Nem kell átlátnod a leleteket, a szakkifejezéseket, a kezelési terveket.
Teljesen rendben van, ha ugyanazt többször kérdezed meg.
A fejed most túlélő üzemmódban van – nem tanulásra.

Nem kell azonnal döntened

Ha lehet időt kérni, kérj.
Ha nem érzed magad késznek egy döntésre, az nem gyengeség, hanem önvédelem.
Jogod van átgondolni, megemészteni, kérdezni.

Nem kell másokat megnyugtatnod

Nem a te feladatod erősnek mutatkozni azért, hogy mások jobban legyenek.
Ha te félsz, szomorú vagy, bizonytalan vagy – az érthető.
Most te számítasz.

Nem kell pozitívnak lenned

Nem kell mindenben a jót keresned.
Nem kell hálásnak lenned a betegségért.
Nem kell „tanulságot” találnod benne.

Ha ma dühös vagy, sírsz vagy eleged van – az is rendben van.

Nem kell ugyanúgy működnöd, mint régen

Lehet, hogy fáradékonyabb vagy.
Szétszórtabb.
Érzékenyebb.

Ez nem azt jelenti, hogy „elromlottál”.
Csak azt, hogy nagy dolgon mész keresztül.

A betegség eleje nem az erőről szól.
Hanem az alkalmazkodásról.
Arról, hogy lépésről lépésre megtanulod: mi fér bele most, és mi nem.

És ha ma csak annyit tudsz mondani:
„most ez is sok” –
akkor már figyelsz magadra.

Ez most elég.
Több, mint elég.

Ha szeretnél kérdezni.
Ha bizonytalan vagy.
Ha csak jólesne, hogy valaki érti, min mész keresztül –
írj nyugodtan.

Nem vagy egyedül ebben. 🤍