2013. május 2. csütörtök

Országos Onkológiai Intézet, főépület, alagsor - Első sugárkezelésem és a hormongyógyszer szedésének első napja.

1/2 10-re mentem a kórházba, a főépület alagsori kezelőjébe. Már önmagában ez is elég nyomasztó, ezt tetézi a sok beteg. Hétfőn bejelölték a pontokat rajtam pontosan (meg lettem tetoválva apró pöttyökkel), hogy melyik területet fogják sugarazni. Ez fontos és szerintem praktikus a tetoválás, mert nem jön le minden egyes fürdésnél és nem kell mindig újra megrajzolni. :-) A kezelő előtt szépen, türelmesen ülnek a betegek, mindenkinek van egy száma és és egy pontos időpontja, amikorra jönnie kell. Ja, és kis kartonja természetesen. Ezt a kartont be kell dobi az ajtó nyílásába és a hangosbemondón szólítják a számokat. Mivel én ma először vagyok itt, ezért még nincsen számom. Várok türelmesen, aztán behívnak. Az 1 méterszer 1 méteres fülkében le kell derékig vetkőzni, adnak egy papírlepedőt, amit magadra kell teríteni. Mikor az előtted lévő végez, szólítanak és bevezetnek egy nagy szobába, ahol a gép van. Fel kell feküdni az ágyra a papírlepedőre, adnak lábtartót, és beigazítanak pontosan a jelölések szerint. Ezek után a hölgy kimegy és elindítja a gépet. Mozogni nem szabad természetesen. Szemben kamerák vannak elhelyezve, azon keresztül figyelnek kintről. Igazából semmit nem érez az ember a kezelés közben, csak néha zúg és mozog az ember feje fölött egyik oldalról a másikra és vissza. Az egész nem tart tovább 5 percnél. Ez már gyerekjáték lesz a kemó után :-) 28 napig kell jönni minden nap, hétvégét kivéve. A végén megkaptam a kartonomat és a számomat, én vagyok a nyolcaska holnaptól és 08.10-re kell jönnöm.

(részlet a naplómból)

                                                                           A sugárterápiás gép

2014. május 2. péntek - Primosten, Horvátország

Itt ülök a nappaliban, előttem a végtelen tenger a maga csodás kékségében :-) Ha még nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg a Nagy kékség című filmet, Jean Reno főszereplésével!!! :-)

Szikrázó napsütés, kellemes vitorlázó szél, a távolban látok is hajókat :-) Mesebeli helyen vagyunk Horvátországban, Primostenben a kapitány házában. Legalábbis a legenda szerint egy hajós kapitányé volt a ház, mely közvetlenül a tengerparton fekszik, a kertben olajfákkal, rozmaring bokrokkal és természetesen az elmaradhatatlan fenyőkkel. Ahányszor kilépek a házból, meg kell érintenem a rozmaringot és mélyen magamba szívni a fenséges illatát :-) Ennél már csak a tenger illata csodásabb :-) No és a látványa!!!!! :-) Amivel szó szerint nem bírok betelni :-) Kissé kellemetlen, hogy a nappaliban ülve hallom a tenger morajlását :-) Ha esetleg itt felejtenének, nem sértődnék meg :-) Azt hiszem BOLDOG vagyok! :-)

                                                                  Szoba kilátással - innen írok nektek

                                                                    Bori BOLDOG :-)

                                                                                Primosten kikötője