Hazaértem, itt ülök az édes, kis lakásomban, gyertyafényben, kellemes, halk zenével, fáradtan, DE csordultig telve pozitív energiával!

Hazaértem, mert megtaláltam az utam és ez egy CSODÁLATOS érzés! Kívánom nektek, hogy egyszer ti is tapasztaljátok ezt meg! Két elképesztő nap van a hátam mögött és muszáj, hogy megosszam veletek.

Nem fogok neveket említeni, mert mindenki pontosan magára fog ismerni és SENKIT nem szeretnék kihagyni :-)

Tudjátok, október a mellrák elleni küzdelem hava....bla...bla....bla....program-program hátán, szegény érintettek azt sem tudják szinte, hogy melyik helyszínre menjenek...és bár én azt vallom, hogy nem elég csak októberben beszélni erről, mi sem tettünk másként FANTASZTIKUS önkéntes csapatunkkal (imádlak titeket és köszönöm, hogy vagytok!) jóformán tegnap reggeltől mostanáig úton voltunk :-)

Nem bánom!!! Nem bánom, hogy fáradt vagyok, nem bánom, hogy nem volt hétvégém és egy percet sem pihentem és nem mostam és nem takarítottam...mert annyi energiát adtam és kaptam, hogy hegyeket tudnék elhordani és annyi fantasztikus emberrel találkoztam, hogy abból regény lehetne írni, és annyi mosolygós arcot láttam, hogy az mindenért kárpótol és láttam lányokat, nőket, anyákat (akik mind mind érintettek voltak), hogyan lépik át újabb és újabb határaikat!!! Olyan dolgokat tesznek meg, amit valószínűleg SOHA nem tettek volna meg a betegség nélkül és ez újra és újra erőt ad, sőt szárnyakat (redbullnélkülismegy) a folytatáshoz :-) Tegnap reggel Székesfehérváron vettünk részt a rózsaszín sétán, amit egy fantasztikus ember szervezett és olyan fogadtatásban volt részünk, mint egy királynőnek, mi voltunk a díszvendégek, virággal és elképesztő meleg szeretettel fogadtak bennünket...én már ennél a résznél elérzékenyültem...atyaég, az már csak hab volt a tortán, hogy az egyik legkedvesebb virágommal ajándékoztak meg...és még beszédet is kellett mondanom...ott álltunk a szikrázó napsütésben az Országalmánál és néztem a tömeget, akik vették a fáradságot és szombaton reggel eljöttek, hogy velünk sétáljanak egy jó- és fontos ügyért, ahelyett, hogy otthon pihennének...és láttam a csodás túlélőket, köztük egy nagyon fiatal lányt, aki nemrég fejezte be a kezeléseket és talán még egy centiméteres sincs a sérója és csodálatosan szép és vagány és eljött a barátjával, hogy velünk legyen...Ő is egy hős....és összefacsarodik a szívem, ha belegondolok, hogy 30 éves sincs talán és min kellett keresztül mennie...de ott állt csillogó szemekkel és már azon gondolkodik, hogy csatlakozik a futócsapatunkhoz és tavasszal talán már velünk fut a Vivicittán :-) Megható délelőtt volt! Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!!!

A rendezvény után kocsiba vágtuk magunkat és hazavágtattunk, gyorsban megebédeltünk, átöltöztünk és bepakoltuk a kocsiba a motyókat (roll-up, szórólap, felvilágosító anyag, mulázs....stb) és 2-re már a West End Hiltonban voltunk, ahol egy következő rendezvényre voltunk hivatalosak. Fölcuccolás, kipakolás....Nem is akármilyen rendezvényre! Az "Élvezd, hogy NŐ vagy" elnevezésű rendezvényre, ami önmagáért beszél :-) Én élvezem, nap, mint nap...élvezem, hogy felvehetek magassarkút, ha úgy tartja kedvem és élvezem, hogy példát mutatok másoknak, élvezem, hogy újra van két szép mellem és még sorolhatnám...itt is mesélnünk kellett magunkról a vendégeknek, és két önkéntesünk megint csak átlépte egy újabb határát és kiállt 50 másik nő elé és felvállalta a történetét és én NAGYON büszke vagyok rájuk!!! :-) Azon kívül, hogy szuper előadásokat hallhattunk, és fantasztikus nőket ismerhettünk meg, abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a belépők árából az egyesület munkáját támogatták! Ezúton is hálás köszönet érte nekik! Külön köszönet a szépséges lufivirágokért, amit szintén egy érintett készített nekünk önzetlenül és ingyen, ezzel is emelve a rendezvény fényét! :-)  Az este végén ha még nem lett volna elég a pozitív energiákból, több felajánlást is kaptunk az előadóktól, hogy támogatnának bennünket a saját munkájukkal! Csak álltam és elképedve hallgattam az önzetlen felajánlásokat és dicséreteket, amiket kaptunk! És mivel elképesztő energiák mozogtak egész délután a teremben, már meg sem kottyant az újabb pakolás és cuccolás a kocsiba...valamikor 11 után ágyba keveredtünk és fölhúztuk az ébresztőt fél 7-re...hát nem volt őszinte a mosolyom ma reggel...

8-re mentünk az Uránia moziba egy újabb (bátran mondhatjuk, hogy Budapesten a legnagyobb mellrák elleni) rendezvényre, ami idén három szervezet összefogásából szerveződött. Kocsiból kicuccolás, stand berendezése, majd következett a nap egyik legizgalmasabb része, mégpedig egy fehérnemű bemutató, amiből természetesen mi sem maradhattunk ki...hat csodálatos érintett lánnyal bevállaltuk, hogy így mellrák után felrántjuk magunkra a szépséges, kifejezetten sportoláshoz gyártott fehérneműket és végiglejtünk a színpadon....hát, azért a zabszem ott volt mindannyiunkban...de ezt is megcsináltuk és én NAGYON büszke vagyok rátok lányok....elképesztőek voltatok....és tudom, hogy uncsi, de újabb határátlépések....nem is akármilyenek!!!! :-) Imádtam minden percét és köszönöm nektek, hogy bevállaltátok!!!!! És hálás köszönet a program megálmodójának, aki ezt lehetővé tette nekünk!! Ezután igen értékes szakmai előadásokat hallhattunk, közben pedig érintettek jöttek folyamatosan és ölelgettek minket és hálálkodtak....és az energiák csak jöttek és mentek és még mindig nem volt vége a napnak :-) A rendezvény szakmai részének lezárásaként következett a flashmob, amit már hetek óta gyakoroltunk és talán láttátok is már páran. Ez egy nagyon régi vágyunk már és én személy szerint azt gondoltam, hogy így többen nem is olyan nagy dolog kiállni az utcára és táncikálni....háááááát....a zabeszem megint ott volt mindenkiben...de ahogy jöttek ki az emberek kezdett megtelni a járda az érdeklődőkkel, egyre jobban kezdett elszállni a kezdeti félsz és amikor megszólalt a zene, akkor már csak arra tudtam gondolni, hogy úúúúúúristen, ezt IS megcsináljuk! Itt állunk a főváros egyik legcsodálatosabb épülete előtt (számomra mindenképpen, mert ennek a mór stílusú fantasztikus épületnek a látványa engem picit mindig a reneszánsz hangulatú Olaszországba repít gondolatban), óriási tömeg vesz minket körül, mindenki mosolyog és izgatott és kiabálnak és tapsolnak....és letáncoltuk, IGEN! Többségében természetesen érintettek, de voltak lelkes önkéntesek is, akik csatlakoztak és én megint imádtam MINDEN percét és persze csomószor elrontottam, de mit számít ez? :-) Boldogság volt és napsütés és mi ÉLTÜNK! :-) És volt ráadás és én már egyáltalán nem izgultam, hanem élveztem és elképesztően jó érzés volt látni a tömegben az orvosokat, akik szintén mosolyogva élvezték a táncot :-) és itt meg kell említenem megint valakit külön, aki az én drága barátnőm, akivel 6 éves korunk óta ismerjük egymást...az már jó sok nem? Pontosan 36 éve....ááááááááá.....köszönöm neked, hogy velünk táncoltál és hogy vagy nekem és támogatsz! Őrrrületes határtátlépés máááááár megint!!!!!!!!! Sokak részéről - azt hiszem :-) de hát pontosan ez a CARPE DIEM! :-) köszönöm a csodás csapatomnak, akik nélkül ez mind-mind nem lenne és köszönet a fantasztikus koreográfiáért!!! :-) Remélem, minden évben egyre többen és többen fogunk táncolni és eljön az idő, amikor a Hősök terét is megtöltjük egy nagy közös flashmobbal :-) mert igenis merjünk nagyot álmodni :-) 

Az est záróakkordjaként levetítették az "Élni és nem félni" dokumentumfilmet, amit két csodálatraméltó ember álmodott meg és készített önzetlen, odaadó, elhivatottsággal rólunk rákbetegségen átesettekről! Furcsa és zavarba ejtő volt magamat egy moziterem vásznán viszontlátni....köszönöm!

És köszönet a szervezőknek a csodás napért! :-) És köszönöm az áldozatos (2 napos) munkáját a fotósunknak és a videósunknak és a hangmérnökünknek, aki szintén önzetlenül készíti nekünk folyamatosan a zenéket :-)

Talán sokatoknak ez most ömlengősnek tűnhet....ez van...ez maga az ÉLET! Néha nevetéssel, máskor könnyekkel, esetleg hibákkal, de mindenképpen reményekkel! Reményekkel és álmokkal és tervekkel és boldog vagyok, hogy részese lehetek mindennek, ami velem történik!

"A mennyország nem egy hely, hanem egy érzés"  (Christine Clifford)

És azoknak, akik végigolvasták eme kis írásomat, küldöm ezt a számot....pont ennyi energiát érzek magamban :-)

https://www.youtube.com/watch?v=FJfFZqTlWrQ