2013. április 15. hétfő Országos Onkológiai Intézet/8-as épület
Tűrhetően aludtam, de reggel, amikor fölébredtem éreztem, hogy megint fáj minden porcikám. Bea beadta a fehérvérsejtképző injekciót, aztán visszafeküdtem az ágyba. Aludtam, aztán megmértem a lázam, 37.5 volt. Gondoltam várok kicsit, aludtam megint egy kicsit, aztán újra mértem, akkor már 38 volt. B + !!!!!!! Hívtam rögtön a Rubovszkyt, aki kedvesen invitált újra, hogy feküdjek be pár napra. Szépen, lassan összepakoltam, akkor már nagyon fájt mindenem!!!!!!!!!!!!!!! "L" értem jött és behozott. Megkaptam a múltkori szép, kis szobámat :-) Meglátogatott a doktorom, kaptam antibiotikumot, vettek vért. Szenvedtem egész nap, hol aludtam, hol csak vergődtem a fájdalomtól. Ez egy rohadt érzés….olyan, mint amikor az ember nagyon lázas és fáj a bőre és mindene, csak kb. ötször olyan erősen…minden porcikám, végtagom, ízületem…minden pillanatban máshol nyilall bele valahol…fekszem, mint egy darab bot és annyi erőm nincsen, hogy a tőlem 20 cm-re lévő kisasztalról elvegyem a telefonom…ez kiegészül a nyelvemmel, ami megint tropára ment, nem esik jól semmi, nem érzem az ízeket….kint hétágra süt a nap és annak sem tudok örülni…fura dolog!!!! Alvás, TV-zés, alvás, szenvedés….egyszer csak holnap lesz!!!!!!!!!!!!!!!!
2013. április 16. kedd
6-kor ébresztettek, 7-kor vérnyomásmérés…Rubovszky látogat, látja, hogy sokkal jobban vagyok, mondom is, hogy én ma mennék is haza, rábeszél, hogy maradjak még 1 napot…nagyvizit…sokkal jobban vagyok, már csak kicsit érzem a végtagjaimat, lázam nincs…Bekapcsolom a gépet és dolgozom, tehát tényleg sokkal jobban vagyok :-) "L" hoz isteni croissont és kv-t :-) lemerészkedtem a kertbe, mert csodás idő van ma is. Leültem az árnyékban, és élvezettel megittam a kávét. Visszajöttem és kiültem az asztalhoz dolgozni, miközben folyt belém az infúzió :-) szép kép lehet. Ebéd után lementem kicsit a levegőre, aztán ledőltem és úgy dolgoztam. 5 körül jött az Ádám és hozott finom rakott krumplit :-) meg is ettem rögvest. Lementünk beszélgettünk, aztán elkísértem egy darabon kifelé. Még egy picit lent maradtam, mert csodásan sütött az esti nap :-) Utána pihegtem, beszéltem a Buksival, TV-ztem, vacsiztam…fájdogál mindenem, nem olyan erősen, de fájdogál…remélem holnapra jobb lesz!!!!!!!
(részletek a naplómból)
.jpg)
2014. április 15-16. kedd, szerda
Jóóóóól vagyok :-) és az élet széééép :-) de ahogy újraolvasom az 1 évvel ezelőtti eseményeket, visszatér a rossz érzés a gyomromba...ez a második kórházasdi már nagyon nem esett jól. Már mindent utáltam, rosszul voltam a tudattól, hogy megint megszúrnak és branült helyeznek be és infúziót kapok...a nyelvem teljesen kisebesedett, semmi nem használt, semminek nem éreztem az ízét, semmi nem esett jól...igen, tudom az előző bejegyzésemben azt írtam, hogy bármi jöhet, vége a kemónak, kibírok bármit...kibírtam, de kegyetlen volt! Bevallom őszintén. Ez volt az egyik mélypont.
Higgyjetek nekem, amíg nincs tumor a diagnózisban, addig SEMMI bajotok! Értékeljétek az életet! És főleg éljétek!!!
Carpe diem :-)
