Akkora hó esett reggelre, hogy nem tudtam bemenni dolgozni :-) így hát itthon maradtam, és innen dolgoztam. Kicsit aludtam délelőtt, kitakarítottam, tornáztam, főztem és közben csináltam a rendeléseket. Jó volt!!!!! Végre teljesen egyedül!!! Kijött "L" 3 körül, hozott isteni vargabélest :-) összebújtunk. 5-kor elmentem gyalogolni megint!!!!!!!! November óta most voltam először!!!!!!!!!!! Nagyon jól esett, de azért még visszafogottan csináltam. Petra is jött, csak ő tornázott. Én azokat még nem tudom csinálni a bal karommal sajnos, tehát maradt a futópad és a taposógép. Sokkoltam a népet, mert nem vettem se pepit, se kendőt, se semmit…most voltam először nyilvános helyen kopaszon. Először kicsit fura volt, de aztán belejöttem :-) megint átléptem egy határomat. ÉS! Sapkában mentem, és utána még a közértbe is bementem :-) még egy határomat átléptem! A sporttól megint EMBERNEK érzem magam. Menni kell legalább háromszor egy héten!!!!!!!!! Újabb vasalás (ami annyit tesz, hogy kaptam vénásan vasat).
(részlet a naplómból)
2014. január 14. kedd
Hónak se híre, se hamva sajnos. Reggel bementem az irodába megcsináltam a rendeléseket, utána 10-kor kimentem a Syma csarnokba, mert a héten lesz a Műkorcsolya Európa Bajnokság és mi visszük a virágokat. Még ma is minden a feje tetején állt, ott voltam jó sokáig, mert végre jött egy ember, aki megmondta, hogy hogy legyenek a virágok a lihegőben (ahol a versenyzők várják a kűr után a pontszámaikat). Kiderült, hogy még kell virág, meg balkonláda, meg kis kiegészítő a gömbvázákba. Visszafelé beugrottam a Józsiékhoz a cuccokért, onnan iroda, munka és délután újra vissza a csarnokba. Sikerült végre mindent a helyére tenni :-) Hamarosan mutatok fotókat is róla! Holnap indulhat a banzáj :-) Este 9-re haza is estem.
Ahogy olvasom, hogy mi történt velem 1 évvel ezelőtt, fura érzések kavarognak bennem. Újra érzem a tűszúrást, és próbálom megsaccolni, hogy vajon hányszor szúrtak meg az elmúlt 1 évben. Infúzió, vas, vérvétel, antibiotikum, kemó, kontrasztanyag az MRI-nél...és még sorolhatnám. Nagyon sokszor szúrtak és nagyon sokszor kívántam, hogy többet már ne szúrjanak, mert fáj és nem szeretem és nem akarom, hogy mégegyszer belém szúrjanak egy tetves tűt!!! Főleg az utolsó 2 kemónál már alig volt ép vénám a jobb karomban, ezért kézfejbe ment. Hát azt nagyon nem szerettem!!! A vérvételek azóta is nehezen mennek, mert teljesen tönkrement a jobb karomban lévő véna, az operált oldalt meg állítólag 1 évig nem jó szúrni. Talán a műtét előtt már lehet, mert letelt az 1 év. Műtétem időpontja sajnos tolódik. Január 8. volt a tervezett időpont, de most nem tudom, hogy mikor lesz. Ettől persze feszült vagyok. Rossz ez a bizonytalanság. Szerettem volna túlesni rajta a hónap elején. Nem jött össze. Ember tervez, Isten végez. Így van ez.
Igen, arra is nagyon emlékszem, amikor először vállaltam a kopaszságom nyilvános helyen. Soha nem hordtam kendőt a betegség alatt (csak egyszer-kétszer itthon), mert nagyon rosszul áll. Sapka szóba sem jöhetett sportoláshoz, parókában meg mégsem megyek, mert iszonyú meleg és beleizzad az ember. Tehát maradt, hogy vállalom a kopasz buksim. Éreztem magamon a vizslató tekinteteket. Nem mindenki tudta eldönteni, hogy beteg vagyok-e vagy csak elgurult a gyógyszerem, és azt gondolom, hogy nekem ez jól áll és divatból vágattam 1mm-es hajat. Mert akkor még nem voltam teljesen kopasz (hamarosan az lettem). Így aztán kihúztam magam és úgy viselkedtem, mintha trendi csaj lennék :-) és büszkén viseltem borotvált fejemet és csak gyalogoltam és gyalogoltam és gyalogoltam...és erősnek éreztem magam! Ma is sokszor elgondolkozom azon, hogy honnan volt ennyi erőm és energiám mindezt így végigcsinálni?!
