következzen a második rész a Balogh Béla sorozatból, mely legalább annyira elgondolkodtató, mint az előző stresszről szóló rész volt.
Alaposan átgondolandó és megfontolandó!
"2. Az asszertivitás hiánya (az egyéni érdekek háttérbe szorítása, mások érdekeinek előtérbe helyezése)
A daganatos betegeknél ez a "tulajdonság" oly nagy gyakorisággal figyelhető meg, hogy szinte érthetetlennek tűnik, miért nem helyeznek nagyobb hangsúlyt az asszertivitás megerősítésére a gyógyítás során. Gyakran hangoztatott tétel, hogy "mindig a jó emberek kapnak rákot". De ki a jó ember, ki számít jó embernek, ha azt a környezet szemszögéből vizsgáljuk? Nyilván az, aki a saját érdekeit, vágyait, álmait rendzseresen háttérbe szorítja, és előnyben részesíti a környezetében élők kívánságait. Rendületlenül segít, dolgozik, képességeihez mérten másokért mindent megtesz. Ő maga "ráér", az várhat, hiszen az "nem olyan fontos". Ugyanakkor az ilyen ember - akár tudatában van, akár nincs - mélyen belül elégedetlen az életével, hiszen nyilvánvaló, hogy neki is vannak vágyai, neki is vannak álmai, ő is szeretné kivenni részét az életből. A segítőkészség, a mások élete iránti elkötelezettség azonban erősebbnek bizonyul, és saját igényeinek kielégítése oly mértékben szorulhat háttérbe, hogy egyikük-másikuk már meg sem tudja fogalmazni, mire is vágyik, mit is szeretne, ha szabadon tehetné. A korlátok - mint minden esetben - itt is gondolati és érzelmi szálakból alakulnak ki."
Legyen szép napotok és ne felejtsetek el mosolyogni! :-)
