2013. július 1. hétfő

Úgy érzem magam, mintha 1 hétig szabadságon lettem volna :-) Elmondhatatlanul jól esett a hétvégi egyedüllét!!!!! Végre befelé figyelhettem kicsit, amire mindennél jobban vágyom és szükségét érzem. VÉGRE lassult egy kicsit a mókuskerék és kapok újra levegőt!!!! Mától ÚJ ÉLET! Elkezdek megint gyalogolni és megpróbálok minden nap legalább 20 percet. Éppen elég volt a tunyulásból :-) Úgy érzem, megint van elég erőm és kedvem hozzá. Testem – lelkem kívánja!  Ez jó hír! Ezen kívül minden este Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata című CD-re alszom el! Olvasom a Többszintű gyógyulás című könyvét! Óriási fejlődések történnek: már majdnem visszanőttek a szemöldökeim (a bal még kicsit hiányos), alul kb. 4 mm-es a szempillám és KI TUDOM ÚJRA FESTENI!!!! Hajam őrületes sebességgel nő :-) (használom is minden nap az Ágitól kapott sampont, ami serkenti a növekedést állítólag), csak elég ősz. Még mindig nagyon megnéznek az emberek. Kb. fele-fele arányban nem tudják eldönteni, hogy ez egy őrült nő, aki ilyen rövid frizurát vágat magának és azt hiszi, hogy szép, vagy ez a nő beteg. Mivel az arcomnak elég jó színe van, ezért talán inkább az elsőre tippelnek. De mindig érzek olyan tekinteteket is, akiket megriaszt a látványom. Elkapják a fejüket vagy csak éppen odanéznek….Bátran és büszkén viselem mind a 8 mm-t, de még mindig NEHÉZ! A lelkemnek nagyon nehéz. Lábamat már 2 naponta tudom borotválni, és lent is :-) Bal karom, hónom alja, mellem feszül, mintha páncél lenne az egész bal oldalamon. Hőhullámaim száma talán (de nem merem elkiabálni) csökkenni látszik, mintha picit kevesebb lenne. De ez is változó igazából. Körmeim kezdenek rendbe jönni, már csak egy, kettőnél van szétválva a köröm, és nőnek le szépen-lassan. De még mindig olyan színűek, hogy folyamatosan pirosra kell festeni.

2013. július 2. kedd

Reggel a Micit elvittem a kozmetikushoz, és én is fölszaladtam röviden. Rendesen tátva maradt a szája szegénynek. Utána mentem dolgozni, munka sajnos elég kevés van, de Svájcból folyamatosan küldik a fejlesztéseket, ezért van (lenne) mit csinálni. Nem igazán tudom elkapni a lendületet és ez idegesít!!!! Legszívesebben ülök kint a gangon és bambulok vagy olvasok. Sára bejött 2 körül, eldobtam a Millához, aztán visszamentem dolgozni és 5-re újra érte. Onnan mentünk a Tündihez manikűrre. Ági (fodrász) is ott volt, megcsodálta a frizurámat és kaptam egy ISTENI kezelést a fejemre. Azt a sampont, amit amúgy is használok belemasszírozták a fejbőrömbe valami ultrahangos géppel :-) mókás volt. Utána pedig kézzel megmasszírozták a fejem, hát az volt a nap vagy talán a hónap fénypontja!!!!!!!!! Elképesztően jól esett testemnek, lelkemnek egyaránt!!!! Hosszú hónapok óta csak én és "L" ért a fejemhez. Fura dolog ez. Ettől megint egy picit újra nőnek éreztem magam!!!

2013. július 3. szerda

Iroda, kevés munka….semmi különös nem történt. Délután gyalogoltam 40 percet, 6.5-ön, ami NAGYON jól esett!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Bedugom a fülembe a zenét és teljesen kizárom a külvilágot!!!!!!!!!!!!! CSAK ÉN VAGYOK! És ez jó. Össze-vissza cikáznak a gondolatok a fejemben. Az jutott eszembe, hogy a barátaim, hogy ki voltak akadva, amikor megírtam nekik, illetve elmondtam, hogy rákos vagyok. Sokkolta őket a hír – mondták utólag. Akkor én mit mondjak?? Engem is sokkolt. ISZONYATOS volt! Nem lehet elmondani, hogy milyen érzés.

Este elkértem a Bea kocsiját és bevittem az irodához végre a biciklimet :-)

(részletek a naplómból)

Már csak 2 nap és 2014. július 10-én elrajtol a 46. Kékszalag vitorlás verseny, amit szívem minden szeretetével ajánlok minden érintettnek, legyen frissen diagnosztizált, vagy éppen kezelésekre járó, vagy már büszke túlélő!

Ajánlom azoknak is, akik már Angyalok!

A közel 500 hajóról a rajt (09.00) után 3 perccel fölengednek egy-egy rózsaszín lufit - értünk, akik végig mentünk ezen a hosszú és kemény úton!

A versenyt közvetíti a Digi TV és online itt tudjátok követni az eseményeket: http://rollingnews.tv/

Üzenem mindenkinek, aki olvas és követ itt a blogon, hogy létrehoztunk 50 sorstársammal egy weblapot, ahol lehet fórumozni és sok hasznos információt olvasni. Látogassatok el oda is: http://www.mellrakforum.hu/

Aki úgy érzi, hogy szeretne másoknak segíteni, csatlakozzon hozzánk! :-)

2013. június 18. kedd

NEM KELL többet sugárra menni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Most kezdem csak fölfogni igazából!!!!! Kiültem a teraszra kvzni és élveztem a madárcsicsergést!!!!! Hosszú idő óta először, megint hallottam és láttam magam körül a világot!!!! Kényelmesen összekészülődtem és mentem dolgozni. Szinte semmi munka nem volt sajnos. Ádám odaszaladt, elmentünk együtt a Pozsonyira a Bécsiszeletbe, ő evett, én kvztam, mert nekem csinált a Hajni isteni lecsót, annak örömére, hogy vége a sugárnak!!!! :-) Munka után beszaladtam az Irénhez, meg a kertészetbe, hogy vegyek új virágokat a teraszra. Mire hazaértem patakokban folyt rólam a víz. Beültettem a növényeket, ettem isteni gyümölcslevest, amit tegnap este csináltam és csak élveztem az életet és ezt a hihetetlen könnyed érzést, ami úrrá lett rajtam! Ma kezdtem egy kicsit már a „régi” Borinak érezni magam. Őrületesen jó érzés!!!!!! :-) Vége egy újabb fejezetnek! Egy SZAR fejezetnek! Túl vagyok két nagyon nehéz fejezeten!!!!!!!! YESSS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 9 körül jött "L" és itt aludt.

2013. június 19. szerda

Felfoghatatlan még, hogy nem kell mindenáron 6-kor fölkelni és nem kell bemenni a kórházba és nem kell sugárra menni!!!!!! Próbálom megszokni az „új” életemet, amiben egy picit végre levegőhöz jutok. Mintha a mókuskerék, amibe 7 hónappal ezelőtt bedobtak, picit lassulni kezdene és, ha még nem is állt meg teljesen, de már sokkal viselhetőbb az iram!!! Ma is iszonyú meleg van, amiben a napi 8-10 hőhullám elég kemény! Szarul is aludtam, mert arra ébredtem hajnalban, hogy csurom víz vagyok és a lepedő is. Nagyon húzódik a hónom alja és a felkarom, mellem fáj. A kulcscsontomnál picit pirosabb a kelleténél, remélem javulni fog és nem marad így!!!!!!

Iroda, munka nulla, délelőtt olyan álmosság jött rám, hogy elaludtam a kanapén egy fél órára. 3-kor elegem lett és eljöttem, itthonról folytattam…de nem nagyon volt mit. Útközben bementem a Brigihez egy kv-ra.Otthon kiültem a félárnyékba még 5 óra után, nagyon jól esett!!!! Mici is lejött velem :-) Este elmentünk a Praktikerbe és vettünk a teraszra lámpát, új csaptelepet a kádhoz és egy olvasólámpát a nappaliba a kanapéhoz. Csináltam holnapra újabb adag gyümölcslevest, mert az előző elfogyott. Jól sikerült!!!

(részletek naplómból)

2013. június 17. hétfő UTOLSÓ SUGÁR!

És eljött ez a nap is!!! Ott helyben kidobtam a lepedőt, amin minden alkalommal feküdtem. Utána fölmentem az orvosomhoz, aki megnézte a mellemet, azt mondta, hogy lehet, hogy még csúnyább lesz a bőröm, kenegessem és 6 hétig ne menjek még napra, csak likrában (speciális fölső, ami takarja a nyakamat és a sugarazott területet, a Decathlonban lehet kapni). Július 29-én kell mennem hozzá kontrollra. Megköszöntem az összes segítségét és kedvességét!!! Kijöttem, és legurultam a Tiborhoz egy kv-ra. El sem hiszem, hogy nem kell többet menni!!!!!! Még nem fogtam föl. Jó későn értem be az irodába, alig volt munka. 

2013. június 18. kedd

NEM KELL többet sugárra menni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Most kezdem csak fölfogni igazából!!!!! Kiültem a teraszra kvzni és élveztem a madárcsicsergést!!!!! Hosszú idő óta először, megint hallottam és láttam magam körül a világot!!!! Kényelmesen összekészülődtem és mentem dolgozni. Szinte semmi munka nem volt sajnos. Ádám odaszaladt, elmentünk együtt a Pozsonyira a Bécsiszeletbe, ő evett, én kvztam, mert nekem csinált a Hajni isteni lecsót, annak örömére, hogy vége a sugárnak!!!! :-) Munka után beszaladtam az Irénhez, meg a kertészetbe, hogy vegyek új virágokat a teraszra. Mire hazaértem patakokban folyt rólam a víz. Beültettem a növényeket, ettem isteni gyümölcslevest, amit tegnap este csináltam és csak élveztem az életet és ezt a hihetetlen könnyed érzést, ami úrrá lett rajtam! Ma kezdtem egy kicsit már a „régi” Borinak érezni magam. Őrületesen jó érzés!!!!!! Vége egy újabb fejezetnek! Egy SZAR fejezetnek! Túl vagyok két nagyon nehéz fejezeten!!!!!!!! YESSS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2013. június 19. szerda

Felfoghatatlan még, hogy nem kell mindenáron 6-kor fölkelni és nem kell bemenni a kórházba és nem kell sugárra menni!!!!!! Próbálom megszokni az „új” életemet, amiben egy picit végre levegőhöz jutok. Mintha a mókuskerék, amibe 7 hónappal ezelőtt bedobtak, picit lassulni kezdene és, ha még nem is állt meg teljesen, de már sokkal viselhetőbb az iram!!! Ma is iszonyú meleg van, amiben a napi 8-10 hőhullám elég kemény! Szarul is aludtam, mert arra ébredtem hajnalban, hogy csurom víz vagyok és a lepedő is. Nagyon húzódik a hónom alja és a felkarom, mellem fáj. A kulcscsontomnál picit pirosabb a kelleténél, remélem javulni fog és nem marad így!!!!!!

Iroda, munka nulla, délelőtt olyan álmosság jött rám, hogy elaludtam a kanapén egy fél órára. 3-kor elegem lett és eljöttem, itthonról folytattam…de nem nagyon volt mit. Útközben bementem a Brigihez egy kv-ra.Otthon kiültem a félárnyékba még 5 óra után, nagyon jól esett!!!! Mici is lejött velem :-) Este elmentünk a Praktikerbe és vettünk a teraszra lámpát, új csaptelepet a kádhoz és egy olvasólámpát a nappaliba a kanapéhoz. Csináltam holnapra újabb adag gyümölcslevest, mert az előző elfogyott. Jól sikerült!!! :-) Szép az élet!!!!! :-)

(részletek a naplómból)

2014. június 17. kedd

Fantasztikus napom volt!!! A sorstársakkal voltunk egész napos fotózáson a Kopaszi gáton (hol máshol?)! Tizenegy nő, akik mind megjárták a poklot és most itt vannak, és segíteni szeretnének azoknak, akik szintén a rákkal küzdenek. Erőt adnak másoknak, felvállalják a betegségüket, és büszkén odaállnak a fotógép elé! Egytől-egyig fantasztikus EMBEREK, a szó legnemesebb értelmében és egytől-egyik hősök a maguk módján! Ültem köztük és figyeltem őket, ahogy poénkodnak és nevetnek a saját bajukon, mert már tudnak nevetni rajta és ezáltal tudnak másoknak is erőt adni! Ők már tudják, hogy nem a pénz, és a külsőségek számítanak! Pozitívak és ÉLNI akarnak! Tudnak azon nevetni, hogy a melltartóban félrecsúszik a protézis, ami a mellük helyén van, és tudnak azon is nevetni, amikor az egyik lány elmeséli, hogyan úszott el a medencében a protézise! :-) Ők mind egy picit többek és mások lettek ennek a szemét betegségnek köszönhetően. És természetesen volt sírás is, amikor Lizi "kölcsönadta" a hosszú, szőke haját a még csak pelyhedző fejű Móninak, aki egy édes, drága lány és még nyomja a sugarat és csak miattunk felutazott Egerből. De a sírás pont ugyanolyan része az életünknek, mint a nevetés. Az is tud nagyon jó lenni. És KELL sírni néha! Muszáj kiengedni a feszültséget valahogy, és ez az egyik legjobb módja ennek. Őrületes energiák szabadultak fel ezen a napon! Orsit, a mi drága fotósunkat is megindította a dolog, sőt Sára is törölgette a szemét. Köszönöm nektek, hogy megismerhettelek benneteket és hogy büszkén vállaljátok magatokat!!! Fantasztikus NŐK vagytok!

Carpe Diem

2013. június 11. kedd

Fél 6-kor fölkeltem, mert meguntam a forgolódást, éjjel is szarul aludtam, csurom víz voltam folyamatosan…wc-re kellett mennem, szóval, nem sokat pihentem. Sugár, utána iroda, ahova jó későn értem be, mert iszonyatos dugó volt az árvíz miatt. Dolgozgattam, napközben lementem kicsit sétálni, amiből az lett, hogy leszakadt az ég és bemenekültem a Vígszínház melletti kvzóba. Jó volt ülni és nézni, ahogy a lehulló vízcseppekből, apró buborékok lesznek, aztán eltűnnek. Imádom nézni az esőt! Utána megvettem magamnak a Moby cd-t, amit már nagyon régóta szerettem volna!!!!! Munka után mentem a Tündihez, aztán haza. Mici megint vacsival, megterítve várt :-) édes pofa!!!!!!!!!!!!!! Dorci kitalálta, hogy menjünk el az óriáskerékre, amit fölállítottak az Erzsébet téren :-) El is mentünk, föl is ültünk és szét nevettünk magunkat! Csodaszép volt föntről a város, pont naplementére értünk oda :-) 15 percig ment körbe-körbe :-) Fönt levettem a pepit, mert melegem volt és amikor kiszálltunk, mondtam a srácnak, hogy annyira jó volt, hogy még a hajam is kihullott tőle :-) aztán, amíg fotózkodtunk, a pepi valahogy lekerült a földre és 3 másik csak szólt oda zavartan a Dorcinak, hogy Te ott van valami a földön, majd Dorcika lenézett és konkrétan rajta állt a pepimen :-) na ezen fél órát vinnyogtunk :-) egy szó, mint száz, nagyon jóóóóó volt! Mindig a spontán dolgok a legjobbak!!!!!!!!!

Testi és lelki állapotom: nagyon fáj a mellem, pont úgy, mint amikor töltés volt. Húzódik az egész bal oldalam, felkarom, hónom alja. Szempilla, szemöldök továbbra is nuku, hajam növöget rendesen és nem is annyira fehér, mint gondoltam. Mindenhol máshol is kezdek szőrösödni, már szinte (majdnem) rendesen tudok borotválkozni. Körmeimen most jön ki valami utóhatás, el vannak színeződve, megvastagodva, redős lett a teteje soknak. Pont annyira gusztustalan, hogy ki kell lakkozni pirossal, hogy ne látszódjon. Remélem, ahogy jött, úgy is fog menni!!! Lelkem változó, ahogy eddig is. Kifelé nem nagyon látszik rajtam semmi különös szerintem, de belül nagy csatákat vívok. Elmondhatatlanul elegem van az egészből, iszonyatosan unom a sugár verkliszerű menetét. Szeretnék VÉGRE hátradőlni és megpihenni!!! Mindennemű fájdalom nélkül!!!! Szeretném elhajítani VÉGRE a parókát. Azt hiszem, ezt mindennél jobban szeretném!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nehezen viselem a: „Most már mindjárt vége van, itt a nyár”, „Mindjárt túl vagy rajta” és társai mondatokat! Amikkel, tudom, hogy biztatni akarnak és semmi rossz szándék nincs mögötte, de ezek nem visznek előbbre egy tumorból lábadozót. Ennél az is többet ér, ha annyit mond, hogy „Megértelek”!!!!!!!!! Nehéz lesz újra az egészségesek világába tartozni!!!

(részlet naplómból)

2013. június 8. szombat

7-kor keltem, megreggeliztünk, és mentünk a kikötőbe. Parti halasztással kezdtünk, mert nem volt semmi szél. Stégbár, Marika…stb, du. eső, ledőltem a hajóban, már majdnem elaludtam, amikor kitalálták, hogy kimegyünk a vízre. Kimentünk, álltunk 1 órát a szakadó esőben a vízen, majd bejöttünk. Le kellett vennem a pepit, hogy ne ázzon el, tehát többen meg is látták, hogy kopasz vagyok…valaki át is kiabált, hogy a Bori nincs ott a hajón?? :-( Kapucniban nyomtam, mert kezdett fázni a fejem…mivel nem jött szél, kimentünk és leszereltünk. Toniék elmentek egy esküvőre Füredre, én meg fölmentem a panzióba és kiültem végre egyedül a kertbe a félárnyékba, a csodás kilátással és olvastam és gondolkoztam. NEHÉZ nap volt lelkileg nagyon!!!!!!!!!!!!! Letusoltam, kisírtam magam és erőt vettem, és lementem pepi nélkül. Már mindenki hazajött, tehát föl kellett vállalnom a helyzetet. Próbáltam lazán, viccesen mondani, hogy aki szeretne bármit kérdezni, az kérdezzen nyugodtan, aztán mehet minden tovább. Volt, aki kérdezett, a többség nem, de mindenki nagyon helyes volt és jól vették a dolgot!!!!!! Ping pongoztunk, sokat nevettünk, aztán sütöttünk kolbászt, beszélgettünk, és én ½ 11-kor lefeküdtem. Nagyon nehéz volt!!!!!!

2013. június 9. vasárnap

Csodás időre ébredtünk, hamar összeszedtem magam és a cuccomat és fölmentem a teraszra a kávémmal, ahonnan még szebb a kilátás!!! A lábadnál hever a Balaton!!!! Valami CSODA volt!!!!!! Úgy érzem, pont 1 hónapig tudnék így egy helyben ülni és csak bambulni! Utána reggeli, aztán le a kikötőbe. Ismét semmi szél és kánikula. Kifeküdtem a Galamb szigetre, olvasgatni és bambulni, ami nagyon jól esett, kellett már az egyedüllét!!!!! 1 körül megjött a déli szél, amit ígért a meteorológia, kimentünk és lenyomtak egy futamot. Iszonyatosan meleg volt, de nagyon jó szél lett!!!! Igazi álom vitorlázó idő!!! :-) Kacsától kaptam egy sapkát kölcsön, mert nagyon meleg volt a pepiben, anélkül meg leégtem volna (és persze nem vittem). Jól bekentem magam 30-as krémmel, likrát vettem. Nem mentünk túl jól, de ez nem nagy csoda, most ültünk idén először a hajóban. Futam után még kvzgattunk a Pepuékkal, aztán a Sebivel elindultunk haza. NAGYON elfáradtam a hétvégében!!!!! Testileg is, de elsősorban lelkileg!!! Tetőzik a Duna, katasztrófa helyzet van!!!!!!

(részletek a naplómból)

2013. június 1. szombat

7 körül keltünk, én kissé megviselt állapotban, mert éjjel elég hideg volt a hajón (kb. 10 fok). Mindent magamra vettem, amit hoztam, hálózsák, takaró, de még így is kevés volt. Letusoltam jó forró vízzel, addig nem is volt baj, de a zuhany teteje félig nyitott, így egy kicsit kellemetlen volt utána. Reggeli, kv, aztán vízre. Úgy döntöttek a skacok, hogy az Illés hajójával megyünk (bödön=Bavaria 40). Vett egy új blistert és ki akarta próbálni. Egész jól rajtoltunk, és volt is szél, az első bólyát első ötben vettük, de aztán sajna leállt, így visszaestünk kb a 20-ik helyre. Volt pici napsütés, de inkább borongós volt és esett is kicsit, de nagyon jóóó volt!!!!!!! Futam közben levettem a pepit, mert már nagyon idegesített, fiúk jól vették és nagyon helyesek voltak. Jól esett!!!! Futam után ettünk, aztán én ledőltem kicsit, aludtam is (mint utóbb kiderült, a többiek is), jól is esett. Utána vacsiztunk, a skacok tivornyáztak, én meg élveztem, hogy újra itt lehetek!!!!!!! Teljesen kikapcsolni nem tudtam, de voltak pillanatok, amikor végre megfeledkeztem a „nyomoromról” végre!!!!!!! Nem volt sokszor ilyen az elmúlt 6 hónapban. Igazából azt hittem, hogy ahogy beszállok a hajóba, mindent ki tudok zárni, ahogy ez eddig is volt. De ezt még itt sem tudtam-tudom teljesen kizárni. SAJNOS! Pepi, hőhullámok, mell fájdalom….szar…ez az a közeg, ahol mindig magabiztos voltam, és az én területemnek éreztem, ahol otthon vagyok, és amiben jó vagyok. És most ez nem így van. Ezt a nyarat túl kell élni, aztán majd jövőre újra minden a „régi” lesz. Legalábbis ezt mondogatom magamnak…

2013. június 2. vasárnap

Fél 8 körül fölébredtem, jó szarul aludtam, egész éjjel nagyon fáztam, hiába bújtam be a fuchs lyukba. Lezuhanyoztam forró vízzel, de kicsit kellemetlen volt, mert ma reggel tele volt…nem akarok senkit zavarba hozni…szégyellni egyáltalán nem szégyellem, mindig mások miatt van rossz érzésem. No, mindegy, levettem a pepit, aztán letusoltam. Kvztunk, reggeliztünk, és éppen hogy odaértünk a rajtra, ami egész jól sikerült (bár a tegnapi jobb volt), de aztán eléggé lemaradtunk, mert kicsit volt a szél a bödönnek. Megint esett közben, mintha nem lett volna még elég :-( Hamar lement a futam és egyből elindultunk vissza Lellére, mi a Gézával és a Vilivel a Szélvezettel a többiek a bödönnel. Fincsi kis szél volt, végig spinakerrel jöttünk egy takkon hazáig. Végre kifeküdtem előre és csak bambultam és hallgattam a víz csobogását és lazítottam. 2 óra alatt vissza is értünk, összepakoltunk és jöttünk haza. Mici már várt, mindent elmesélt, aztán kiültem ½ órára a teraszra, mert pont kisütött a nap :-) aztán soloztunk, vacsiztunk, és összebújtunk nála. Szép hétvége volt mindent összevetve, de nagyon elfáradtam. Ennyit az elmúlt fél év alatt összesen nem mozogtam, mint a 2 nap alatt.

(részletek a naplómból)

2013. május 29. szerda

14. sugár!!!!! Ma vagyok pont a felénél. Jó korán keltünk, nehogy elkéssünk, így már ¼ 8-kor beértünk a suliba. Én pedig már ½ 8 körül a kórházban voltam. Tűrhetően végeztem és ½ 9-kor már az irodánál voltam. Dolgoztam, napközben kimentem kicsit lófrálni, kvztam, aztán visszamentem. Munka után haza, leápoltam a virágaimat, amik még maradtak a szülinapról :-) aztán végig locsoltam a teraszon is a virágokat. Kijött röviden "L", ücsörögtünk a teraszon és élveztem a közelségét!!! Jól megölelgettem, megcsókolgattam, odabújtam, hogy legyen egy kis erőm.

Fizikai és lelki állapotom: semmi kondim, estére eléggé elfáradok, pedig szinte egész nap ülök az irodában. El kéne kezdeni megint a gyaloglást a futógépen, de még mindig nem érzem elég erősnek magam hozzá. Igazából nem a fáradság a legjobb szó, hanem a kimerültség. Végtelenül ki- és le vagyok merülve!!! Vállam rehabilitációjával nem állok sehogy, ez is nagyon bosszant, de most megint (sokadszorra) alig bírok rendesen tornázni, mert (most éppen) a sugártól húzódik az egész felkarom, a hónom alja, és a mellem. Kicsit ödémás is, ami majd elmúlik gondolom a kezelés végén. Fáj a mellem is ettől, olyan, mintha ma töltöttek volna. Annyira még nem vészes, csak hát VAN és ez épp elég.Lábamat már egyszer le tudtam borotválni :-), ott lent pedig most kezdek újra szőrösödni (pelyhedzeni) ½ év után. A hajam növöget és sokkal sűrűbb, mint először volt, most vasárnap lesz 3 hete, hogy utoljára kopaszra borotváltam. Talán még hagyom egy hétig nőni, aztán meglátom, hogy mennyire sűrű és attól függően vagy újra kopaszra letolom vagy csak nullás géppel, hogy egységes legyen. Egyik nap azon morfondíroztam, hogy amikor hosszú a haja az embernek, milyen nehezen vágat le akár 2 cm-t is belőle, mondván, hogy akkor sokkal rövidebb lesz….stb. A női olvasók értik, miről beszélek :-) most pedig azt nézem minden nap a tükörben, hogy hány millimétert nőtt vajon. Milliméter, értitek, ugye??? Igyekszem jól viselni ezt is, de ha igazán mélyen a lelkembe nézek, akkor nagyon fáj. December 31-e óta vagyok kopasz és bár én megszoktam magam így és a szűkebb környezetemnek is teljesen természetes már, mégis újra és újra fáj. Vagy van, hogy nézem az embereket és irigykedem rájuk. Arra, ahogyan beletúrnak a hajukba, ami a világ egyik legtermészetesebb dolga. Már, ha van mibe beletúrni. De még a legrövidebb frizurára is irigykedem. Ülök a pepiben (ami tényleg jól áll) és úgy érzem magam, mint valami ufó. Mintha én lennék a MÁS. Pedig valójában ugyanolyan vagyok, mint bárki más, csak pillanatnyilag nincsen hajam. És ha már itt tartunk nincsen szemöldököm és szempillám sem. És, tudom, most azt gondoljátok, hogy majd visszanő, meg hamar kinő, meg nem látszik, hogy nincsen…stb, de kibaszottul nehéz ezt MEGÉLNI! Aztán folytatva a sort, a bal mellemet levették ugye. A tumorral együtt. És bár van egy igen klassz expanderem (a mellemben lévő implantátum neve) a helyén, mégis nyominak érzem magam. Az csak egy szösszenet, hogy nincsen mellbimbóm és igazából olyan ez a valami, ami most van, mintha egy kisebb típusú gumilaszti lenne, amit hol fölfújnak, hol leeresztenek belőle. Nyom, vág minden melltartó, látványosan kisebb és följebb van, mint a másik és még sorolhatnám….

Ahogy ülök a gyenge napsütésben a kávézó teraszán, semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy én már SOHA nem fogok úgy kinézni, mint régen. Elvesztettem az egyik (kedvenc) mellemet, jövő ilyenkor már szilikon melleim lesznek és valószínűleg göndör hajam és én ezt KURVÁRA, de egyáltalán nem akartam és most sem akarom. VISSZA AKAROM KAPNI A RÉGI BORIT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mindig rinyáltam, hogy szar a hajam. Semmi gond, jöhet vissza, örömmel várom és megígérem, hogy egy rossz szavam sem lesz többé. Teljesen elégedett leszek vele, bárhogy is álljon. És elégedett leszek az enyhén megereszkedett (többek által, „jó mellnek” aposztrofált) mellemmel is. Megígérem, csak adják vissza!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És kérem vissza a kedvenc bal kezemet, karomat is!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Az is nagyon hiányzik már!!!!!!!!!!!!

Kimerültség. Düh. Harag. És ma jó napom van. Képzeljétek, milyen, ha rossz napom van. A Világ legnagyobb hullámvasútján ülök és kicsit kezdem unni. Le akarok szállni. Hat és fél hónapja megyek föl és le, föl és le. Végtelenül unom, és elegem van! Tudom. Még legalább ennyi hátra van.

Engedjetek meg egy-két idézetet, melyek nagyon jól érzékeltetik a pillanatnyi lelkiállapotomat. (Tari Annamária, Sejtem… c. könyvéből): „A haj elvesztése a nőiség egy darabjának az elvesztését is jelenti.”

„A mellékhatások közül érzelmileg a haj elvesztése a legmegterhelőbb élmény. Az énkép és a testkép változásai közül az átmeneti kopaszság feldolgozása és elfogadása olyan folyamat, amelyben a női, illetve a férfi identitás külső képének elvesztése nárcisztikus sérüléseket okozhat.”

Nem térek ki külön a fogolytáborokban végzett felmérésekre, azt hiszem, mindenki érti, mire próbálok utalni.    

„Egy daganatos beteg számára a borotválás aktusa mély sérelemmé válhat, melyet nagyon nehéz elfogadni, még akkor is, ha a gyógyulásért folytatott küzdelem részeként kell átélni.”

….és amikor ehhez jön még a mell elvesztése is, akkor mondom, hogy: „Ők azok, akik nőiségük két fontos elemének veszteségét kell, hogy feldolgozzák. Ilyenkor a „már nem vagyok igazi nő” érzés megjelenése természetes, de nem elhanyagolható lélektani probléma.”

„Egy emlőtumoros nőnek komoly pszichés erőfeszítést jelent, hogy feldolgozza nőisége egy darabjának az elvesztését, és ezzel az érintetlen női identitása elvesztésével kapcsolatos gyászfolyamat is elindul.”

(részlet a naplómból)

Drágáim,

szeretném megosztani veletek az örömömet, miszerint tegnap tartottam egy családi, baráti születésnapi összeröffenést, ami fantasztikusan sikerült!!! :-)

Mivel én innentől kezdve mindig 40 leszek, ezért a címe is Forever 40 :-) Kb negyvenen is voltunk, persze nem ezért, sok-sok lufival, sok csodás virággal, egy meseszép vitorlásos tortával, sok nevetéssel és minden megkoronázva egy álomszép rózsaszín biciklivel :-) Volt sírás is természetesen, mert annyira megható volt, hogy körülöttem állt ez a sok-sok ember, akik végig mellettem voltak a betegség alatt is!!!!! Elmondani nem tudom, hogy milyen érzés volt! Ennél már csak az volt fantasztikusabb, amikor kimentünk az utcára és elengedtem az elmúlt 40 évemet szimbolizáló 40 db napsárga lufit! :-) Hát, az elképesztő érzés volt! Ajánlom, hogy ti is próbáljátok ki legalább egyszer az életben!!! :-)

Eddig is tudtam, hogy fantasztikus családom és barátaim vannak, de a tegnapi nap még jobban megerősített ebben!!! :-)

Természetesen mindent az én fantasztikus Sárám szervezett meg és bonyolított le, akinek innen is hálámat és köszönetemet küldöm!!!!! :-) Nekem van a legfantasztikusabb, legcsodálatosabb lányom a világon!!!! Ezt bizton állíthatom!!! :-)

El nem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés volt újra egészségesen szülinapozni!!! Hajjal a fejemen, mindenféle kezelésektől és mellékhatásoktól mentesen!!!!! Át tudnám ölelni az egész világot!!!! Jóóóó dolog boldognak lenni!!! :-)

És én nagyon boldog vagyok, mert az élet szép!!!!! :-)

Carpe Diem :-)

2013. május 24. péntek

Sugár, ami jól elhúzódott. Ennek is több oka is lehet általában. Ma pl. jöttek olyanok is (soron kívül), akik bent fekvő betegek és péntek lévén, mennek haza, ezért ők is korán reggel jönnek le. Érthető. Aztán jött egy kislány (4 év körüli), természetesen Ő is elsőbbséget élvez! Istenem, bárcsak NE kéne ide járnia!!!!! Amikor Őt látom, azt gondolom, hogy SEMMI bajom!!!!! És megszakad a szívem!!!!!! Aztán ma jött egy úriember, akinek hetven valahányas száma volt (nem is értettem, miért van ott, ők estisek) és behívták. Bent megtudtam a csajoktól (Ági), hogy egy igen kellemetlen, kissé erőszakos férfi, aki azért jön pénteken reggel, mert este bridzsparty-ja van, hát igen….ilyen is van. Én aránylag jól tűröm ezeket a csúszásokat, annak ellenére, hogy a többséggel ellentétben én dolgozom, míg Ők igazából ráérnek, de mégis mindig hőzöngenek. Nem vagyunk egyformák. Ott van pl. előttem heteske (45 körüli nő), aki szegény annyira negatív folyamatosan, hogy minden reggel föl kell húzni a -10-ről a nullára. Mindenen aggódik, minden „apró” dologból nagyot csinál, saját magát húzza le még mélyebbre. Egy tüneményes, jó embernek tűnik, de rettentő negatív szegény. Pl. szuper hosszú haja van már (6-8 cm) és még mindig pepit hord. Hiába mondja neki a férje és mindenki körülötte, hogy szuper a frizurája, nem hajlandó levenni. Csak be kéne festeni és valami jó fazont vágatni bele és kész, eldobhatná a bánatba a pepit! Nagy tanulmány ez az egész betegség és a kezelések és minden, ami ezzel jár. No, 9-kor kiléptem végre és siettem az irodába. Dolgozgattam, aztán 12-kor találkoztam a Katával a Briósban. Kvztunk, nagyot jó beszélgettünk, kaptam egy csodaszép karkötőt és gyönyörűséges rózsacsokrot tőle :-) Utána visszamentem, folytattam a munkát és délután a lányok is megköszöntöttek. Hajni csinált nekem egy vargabéles tortát, kaptam egy smile-is lufit, egy mese-mese-meseszép pink cserepes Hortenziát, és a pink táskát, amit együtt néztünk ki!!!!!!!!!!!! Pink 40-es szülinap!!!!!!!!!!!!!! Még a tasak is pink volt és a kártya is pinkes volt!!!!!!! CSODASZÉP dolgokat kaptam!!!!!!!!!!!!! Közben Rózsika is küldött nekünk álomszép lisyanthust, fehér és mályva színben, ami az egyik kedvencem :-) Annyi gönyörűűűű virágom van, hogy nem tudok betelni velük!!!!!! Munka után találkoztam a Bényi Lacival a Mezzoban egy kv-ra. Édes pofa volt, hozott nekem egy csokor, isteni illatú pünkösdi rózsát és tortát :-) beszélgettünk, ezer éve nem találkoztunk, jól megölelgettük egymást, aztán rohantam haza, gyorsan átöltöztem, aztán rohantam a Petrához. Meglepi estét szerveztek nekem a Tonival, fogalmam sem volt, hogy mi fog történni. Elmentünk kocsival a Lánchíd budai hídfőjéhez, ahol várt az első meglepi. Fölültünk egy lufikkal díszített riksára és tettünk egy majdnem 1 órás körutazást a városban. Átmentünk a Lánchídon, be a Vörösmarty térre, onnan a Bazilikához, és vissza a Lánchíd pesti hídfőjéhez. Közben nagyokat rötyögtünk és fotózkodtunk :-) Gyalog visszasétáltunk a hídon a kocsihoz és elmentünk a Margit híd budai hídfőjéhez a Híd Bistro nevű szuperfantasztikuszseniálisanklassz helyre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nagyon sokat hallottam már róla, de még soha nem voltam. Isteni hely, óriási terasszal, egy hatalmas csodaszép fa alatt (talán tölgy)!!!!!!! Hasonló a Platán-hoz, de talán még klasszabb. :-) Finomat vacsiztunk, kaptam egy újabb MESESZÉP 40-es rózsacsokrot, barackvirág színben és 2 körömlakkot :-) aztán jött a torta :-) Jókat beszélgettünk, nevetgéltünk és 11-kor eljöttünk, akkor zár a terasz. ISTENI CSODÁS ESTE VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ja és a Boritól kaptam még nagyon szép rajzot is :-) Nagyon jól éreztem magam, és nagyon köszönöm Nektek csajok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Tényleg ez életem egyik legszebb születésnapja!!!!!!!!!!!!! Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!!!

(részlet a naplómból)

2014.május 30. péntek

Szuper szép napjaim voltak - vannak! :-) Múlt szombaton egy barátomék kisbabájára vigyáztam egész nap. Fél éves a Lina baba és őrületesen édes és jó baba :-) egész nap egy hangja sem volt, játszott, evett, aludt. Vasárnap lent voltunk Sopronban két sorstársammal, meglátogattuk Orbán Gabit, aki szintén sorstárs és odaszervezett még 6 lányt, akik szintén. Annyira helyesek voltak, és kedvesek, hogy őrület! Gabi isteni ebédet is csinált nekünk, készítettünk közös fotókat :-) szuper nap volt!!!! Gabi egy igazi HŐS!!!!! Hétfőn a Brigi meghívott egy irtó klassz profi sminkelésre az Andrássy útra :-) Úgy éreztük magunkat, mintha egy filmben lennénk :-) Csodaszép volt a stúdió és nagyon szépen kisminkeltek minket :-) Szerdán volt a céges közgyűlésünk, ami szülinap is volt egyben, mert idén 10 éves a cég!!! :-) Csináltattam egy csodaszép emeletes tortát, aminek a tetején a cég logoja volt, nagyon szép lett! :-) Örült mindenki és jól sikerült! :-)

Cici tetoválásom szépen gyógyul, diétát csinálom, sportolok rendesen újra, mellrák ellenes kampány ügyek jól haladnak, Sára szuper jegyeket hoz, jól sikerült neki a kisérettségi, boldog a barátjával, tehát semmi okom panaszra!!!! Jóóóóóóóól vagyok :-)