Most veszek egy nagy levegőt és megosztom veletek azt, amitől a legjobban féltem (vagyis rettegtem).
A kemoterápiát.
6 darabot írtak elő, 3 hetente.
Első kezelés 2012. december 14.
Rettegtem, mert bár elmondták, hogy mi fog történni, mégsem tudtam kitörölni a fejemből azokat a képeket, amiket filmekben láttam. Rosszullét, hányinger, hányás…stb.
Bátyámra esett a választás, hogy ő kísérjen el az elsőre. Fogalmam sem volt, hogy fogom viselni, mit fogok érezni, gondoltam a legjobb lesz, ha olyan ember jön velem, aki közel áll hozzám.
Fölballagtunk tehát a „kemós épületbe”, bejelentkeztünk szépen, helyet foglaltam az egyik kényelmes bőrfotelben (lábtámasszal, fejtámasszal, plazma TV-vel a falon – keleti kényelem) és vártam, hogy megérkezzen a „gyógykoktél”. Évike betette a tűt a kézfejem fölé, mondván, nem a karba adja, hogy ne kelljen merev karral ülni 2-3 órán keresztül. Figyelmes!!!! Elmondta, hogy ad először egy előkészítőt, aztán még 4 másik flakont mindenféle fincsiségekkel, amiből kettő fehér, kettő piros folyadék volt. Minden adag előtt elmondta, hogy melyiknél, mit érezhetek. Szerencsére ezekből semmit nem éreztem. Így telt mind a hat kezelés!
A mellékhatások csak másnap jöttek. Nekem szerencsére nem voltak olyan vészesek, inkább csak depis lettem tőlük, nem volt étvágyam, nem volt kedvem semmihez, csak feküdtem egész nap és bámultam a plafont vagy aludtam. Ahogy haladtunk előre a kezelésekkel, kisebesedett a nyelvem, nem tudtam se inni, se enni, nem éreztem semminek az ízét, tönkrementek a körmeim, a bőröm olyan száraz lett, mint egy rinocérosznak, kihullott a hajam…aztán az utolsó két kezelés után, elszállt a fehérvérsejt számom, belázasodtam, ami azt jelentette, hogy be kellett feküdnöm a kórházba 3-4 napra. Ha nincsen elegendő fehérvérsejted, akkor magyarán nem működik az immunrendszered. Ezt ügyesen pótolják a kórházban pár nap alatt.
A kezelések között kb. 1 hétig voltam „rosszul” és 2 hétig jól. Ezt is megszokja az ember. Megszokja, hogy 3 hetes periódusokra van osztva az élete és próbál abban a 2 hétben CSAK töltődős, jó dolgokat csinálni, amikor jól van. Aztán amikor már csak 1 hét a jó, az már keményebb kicsit. Mire éppen „jól” lettem volna, mehettem a következő kezelésre.
Az utolsó kezelés 2013. április 11. Nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem azon a napon. A kedvemért még a nap is kisütött aznap és velem madarat lehetett volna fogatni, annyira boldog voltam!
Hihetetlenül megkönnyebbültem!
VÉGET ért a rettegett fejezet!
