én értem meg maximálisan, hogy neki is nagyon sok volt az elmúlt 7 hónap! NAGYON is megértem! Csak még a lelkemnek nagyon nagy szüksége van a lelki támaszra, amit tőle kaptam, kapok!!!
(részletek a naplómból)
