Eljött a nap, hogy fölavassam gyönyörű bringámat, amit nektek köszönhetek :-) Jelentem, vásároltam egy biztonságosabb lakatot is és elindult a tekerős szezon. Mennyei érzés suhanni a csodás napsütésben, ahelyett, hogy egy órát ülnék az idegölő dugóban, látva és hallva a sok türelmetlen, bosszankodó, dudáló sofőrt :-) Azt ugye eddig is tudtuk, hogy egy meseszép városban lakunk, de ebből a szemszögből is egy új arcát látja az ember és ez fantasztikus!!! Nem túl nagy a táv, amit megteszek, kb. 10 km oda-vissza....a semminél ez is több, az biztos :-) Lévén nincsen váltó rajta, gyúrok lábra és popsira...attól meg nem lesz bajom :-) Halálfélelmem is csak párszor volt, majdnem végig tudok bringaúton nyomulni. Három féle bringást figyeltem meg. 

1. Bubisok - részben munkába igyekezve, részben városnézős tagok

2. Szuper drága, verseny brinyóval nyomuló, sőőőt suhanó fejek, óriási rutinnal

3. Városi, ráérős, kényelmesen munkába haladós bringások - én azt hiszem ebbe tartozom. Legalábbis most még. Élvezem az út minden egyes percét, a napsütést, a szelet, az illatokat, a pazar látványt....szóval

Carpe diem 

  A kedvenc platánom :-)