Kedveseim,
Ma vagyok 3 hetes, vagyis ma 3 hete, hogy megoperáltak. Jól vagyok, melleim fájdogálnak, de egyre kevesebbet, varratok szépek, szombaton megyek varratszedésre.
Ma is csodás napom volt :-) :-) :-) de hát ilyen pompás időben, milyen napom lenne? Napsütésre ébredni azért nem rossz dolog. Imádom, ahogy a finom, reggeli napfény beragyogja a nappalit :-) Jókedvűen mentem dolgozni és egész nap jól éreztem magam. Igazán jó dolgom van, mert ahol az irodánk van, egy régi bérházban, belső udvarral, ott a gangra odasüt a nap reggel 10-től délután 1-ig kb. Így amikor nincs olyan sok munka, kiülök olvasni és kényeztetem magam a napsütéssel :-) Ma is így tettem, délután pedig lementem az egyik kedvenc kávézómba, a Duna partra, ahova odasüt a nap. Még akkor is elképesztő melegen sütött. Isteni volt!!! :-)
Ma még nem akarok arra gondolni, hogy szombaton érkezik egy hidegfront és talán még hószállingózás is előfordulhat... :-( naneeeeeeeeeeeee
És nézzük, hogyan telt ez a nap 1 évvel ezelőtt!
2013. március 12. kedd
Iszonyú álmosan keltem, mert 3-4-ig fönt voltam. Nem tudtam aludni. Ültem a gép előtt és fotókat nézegettem…Iroda, munka, délután meglátogatott a Kata, jót beszélgettünk, átjött a Sára is, mert ott volt a Péternél.
Egész nap az éltetett, hogy délután jön "L"!! Mire hazaértem, már várt a kész salátával :-) és csodaszép sárga tulipánokkal mindenhol :-) megvacsiztunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, aztán összebújtunk. Pont úgy, mint régen, mintha semmi nem változott volna velem. Érzéki csókolózás, aztán fiiiinom összebújás, hosszas ölelkezéssel, simogatással…amikor a karjaiban vagyok szinte „teljesen” megfeledkezem a betegségről és az állapotomról és ez olyan, amit nem is tudok szavakkal kifejezni! Úgy szeret, ahogy vagyok, és úgy ölel, és csókol, mint amikor volt hajam és megvolt mindkét mellem. Olyan érzelmek szabadulnak föl és törnek a felszínre egy-egy ilyen együttlét alatt, után, hogy csak zokogok és zokogok és zokogok a karjaiban. Ebben minden benne van. Hogy negyedik hónapja küzdök ezzel a szemét betegséggel, azzal, hogy elveszítettem az egyik mellem, a hajam….folyamatosan van valami bajom, amivel terhelem…ugyanakkor ezek örömkönnyek is, mert BOLDOG vagyok a karjaiban!! Egészen őszintén ki merem jelenteni, hogy nem tudom, hogy képes lennék-e nélküle végigcsinálni! Hálát adok érte az életnek mindennap! Miközben emberileg tisztelem és becsülöm, és nagyon jókat tudunk beszélgetni és nagyon sokat nevetünk, ugyanakkor olyan izgalommal várom a találkozásainkat, mint egy tinédzser! Tudjátok, olyan gyomorremegősen. És mindezt 40 éves fejjel és gondolkodásmóddal és érzelmi intelligenciával. Még ennyi idő után is. És ez számomra tényleg FANTASZTIKUS! Nincs sok dolog, amiért hálás vagyok a sorsnak (szándékosan nem használnom az Isten szót, mert a belé vetett hitem már nagyon régen elveszítettem sajnos), de ÉRTE mindenképpen! Elképesztően figyelmes, kedves, segítőkész, empatikus, érzéki, kívánatos, és ami talán a legfontosabb, hogy igaz, jó barát!!!!!!!!
Boldogan aludtam el :-) :-)
(részlet a naplómból)
.jpg)
