2013. június 17. hétfő UTOLSÓ SUGÁR!
És eljött ez a nap is!!! Ott helyben kidobtam a lepedőt, amin minden alkalommal feküdtem. Utána fölmentem az orvosomhoz, aki megnézte a mellemet, azt mondta, hogy lehet, hogy még csúnyább lesz a bőröm, kenegessem és 6 hétig ne menjek még napra, csak likrában (speciális fölső, ami takarja a nyakamat és a sugarazott területet, a Decathlonban lehet kapni). Július 29-én kell mennem hozzá kontrollra. Megköszöntem az összes segítségét és kedvességét!!! Kijöttem, és legurultam a Tiborhoz egy kv-ra. El sem hiszem, hogy nem kell többet menni!!!!!! Még nem fogtam föl. Jó későn értem be az irodába, alig volt munka.
2013. június 18. kedd
NEM KELL többet sugárra menni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Most kezdem csak fölfogni igazából!!!!! Kiültem a teraszra kvzni és élveztem a madárcsicsergést!!!!! Hosszú idő óta először, megint hallottam és láttam magam körül a világot!!!! Kényelmesen összekészülődtem és mentem dolgozni. Szinte semmi munka nem volt sajnos. Ádám odaszaladt, elmentünk együtt a Pozsonyira a Bécsiszeletbe, ő evett, én kvztam, mert nekem csinált a Hajni isteni lecsót, annak örömére, hogy vége a sugárnak!!!! :-) Munka után beszaladtam az Irénhez, meg a kertészetbe, hogy vegyek új virágokat a teraszra. Mire hazaértem patakokban folyt rólam a víz. Beültettem a növényeket, ettem isteni gyümölcslevest, amit tegnap este csináltam és csak élveztem az életet és ezt a hihetetlen könnyed érzést, ami úrrá lett rajtam! Ma kezdtem egy kicsit már a „régi” Borinak érezni magam. Őrületesen jó érzés!!!!!! Vége egy újabb fejezetnek! Egy SZAR fejezetnek! Túl vagyok két nagyon nehéz fejezeten!!!!!!!! YESSS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2013. június 19. szerda
Felfoghatatlan még, hogy nem kell mindenáron 6-kor fölkelni és nem kell bemenni a kórházba és nem kell sugárra menni!!!!!! Próbálom megszokni az „új” életemet, amiben egy picit végre levegőhöz jutok. Mintha a mókuskerék, amibe 7 hónappal ezelőtt bedobtak, picit lassulni kezdene és, ha még nem is állt meg teljesen, de már sokkal viselhetőbb az iram!!! Ma is iszonyú meleg van, amiben a napi 8-10 hőhullám elég kemény! Szarul is aludtam, mert arra ébredtem hajnalban, hogy csurom víz vagyok és a lepedő is. Nagyon húzódik a hónom alja és a felkarom, mellem fáj. A kulcscsontomnál picit pirosabb a kelleténél, remélem javulni fog és nem marad így!!!!!!
Iroda, munka nulla, délelőtt olyan álmosság jött rám, hogy elaludtam a kanapén egy fél órára. 3-kor elegem lett és eljöttem, itthonról folytattam…de nem nagyon volt mit. Útközben bementem a Brigihez egy kv-ra.Otthon kiültem a félárnyékba még 5 óra után, nagyon jól esett!!!! Mici is lejött velem :-) Este elmentünk a Praktikerbe és vettünk a teraszra lámpát, új csaptelepet a kádhoz és egy olvasólámpát a nappaliba a kanapéhoz. Csináltam holnapra újabb adag gyümölcslevest, mert az előző elfogyott. Jól sikerült!!! :-) Szép az élet!!!!! :-)
(részletek a naplómból)
2014. június 17. kedd
Fantasztikus napom volt!!! A sorstársakkal voltunk egész napos fotózáson a Kopaszi gáton (hol máshol?)! Tizenegy nő, akik mind megjárták a poklot és most itt vannak, és segíteni szeretnének azoknak, akik szintén a rákkal küzdenek. Erőt adnak másoknak, felvállalják a betegségüket, és büszkén odaállnak a fotógép elé! Egytől-egyig fantasztikus EMBEREK, a szó legnemesebb értelmében és egytől-egyik hősök a maguk módján! Ültem köztük és figyeltem őket, ahogy poénkodnak és nevetnek a saját bajukon, mert már tudnak nevetni rajta és ezáltal tudnak másoknak is erőt adni! Ők már tudják, hogy nem a pénz, és a külsőségek számítanak! Pozitívak és ÉLNI akarnak! Tudnak azon nevetni, hogy a melltartóban félrecsúszik a protézis, ami a mellük helyén van, és tudnak azon is nevetni, amikor az egyik lány elmeséli, hogyan úszott el a medencében a protézise! :-) Ők mind egy picit többek és mások lettek ennek a szemét betegségnek köszönhetően. És természetesen volt sírás is, amikor Lizi "kölcsönadta" a hosszú, szőke haját a még csak pelyhedző fejű Móninak, aki egy édes, drága lány és még nyomja a sugarat és csak miattunk felutazott Egerből. De a sírás pont ugyanolyan része az életünknek, mint a nevetés. Az is tud nagyon jó lenni. És KELL sírni néha! Muszáj kiengedni a feszültséget valahogy, és ez az egyik legjobb módja ennek. Őrületes energiák szabadultak fel ezen a napon! Orsit, a mi drága fotósunkat is megindította a dolog, sőt Sára is törölgette a szemét. Köszönöm nektek, hogy megismerhettelek benneteket és hogy büszkén vállaljátok magatokat!!! Fantasztikus NŐK vagytok!
Carpe Diem