08.00 Országos Onkológiai Intézet III.emelet (Emlő sebészet), bejelentkezünk a pultnál, aztán várunk….kezdek éhes lenni…picit mókásan nézünk ki, mert 3 táskával, egy virággal és egy kis papírzacsival érkezünk :-) mondom viccesen a főnővérnek, ne ijedjen meg, nem költözöm be végleg :-) (Buksi táskája, Sára táskája...stb). Mivel nem reggeliztünk és nem tudjuk, hol a büfé, Buksi kimegy a közértbe, hoz kiflit, párizsit, szalámit és piknikelünk az előtéri váróban. Nagyon jól esik, mert már kezdtem éhen halni. Nővérke jelez, hogy kész a szoba, menjek. Kétágyas szoba, de NEM a városra néző panorámával, hanem a kórház egy másik épületére néző ablakkal. Ajajajjajajjajjj…..- mondom neki, hogy ez tényleg egy nagyon klassz szoba, meg kétágyas is, meg minden, de nekem sajnos nem lesz jó, mert én mindenképpen szeretnék ÉLETET látni, ha kinézek az ablakon és ebből a szobából bizony nem látok. Na neeeeeeeeeem. Most itt ÉN vagyok a fontos, és a daganatos, megkérem tehát nagyon szépen, hogy keressünk egy szobát, ami a folyosó másik oldalán van. Azt hiszem, nem tetszik neki a dolog (bár nem tesz megjegyzést), de mondja, hogy akkor foglaljunk még egy kicsit helyet és elintézi. Így is lett, kb ½ óra múlva kétágyas szoba a budai várra néző panorámával. YESSSSSSSSSSSSSSSSS! Így kell ezt csinálni :-) És bár az ablak melletti ágy már foglalt (sajnos), így nem full panorámás, csak félpanorámás helyem van, de azért büszke vagyok magamra :-)
11.00 óra izotóp vizsgálat…5 perc, 1 szúrás a cicibe….semmiség. A nővérke megjegyzi, hogy kár ezért a szép ciciért. Hát, igen, ebben maximálisan egyetértünk, de aztán mondom, hogy viszont ingyen kapok majd szép szilikon cicit majd, és az se kutya! :-) Ismét megnevettetek 2 embert.
Buksival kint ülünk a kórház előtt az isteni napsütésben és kv-zunk, élvezzük a perceket, amit még együtt tölthetünk. Aztán sajnos elérkezik a perc, amikor indulnia kell a vonathoz. Nehezére esik mindkettőnknek a búcsú…..de ha menni kell, akkor menni kell….még egy ölelés és még egy és még egy, nehéz elengedni, integetünk, amíg csak látjuk egymást.
Visszaballagok a szobámba, jókor, mert, pont megérkezett az isteni ebéd :-) beszélgetek a szobatársammal, aki ezen már túl van, ami rám még vár…ő már ISMÉT itt van. Kedves hölgy, empatikus, de remélem, én csak kizárólag egyszer leszek itt szállóvendég!!!
Buksival kint ülünk a kórház előtt az isteni napsütésben és kv-zunk, élvezzük a perceket, amit még együtt tölthetünk. Aztán sajnos elérkezik a perc, amikor indulnia kell a vonathoz. Nehezére esik mindkettőnknek a búcsú…..de ha menni kell, akkor menni kell….még egy ölelés és még egy és még egy, nehéz elengedni, integetünk, amíg csak látjuk egymást.
Visszaballagok a szobámba, jókor, mert, pont megérkezett az isteni ebéd :-) beszélgetek a szobatársammal, aki ezen már túl van, ami rám még vár…ő már ISMÉT itt van. Kedves hölgy, empatikus, de remélem, én csak kizárólag egyszer leszek itt szállóvendég!!!
15.00 óra Megérkezik a Sára a Péterrel :-) Édesem, tudom, hogy mennyire ideges miattam. Bárcsak meg tudnám nyugtatni….de nem tudom. Nem mutatja, de érzem rajta. Édes egyetlenem!!!!!! Büszkén mutogatja az 5-ös földrajz és 4/5-ös fizika dolgozatát!!! És én NAGYON büszke vagyok Rá! És a Zoli is onnan föntről, ebben is biztos vagyok!
17.30 Sebészem részletesen elmesél mindent a betegségemmel, a műtétemmel és az azt követően várható dolgokkal kapcsolatban. Kemény! Elmondja a jó verziót („A”) is és a rossz verziót („B”) is. Operáció utáni kezelést, hajhullást……MINDENT! Most csak 1 dolog miatt kell drukkolni, hogy a hónom alatt lévő nyirokcsomók negatívak legyenek! Megköszönöm neki, de kicsit meginog a nyugalmam, bevallom férfiasan.
Petra és Ádám pont jól időzítve érkeznek, kimegyünk cigizni, beszélgetünk, ideges vagyok. Nem tagadom. Petra nagy ölelésekkel búcsúzik és biztat. Ádám visszakísér, állítólag az altatóorvos már elment, ok. Mai randi elmaradt, végül is holnap úgyis találkozunk :-) lekísérem az Ádámot, megölelgetjük egymást, nagyon jól esik.
Petra és Ádám pont jól időzítve érkeznek, kimegyünk cigizni, beszélgetünk, ideges vagyok. Nem tagadom. Petra nagy ölelésekkel búcsúzik és biztat. Ádám visszakísér, állítólag az altatóorvos már elment, ok. Mai randi elmaradt, végül is holnap úgyis találkozunk :-) lekísérem az Ádámot, megölelgetjük egymást, nagyon jól esik.
19.30 Bea behozza a kispárnámat és evőeszközt (nanáááá, hogy otthon hagytam), beszélgetünk, érzem rajta, hogy azért ő sem teljesen nyugodt. Úgy dönt, hogy reggel bejön 6-ra. Ez megnyugtat.
Ügyeletes altatóorvos mégis rám talál, kikönyörögjük, hogy reggel már a szobában adjanak be altatót. HURRÁ!!!!!!!!!!!!!!!!! Vérvétel, vacsora……
21.00 Ki vagyok borulva, eddig bírtam. Félek! NAGYON félek. Mondogatom magamnak, hogy minden rendben lesz!!!!!! MERT RENDBEN KELL LENNIE!
21.30 bevettem egy Frontint, megpróbálok aludni. Jóéjt!!!! Utoljára az életben a saját 2 mellemmel. BASSZAMEG!
Utolsó este...félek...egyedül vagyok a félelmeimmel...
(részlet a naplómból)
