Drágáim,
ez az év sem telt unalmasan - szerencsére :-)
Február közepén megvolt az első rekonstrukciós műtétem, amikor a bal mellemben kicserélték az expandert szilikon implantátumra, a jobb mellemet pedig hozzáigazították. A műtét után 1 hónappal megcsináltattam a mellbimbó tetoválást, ami szintén nagyon szép lett és egyáltalán nem fájt. Közben március környékén felhívást tettem közzé, hogy önkénteseket keresek mellrák elleni kampányhoz, amire nagyon sokan jelentkeztek. Összeültünk hát páran és elkezdtük kitalálni, hogy mit hogyan szeretnénk és kéne tenni figyelemfelhívás céljából. Csináltunk egy weblapot, és létrehoztunk egy zárt csoportot a FB-on, ahol mostanra több, mint 300 tagunk van. Mind érintett nők, akik már vagy maguk mögött tudhatják a mellrákot vagy most vannak benne éppen. Minden esetre nagyon sok nőnek segítettünk és segítünk nap, mint nap a saját tapasztalatainkkal és ez fantasztikus érzés. Közben én naponta kapok még mindig emileket érintettektől, akik a blogomon keresztül találnak rám. Elképesztően jó érzés, hogy ennyi nőnek tudok vigaszt nyújtani. Minden emil egy-egy megerősítés, hogy helyes, amit a teszek! És szükség van erre! Májusban jött az ötletem, hogy a Kékszalag vitorlás verseny szóljon egy kicsit a mellrákos nőkről. Le is szerveztem, nagyon jól sikerült, de idén még jobban fog reményeim szerint :-) Minden esetre azt elértük, hogy nagyon sok sajtóban beszéltek a verseny kapcsán a mellrákról és az önvizsgálat fontosságáról. És ez már egy nagy dolog!
Májusban volt egy fantasztikus születésnapi bulim (41 lettem), amin ott volt mindenki, aki mellettem volt a betegségben és kaptam egy csodálatos, meseszép biciklit, amit azóta sajnos elloptak :-(
Az év folyamán (a Kékszalagnak köszönhetően) volt több sajtómegjelenésünk is, ami elég nagy eredmény. Ezen kívül megszületett az első programunk, ami az utolsó kemoterápiás kezelést kapó érintettek meglátogatása. Egyszerűen csak ott vagyunk velük, amikor az utolsó csepp is lefolyik a gyógyító méregből. Viszünk nekik egy plakátot és egy kártyát, amin gratulálunk nekik. Egy kis apróság, nekik viszont nagy öröm :-) Egy amerikai oldalon láttam ezt és nagyon megtetszett. Rögtön tudtam, hogy ezt itthon is be kell vezetni. És az érintettek nagyon örülnek! És ez jó :-)
Ezen kívül voltak sportesemények, ahol részt vettünk, voltunk többször önvizsgálatot tanítani és az Indexen megjelent az utolsó kemós videónk :-)
Elképesztően sok fantasztikus nővel ismerkedtem meg, akik egytől-egyik csodálatos emberek és sokan közülük a barátaim lettek. Hálás vagyok érte a sorsnak!
Szeretnénk egy Egyesületet létrehozni, amit sajnos a múlt évben nem sikerült, de ami késik, az nem múlik. És ha ez létrejön végre, akkor tudunk támogatásokat szerezni és még több dolgot csinálni, amivel segíteni tudunk az érintetteknek, illetve még több helyen és fórumon beszélni az önvizsgálat fontosságáról. És nem utolsó sorban beszélni arról, hogy milyen fontos elmenni a szűrővizsgálatokra.
Októberben aztán volt egy újabb műtétem, amikor is kaptam végre mellbimbót a bal mellemre és a jobb mellembe behelyeztek egy kis implantátumot. 2 év után végre készen lettem :-) Végre újra elkezdtem sportolni (úszom és futok), a FB-on működik az önsegítő csoport, az új weblapunk hamarosan elkészül, és remélem az Egyesület is hamarosan létrejön. A decemberi kontrollvizsgálatokon minden negatív lett :-) Nagyon sok jó dolog történt 2014-ben velem, velünk, de voltak rossz dolgok is. Rossz dolgok nélkül nem élet, az élet....sajna...el kellett engednem "L"-t, aki nagyon régóta társam volt és végig csinálta velem a betegség nagyon kemény másfél évét. Nagyon fáj és nagyon hiányzik ,de meg kellett tennem. Igyekszem nyitottnak lenni egy új kapcsolatra, hiszem, hogy van valaki valahol, akinek pont rám van szüksége, így, ahogy vagyok. Volt emberi kapcsolatban való csalódás is, ami nagyon megviselt, de mára túltettem magam rajta és december 24-én elment egy sorstárs, amin még ma sem tettem túl magam. Egyidős volt velem és kb együtt kezdtük a betegséget. Párszor beszéltünk is, de nem találkoztunk. Áttétes lett és elment. Megrázott. Nagyon. Egy életvidám, csodálatos, értékes ember elment. 41 évesen. Igazságtalan és élet.
Új reményekkel, és tervekkel, megújult lendülettel indulok neki az új évnek. Még több nőnek szeretnék segíteni és hiszem, hogy lehet változtatni és javítani a statisztikán. Hinni kell és tenni a dolgom tovább. Minden nap hálát adok a sorsnak, hogy egészséges vagyok és minden leletem negatív. Maradjon is így még 40 évig :-)
Minden sorstársamnak sok erőt és kitartást kívánok a gyógyuláshoz!
CARPE DIEM
