Kövess facebook-on

fb.jpg

Mellrák után is van élet-együtt könnyebb!

Szeretnék neked segíteni a saját példámon keresztül Mi történik, ha valakinél mellrákot diagnosztizálnak? Mibe kapaszkodhatsz, mire számíthatsz? Hogyan éld túl?

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 15:50) Ezennel tudatom: hajam mennyisége a fejemen, nulla
  • Olliék: Én személy szerint örülök a team-ok felállításának. ( bizottság) szinte 100%-ban elkerülhető a gyó... (2018.01.13. 08:11) Mi közöm nekem ehhez az egészhez?
  • Ottilia Váradiné Eszenyi: @Ottilia Váradiné Eszenyi: @hbori: Bizony. Összekávézhatnánk már! (2017.06.20. 16:36) Kis nyári szösszenet
  • hbori: @őrültharcos: drága, nem tehetsz róla Te sem és más sem!!!!!! Drukkolok neked nagyon-nagyon!!!!! H... (2017.02.10. 15:51) Én kérek elnézést!
  • hbori: Örülök, ha picit is segítek neked, remélem jól vagy!!!!! :-) Ölellek!,Bori (2016.07.04. 12:54) Köszönöm, JÓL vagyok!

Címkék

.kemoterápiás kezelés (1) .táplálkozás (1) 2015.február .8 (1) adjuváns (1) adjuváns terápia (1) agavé szirup (1) alma (1) Aloe First (1) aloe first (1) alumínium mentes (1) alvási zavar (1) amerikai kutatócsoport (1) Amoena (1) Angelo Merendino (1) Anita Hungária (2) anti-hormon (1) antibiotikum (5) antihormon (1) antioxidáns (1) Arató Györgyi (1) árkád (1) áttét (7) áttétképződés (1) a haj elvesztése (1) a mellrákról (1) A most hatalma a gyakorlatban (1) A rák ellen az emberért a holnapért (1) a rúzs színe (1) Babó (1) bálint ház (1) BAlogh Béla (1) Balogh Béla (5) balogh béla a tudalatti tízparancsolata (1) balogh béla többszintű gyógyulás (1) banán (1) barátság (1) barnacukor (1) battle (1) betegség (8) bimbóudvar (1) biopszia (1) bőröm (1) borotválás (2) branül (1) BRCA1 (1) BRCA2 (1) breast cancer (2) breast reconstruction (1) brokkoli (1) Búbánatvölgy (1) buddhizmus (1) carcinoma (1) carpe diem (2) céklalé (1) christine clifford a rák ismeretlen oldala (1) cici (1) cicik (1) Contratubex (1) corebiposzia (2) család (1) csillagainkban a hiba (1) csontizotóp (1) csövek (1) CT (4) cukkini (1) cukor (1) cytológia (1) C vitamin (2) Dagadt Köcsögök (1) daganat (17) daganatellenes (1) daganatok (1) daganatos (4) daganatos betegség (5) daganatos sejtek (1) daganatos tünetek (1) daganatsejt (1) daganattípus (2) david servan schreiber a rák ellen (1) depresszió (1) dganatos betegek (1) diagnosztika (1) diagnosztikus teszt (1) diagnózis (10) diagnózisközlés (1) diéta (2) dietetikus (1) Digi tv (1) DNS (1) double mastectomy (1) Dr (2) Dr Bagdy Emőke (1) Dr Csernus Imre (1) Dr Kunos Csaba (2) Dr Mátrai Zoltán (4) dr Mátrai Zoltán (1) Dr Polgár Csaba (1) Dr Rubovszky (1) Dr Rubovszky Gábor (1) Dr Sávolt Ákos (1) D vitamin (1) Eckhart Tolle (1) eckhart tolle a most hatalma (1) egészséges (1) EGFR (1) együtt könnyebb (1) egy kis mennyország (1) elengedés (1) elfogadás (1) elvonulás (1) émelygés (1) EML4/ALK (1) emlő (7) emlőállomány (1) emlőbimbók (1) emlőbizottság (1) emlődomborulat (1) emlőhelyreállító műtét (1) emlőimplantátum (1) emlőmegtartó (2) emlőműtét (1) emlőrák (13) emlőrák tünetei (2) emlőrekonstrukció (1) emlőszövet (1) emlőtumor (2) Emlő és lágyrészsebészet (1) emlő osztály (1) eper (1) Eredeti Fény templom (1) érzéketlen (1) expander (9) fáj (2) fájdalmak (4) fájdalom (4) fájdalomcsillapító (3) fáradság (1) FEC (1) fehérvérsejt (5) fehérvérsejtképző (2) fehér kenyér (1) fiatal rák barát klub (1) figyelmeztető jelek (1) fiziológiás sóoldat (1) flashmob (1) fogyókúra (1) gén (1) gének (1) genetika (1) genetikai vizsgálat (3) génhiba (1) génmutáció (1) génvizsgálat (1) gyaloglás (1) gyógykoktél (2) gyógytorna (5) gyógyulás (1) gyümölcs (1) haj (5) hajam (4) hajápolás (1) hajhullás (3) hajó (1) halál (1) Halom Borbála (1) Halom Bori (1) halom bori (2) harcosok (1) hegek (1) helyreállító műtét (2) HER2 (3) Her2 pozitív (1) Híd összefogás (1) hit (1) hőemelkedés (1) hőhullám (6) hőhullámok (6) hónom alja (2) hormonegyensúly (1) hormongyógyszer (3) hormonkezelés (3) hormontabletta (1) hormonterápia (3) hősök (1) immunrendszer (2) implantátum (6) index (1) Index (1) infúzió (6) interjú (1) International Journal of Oncology (1) intézet (1) intravénás (1) invazív (1) Iron Man (1) Iron Men (1) ízek (1) izotóp (2) ízületem (1) ízületi fájdalom (1) izzadásgátló (1) Jennifer (1) kávé (1) Kékszalag (1) kemó (34) kemós (2) kemoterápia (22) kemoterápiás (1) kendő (1) kezelés (5) kezelések (4) kiállítás (1) kimerültség (1) kivi (1) koktél (1) kompressziós (1) kompressziós melltartó (5) kontroll (5) kontrollvizsgálat (1) kopasz (14) kopaszon (1) kopaszság (1) korai stádium (1) kórház (19) körmeim (2) Kornis Mihály (1) Kossuth rádió (1) kötözés (1) krumpli (1) küzdelem a rákkal (2) labor (5) laborvizsgálat (1) Lánchíd rádió (1) lány kilenc parókával (1) láz (1) lázam (1) lázas (2) lebenyes pótlás (1) leborotváltuk (1) lélek (1) Letrozole (2) love (1) lúgosítás (1) lumpectomia (1) lumpektomia (1) mammográfia (9) Mándi László (1) mastectomia (2) masztektómia (2) Mátrai (1) Mátrai Zoltán (1) medrol (1) Medrol (1) megszúr (1) méhnyálkahártya (1) mell (18) mellápolás (1) mellbimbó (10) mellbimbó tetoválás (4) mellbimbó udvar (1) mellbimó (1) mellékhatás (8) mellékhatások (6) mellem (13) mellműtét (3) mellrák (40) mellrakforum (1) mellrakinfo (1) mellrákinfó (1) mellrákinfó egyesület (2) mellrák stádiumai (1) mellrák tünetei (3) mellrák után (1) Mellrák után is van élet (1) mellrak után is van élet (1) mellrák után is van élet (5) melltartó (2) melltetovlás (1) mell töltés (1) mélyvénás trombózis (1) menopauza (1) metasztázis (1) mintavétel (1) mit kel tudni az emlőrákról (1) mobilalkalmazás nőknek (1) mokka (1) molekuláris diagnosztika (1) Mona Lisa stúdió (1) Mona Lisa Stúdió (1) MRI (5) mulázs (1) Müller Péter (1) mutációk (1) mutációs vizsgálat (1) műtét (28) müzli (1) nancy brinker nyerjük meg a versenyt (1) nemzetközi mellrák (1) nőgyógyász (1) nőiesség (1) Női Egészségmegőrző Program (1) nővér (1) nővérek (1) nyelvem (4) nyikrokcsomók (1) nyirokcsomó (8) nyirokcsomók (2) nyirokér (2) ödémás (1) OEP (3) oncotype DX (1) onkológia (12) Onkológia (1) onkológiai (2) onkológiai intézet (1) onkológia kezelés (1) onkológus (10) onkoplasztika (1) onkopszichológia (1) onkoteam (1) önvizsgálat (10) operáció (3) operál (1) operált (2) öröklődő mellrák (1) országos (1) Országos Onkológiai Intézet (6) országos onkológiai intézet (13) országos találkozó (1) orvos (1) orvosi sminktetoválás (1) orvosok (1) ösztrogén (5) parciális rezekció (1) paróka (10) pepi (9) petefészek (1) petefészekrák (1) Pink Ribbon (1) Pink ribbon (1) pozitív (1) progeszteron (1) progreszteron (3) protézis (1) quadrantectomia (1) Rados (1) rák (12) rákbeteg (1) rákbetegek (1) rákbetegség (1) rákbetegség megelőzése (1) Rákellenes Liga (1) rákgyógyítás (3) rákos (7) rákos beteg (1) rákos sejtek (1) ráksejtek (2) rákszövetség (1) Rákvolt (1) rák világnapja (1) rehabilitáció (2) rekonstrukció (2) rekonstrukciós műtét (6) remény (1) Richter (1) rizikó faktorok (1) röntgen (1) rosszindulatú (3) rosszindulatú daganat (3) roston csirke (1) rózsaszín lufi (1) rózsaszín masni (1) rózsaszín szalag (1) Rubivszky (1) Rubovszky (6) saláta (1) sebész (3) sebészet (1) sebészeti beavatkozás (1) Silia (1) simonton (1) sírás (1) sóoldat (1) sorstárs (2) spenót (1) sport (2) stressz (1) strong (1) sugár (13) sugaras (1) sugárgép (1) sugárkezelés (13) sugárterápia (8) Susan G.Komen (1) Szabó György (1) szájápolás (1) szájszárazság (1) szám (1) szegmentrezekció (1) Székely Borbála (1) szemöldök (4) szempilla (5) szempillám (1) Szendi Gábor (1) szeretet (1) szilikon (2) szilikon implantátum (2) szilikon protézis (1) szövet (1) szövettan (3) szteroid (1) születésnap (1) szűrés (3) szűrőállomások (1) szűrőprogramok (1) szűrővizsgálat (4) Tari Annamária (5) tari annamária sejtem (1) Tavasz Brigitta (1) Taxotere (1) Team Prevention (2) teoválás (1) terápia (1) testápolás (1) tészta (1) tetoválás (1) többszintű gyógyulás (1) töltés (4) torkom (1) torna (2) történetek (1) túlélő (2) tumor (6) tumormarker (2) tumor kiújulás (1) tűszúrás (2) TV2 (1) ultrahang (7) uránia (1) utolsó kemó (2) Vámos Móni (1) Vámos Monika (1) Vámos Mónika (1) varrat (2) varratok (2) varratszedés (1) vas (2) végtagfájdalom (1) végtagom (1) véna (4) vénák (1) vénás vas (1) vérhigító (2) vérkép (3) vérképző (1) vérnyomásmérés (1) vérpótló (1) vérvétel (14) Vigasztalások könyve (1) Virág (1) Vivicittá (1) víz (1) vizsgálat (1) vörösvérsejt (1) vörös szőlőmag (1) Vrbnik (1) xillit (1) zárójelentés (1) Zitazonium (2) Zoltán (1) Címkefelhő

Reni történetet folytatódik...

 

2017.11.10.

Ezek, amiket ideírok, nem panaszlevelek. Panaszlevelet készülök írni az ELMŰ-nek – például, de nem találom a hangom. Azt a kimért, udvarias, de tárgyszerű renátásat.
Ide terápia-jelleggel teszem amit teszek. Magamat gyógyítom, és ha más is jobban lesz, hát nagy öröm. Remélhetőleg rosszabbul nem lesz senki tőlem.
Mit szépítsem: agyonvertek. Már nincs émelygés, nincs fájdalom. Éjjel kilenc és fél órát aludtam, majd még kettőt. Fáradt vagyok.
Ki kell mondjam: hatalmas volt az arcom, hogy majd én hogyan és mint viselem…aztán a nagy lósz@rt. Kóválygok, mint egy kísértet.
Azt mondja már meg valaki, hogyan kerültem én ebbe? Ne tárgyilagosan mondja, mert úgy tudom. És itt a nagy kérdés: miért pont én? Mit vétettem? Mi ennek a célja? Könyörögve kérek mindenkit: ne válaszoljon. Ezek az elkeseredés kérdései. Tárgyilagosan persze heje-huja, de nagyon pozitív a dolog. Hát megelőzünk, nnna. Az egyisten és a sok istenek fogadják hálámat: én jó helyzetben vagyok. Ez a jó helyzetem a bordásfalam, amin kapaszkodok: hogy ne essek össze. Nincs áttét, minden leletem a lehető legjobb. Tulajdonképpen az állapotom láttán minden rákmentes ember megnyalhatná a tíz ujját.
Fája fejbőröm, és milyen érdekes: nem érdekel bár tudom ez a hajhullás előszobája lehet. Aztán lehet, hogy nem lép be. Nem is tud, mert az előszobában (ami nálunk a veranda) az áldott ember fúr-farag. Fúr –farag és mond nekem vicceseket. Kinevetjük azt ami most vagyok.
Nos aztán, tegnap az IKEA-ban sem leltem kedvem. Ez azért mindent elmond. Nagy itt a baj, ha már ez sem. Kellene egy DM tesztet is csinálni. Vagy valami ruhaboltost. Fekete nem szűkszárú farmernadrág? Most ez is veszti a jelentőségét. Jaj! Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez nem egy egyeteme probléma! Na, ott még nem tartunk!
Az viszont biztos: lehet itt tervezgetni, meg hozzáállásról szövegelni. Akkora tervek vannak a fejemben, és olyan hozzáállásom, hogy festményre kívánkozik. Csak éppen le vagyok taglózva. Tervek a kanapé alatt, a hozzáállásom, meg inkább hozzáfekvés.
Hajam még megvan. Karcsú vagyok, mint a nádszál- mivel enni nem tudok. Mindennek más íze van.
Nem panasz ez, csak jelentés. Jelenés. Jelen vagyok, ha nem is az igazi formában.
Hogy a búbánatos francba kerültem én ebbe az egészbe?

 

2017.11.12.

Amíg nem volt gyerekem, azt gondoltam egy-egy hiszti-jelentet látva az utcán, hogy „na ha nekem, majd egyszer lesz egy ilyen csemetém, az tuti hétszentség biztos, hogy nem fog lila fejjel a földön fetrengeni, nyílt színen”. Aztán lett nekem gyerekem és bizony lila fejjel - na, jó, ő inkább kékkel- fetrengett a nyílt színen. És akkor (is) tudtam (utólag): pofázhatok én előre, jön az „élet” és akkor majd valahogy viszonyulnom kell, amikor benne vagyok. Amit személyemet illetően valamiféle Isteni áldásnak tartok, hogy ilyen helyzetekben azt sem felejtem el, hogy előzőleg mennyire tudtam a frankót és utólag mennyire nem úgy van már a korábbi kiforrott, megalapozott és bölcs véleményem.
Lenne itt ez a kis hajprobléma.
Lenne itt ez a kis rosszullétes dolog is. Na, például azt sem gondoltam volna, hogy lehetek annyira rosszul, hogy azt gondolom: menjen inkább a hajam, de ezt ne! Ez a kemo-trip leírhatatlan. Leírják persze orvosilag, de én még ilyen émelygést soha nem éreztem, ilyen fáradtságot, levertséget és fel-felbukkanó alattomos kis fájdalmakat a testem váratlan területein sem. Egyedül az ájulás érzés volt ismerős. Tudom, jól tudom, hogy amin én megyek most végig, az egy nulla a nálam százszor rosszabb állapotban lévőkénél. Ezt kivilágítva égetem a homloklebenyembe naponta. Így a Grabovoj számok nem férnek el, pedig azzal egy nap alatt túl lennék az egészen, még műteni sem kellet volna. Tehát itt világít a neon a fejemben: mindenki, aki szenved a legnagyobb empátiát és tiszteletet érdemli.
Aki szenved, beszűkül. Én is beszűkültem, de én nyilván kicsit tágabb folyosót hagyhattam magamnak, tekintve az állapotomat. Mondjuk, úgy három napig. Most jól vagyok. Leszámítva, hogy hétvégén megjártam az orvosi ügyeletet egy allergiás urticaria dologban. Ez is a kemó mellékhatása. Kaptam három injekciót – antihisztamint, szteroidot, kalciumot két oldalra fenekembe. Fáj most, de ez mindegy. A lényeg: jól vagyok, itt vagyok teljességemben. A hajammal. Most nem gondolom, hogy vesszen. Ne vesszen! Mondhat bárki, bármit nekem, Renátának részem a hosszú hajam. Vállalom, hogy gyengén fejlett lélekkel, alul értékelhető intelligenciával, hatalmas hiúsággal és torz önképpel rendelkezem. Tessék ezt megérteni! Nekem a hajam egyfajta magabiztossági belépő a külvilágba. Mert észrevesznek. Lehet, hogy utálnak érte, lehet hogy tetszik, mindegy! Észrevesznek! Így talán érthető, miért örökké Ady : „…Hiába minden önkínzás, ének/ Szeretném, hogy ha szeretnének….” Ehhez pedig észre kell, hogy vegyenek. Na, most lehet aggatni a jelzőket: narcisztikus, egoista. Tegye fel a kezét, aki nem azért van-e földön, hogy szeressék és szerethessen? (Most a pszichopaták, nem kell, hogy részt vegyenek a szavazásban – köszönöm!). Hát én így működöm. Más meg másképp .Mindenféle gyarlósággal teletűzdelt emberek vagyunk. És akkor mi van? Jöhet ide tréner - nem nevezem meg őket - és mantrázhatja az önbecsülést, meg az önismeretet. Utálom, ezt, de leírom: majd akkor legyen szíves nyilatkozni, ha elveszni készül a személyisége egy része. Mert az én a hajam, az én részem. Érzem én, hogy kívülállóknak ez kicsit túllihegésnek tűnik. Elfogadom. Nekik biztos más, ami ennyire fontos magukból, ami számomra jelentéktelennek tűnő dolog.
Azt is tudom – itt szigorúan az agyamban (amiben a homloklebeny foglalt) – hogy akik ismernek hatalmas erőkkel fognak támogatni, ha mégis megtörténik ez a hajhullatás dolog. Egy percig nem félek attól, hogy ismerősök vagy ismeretlenek megbántanának ebben a helyzetben. Magamtól félek. Attól félek, hogy amit kigondoltam: miként fogom ezt viselni, hogy megyek ki az utcára, hogyan állok a barátaim elé, mennyire lesz kompatibilis a majdani reakciómmal? Majd én is kék fejjel fetrengek magam előtt a nyílt színen? Készülök a dologra. Csak külsőségekben tudok. Kendő, kendő, kendő. Indiai – nyilván. Így talán majd belekúszik a fejembe egy kis Buddhaság. Tendzin Gjaco is kopasz. Buddhista is. Nem is akarja, hogy észrevegyék. Szeret és szeretik.
Körülbelül egy hetem van a megoldás kivitelezésére: megvilágosodás! Nem önbecsülés! Lóf@szt!
Ego le, Buddha-lényegűség fel.
Majd egy tréner lezavarja ezt nekem pár nap alatt, két mondatban.

 

2017.11.16.

Hullik. Máris tudtam rajta röhögni, mert asszongya a jóember itt nekem, hogy „hát igen, egy kicsivel több haj jön ki, mint szokott.” Kicsivel annyival több, mint egy fél marok. Én meg röhögök. Semmi összeomlás, semmi tragédia. Persze azért még csak én érzékelem, hogy fogy a hajam. Óráról-órára. Azt is érzékelem, hogy ezt sem tudtam előre. Nem tudtam hogy fogok reagálni, ha ideérek. Aztán tessék: nevetgélek. Néha beporoz egy kis félelem, de nem ez a jellemző.
Hatalmas szerencsém rák-ügyben, hogy nem vagyok rákos. Tehát ha összerakom itt a mozaikokat, úgy néz ki a dolog, hogy nemhogy nem vett el tőlem mindent, hanem felerősíti bennem azt a karcos renátaságot, amire a külvilág azt mondja erős vagyok. Nem erős vagyok, hanem szerencsés. Jól vagyok. Nem gyengültem le, nincs semmi fizikai tünetem. Nem győzöm hangsúlyozni: TUMORMARKER NORMÁL TARTOMÁNYBAN !!!! FEHÉRVÉRSEJTEK NORMÁL TARTOMÁNYBAN!!!
Így könnyű itt röhögni .
Úgy látszik ez a sors-féle metafizikai nemlétező vagy létező dolog elvárja tőlem, hogy ami ezzel a dologgal jár, azt csináljam végig, Nesze, megcsinálom, de persze tartok néhány dologtól. Már nem a külsőség. Elég kreatív vagyok, majd kinézek valahogy. Egyébként sem tartottam magam soha szépnek. Látványosnak igen. Na ez meglesz.
Amitől tartok az emberek reakciója. Nem, nem a kinevetés vagy ilyesmi. Arra tudnék reagálni. Mondjuk úgy durván. A szánalom. Na ettől tartok. Nem szeretnék szánakozó tekinteteket. A rák egy stigma. Az esetleg ezzel járó hajvesztés ennek a felkiáltó jele. Pedig nagyon sokan éppen az egyértelmű gyógyulás útján vannak ilyenkor már, és van, akik nem is betegek már. Ahogy én sem.
Kedves emberek, ha akartok segíteni nagyon sok másik embernek, tegyétek meg a kedvemért! Ha valakiről azt halljátok, hogy rákos (vagy bármi más rémületes betegsége van), ne temessétek! A többség meggyógyul!
Már az elején éreztem, hogy van ennek egy evolúciója. Ez egész embert kíván. Nemcsak test, hanem kell ide az ész is, ami nekem határtalan, és kell ide a lélek, ami nekem kesze-kusza. Darwintól tudhatjuk - írom, mert számolatlanul okos vagyok -, hogy nem az erősebb kutya b@szik alapon élünk túl. Akkor mehetnék én a francba. A túlélés záloga a változás képessége.
Nekem most nem lesz hajam – nagyon úgy néz ki.
B@ssza meg a kutya! Az erősebbik!

 

2017.11.22.

Kedves emberek! Széles érdeklődő populáció!
Ezennel tudatom: hajam mennyisége a fejemen, nulla. A kukában száz százalék az én hajam aránya, a mások hajához viszonyítva.
Drámai élmény nulla, ezért humorosat sem tudok írni, pedig hihetetlen tehetséges vagyok.
Egyszerre két kendőből készítek frizurát, oly módon hogy még copfom is van. Velem nem lehet szórakozni! Olyan hosszú hajat imitálok, hogy térdig ér. Persze tök kényelmetlen, de legalább fésülni nem kell. És nem hullik!
Ennyit tudok erről mondani. Most. Aztán figyelek mi történik bennem, azáltal hogy mi történt kívül. Mindenképpen tudósítok, mert tudom, hogy a teljes tudományos világ remegve várja tapasztalataimat.
Nem kell besz@rni, nna. Ettől, tényleg nem.
De azért.... nna, szóval... olyan izé dolog ez, ha értitek..

 

2017.11.24.

Elfáradtam. Megy az ember előre, miután ráb@szarintották egy futószalagra…megy, mert mégiscsak élni akar, megy mert bízik az orvosokban, megy mert nem tehet mást – józan ésszel. Közben meg támadják az érzelmek. Félelem, kétségbeesés szorongás, kétely, bizonytalanság. És támadják a jók is: szeretet, bizalom, elfogadás, segítség, megértés, törődés. Mélypontból kirángat a jó, majd betaszít a sz@r. És ez így megy augusztus óta. Közben itt a józan ész, ami a vázát adja az egésznek. A józanész, ami nem engedi feladni. Ilyenkor gondolok az összes tréner kedves édes rokonaira. Gyere, az anyád hétszentségit és próbáld ki! Mutasd már meg, hogy hogyan lennél itt topon? Hogyan? Fejben dől el? Igen. Sok minden. Tudom, ezért még itt vagyok és írom az észt amit osztok itt mindenkinek, pedig rohadtul tanácstalan vagyok. Ezt a tudást nem a rák hozta meg nekem. A rák előtt olyan iskolám volt, hogy az összes tréner elmehet a francba a hülyeségével. Én tudom mi a szorongás. Tudom milyen a padlón fekve még hangosabban Joplint hallgatni, hogy nagyon fájjon, ha már fáj. Tudom mi az amikor nem alszom, nem eszem mert szerelmes vagyok és kikészülök ebben. Tudom mi az, amikor a depresszió gödréből csak a fél kezem van kint. Sőt azt is tudom, milyen amikor a gödör szélén – immár kint – hanyatt fekve nézem az eget és csak egy örömöm van. Kint vagyok. Hát nagy dolog.
Úgyhogy a rák engem felkészülve talált. Az érzelmi skálám összes rovátkáját ismerem oda-vissza. Innen tudom: elfáradtam. Sokkal több jó történt velem az elmúlt egy évben, mint rossz. A jót is fel kellene dolgozni. Erre nem hagy energiát rák művésznő. Szétszednek az érzelmeim és úgy tűnik – immár sokadszor, hogy kevés a józan eszem. Habár tudnék írni egy tanácsadó könyvet, hogy bárkinek megmondjam a tutit. Tényleg tudnék. Aztán leköpném magam a tükörben, mert nem tudhatom a másik embert. Számtalan ember több-kevesebb ésszel és érzelemmel gyurmázza az életét nap, mint nap. Betegségben, egészségben, bánatban, örömben. Mindenki a sajátját éli, a sajátjába pistul bele, vagy vigyorog a nagyvilágba.
Én most az enyémben elfáradtam.
Félek a hétfőtől. A keddtől. A szerdától. A csütörtöktől. A péntektől. Félek a második kemótol. Attól már nem félek, hogy kihullik a hajam. Ma azt mondta a patikus, hogy nagyon jól nézek ki. A két kendő ugyebár!
Szeretnék semmit csinálni. Nagyon fáradt vagyok.

 

2017.11.26.

Na , nem mintha kipihentnek érezném magam, de kisírtnak annál inkább. Írhatnék ilyen „tisztító sírás” – féle szöveget, de nem illik az egyéniségemhez. Így egyéniségemtől idegenül, kénytelen vagyok beismerni: igenis tisztító egy (na, jó kettő…izé három) jó sírás. Most aztán hú de másképp látom az egészet! Sajnos nem, csak az történt a fáradtság lápjából megint kikandikált a jóféle öniróniába és szarkazmusba mártott fegyverem, amit ilyen nehéz időszakok alatt szoktam bevetni.
Előtört a bölcs tanító is belőlem, úgyhogy vegyétek elő a jegyzeteket, mert észosztás fog következni.
Mondjuk elég kellemetlen, hogy rögtön azzal kezdem, hogy kérlek benneteket szívélyes közönség, olvassatok! Engem mindenképpen, de előtte talán valamiféle értékes irodalmat. Én majd utána megmondom nektek mit gondolt a szerző.
Tehát rájöttem, mekkora nagy igazság - amit én Poppernél és Márainál olvastam, hogy a nagy drámákban az ember egyedül van. Például egy ilyen találkozás rák-művésznővel, végtelen magányos dolog. Tudom, tudom! Gondoltok rám sokan. Itt van mellettem egy pszichés bástya is, aki nemcsak engem támaszt, hanem a külvilágot is tartja a védelmemben. De, sajnos mégis: én fogok holnap a vénámban egy tűvel ücsörögni és tudni, hogy minden csepp, ami belém megy, két nap múlva hazavág. Tudom azt is, hogy rohadt nagy szívlapáttal jár ez a nedű a véremben és csapkodja pofán az esetlegesen ott bandázó végtelen primitív, burjánzó hajlamú tumor sejteket Ebben a nagy csapkodásban persze hogy eltalál néhány jóféle originál Renáta sejtet is. Nem haragszom ezért. Na de kis kitérő után vissza a tetű nagy okossághoz. Egyedül vagyok, sokszor végtelen a magány. Csak én tudok oda bemenni. Nem tudtok helyettem. De ez így normális. Ezzel mindenki így van a saját nyűgével. Én sem megyek más helyett vakbél műtétre.
Igaznak bizonyult – szintén Poppernél olvastam – hogy nem kell annyira azonosulni egy betegséggel. Lehet ezt kicsit kívülállóként is nézni. Erre magamtól is rájöttem, mikor Mr. Pániknak neveztem el az én személyes szorongásos problémámat. Elneveztem, rámutattam és kiálltam vele. Észrevettem, hogy ezzel a rák dologgal is csak úgy tudok valamit kezdeni, ha megszemélyesítem. Így lett belőle rák-művésznő. Nem én vagyok.
És most jön a nem is tudom hogy is mondjam. Ha eddig valamit igazi tapasztalatként nyugtázhatok, hogy minden áron, minden körülmények között meg kell próbálni jóembernek lenni. Mondom mit kell csinálni. Vigyázni, hogy ne árts, hogy ne bánts! Ne legyél gonosz, ne legyél rossz indulatú! Lehetsz sprőd, lehetsz kemény, lehetsz közömbös. Szánt szándékkal ne árts! Törekedjetek erre! Ennyi. Nem olyan nehéz. Nem szeretni kell, tisztességesen kell viselkedni. (Ez is Popper). Mi köze ennek a művésznőhöz? A legtöbb! Számomra most vált valósággá, hogy velem sokan törődnek. Sokan tartják fontosnak, hogy rendben legyek, hogy ne vigyen el ez a kisasszony magával. Ez csak azért lehetséges, mert nem vagyok egy sz@r alak. Ha ez a tapasztalás a hajamba (is) került, megérte.
Így végül is a magányom ebben az egész borzadályban, mégsem végtelen mélységű kút. Kilátok belőle, mint annak idején a depresszió mélységéből.
Végül vonjuk le a következtetést! Rohadtul félek a holnapi kemótól ezért terápiás céllal hülyeségeket írok itt össze-vissza. És persze az is elég nyilvánvaló, hogy nem vagyok kipihent. Megpróbálok kisírás helyett kinevetni. Magamat, de leginkább rák-művésznőt, aki holnap akkora szívlapátos pofonokat kap, hogy nna. Nna.

 

2017.11.30.

Na, most komolyan.
Na, most hogy lassan – nagyon lassan – véget ér ez a mérgezés buli, a kemo afterparty, megint lettek gondolataim. Illetve a trip alatt is itt volt nekem az újabb megvilágosodás, csak nem volt erőm leírni.
Nem tudom ki, mire készül az életében betegségek tekintetében? Egyáltalán gondol-e bárki komolyan arra, hogy lesz majd ha rosszul lesz, ha fáj, ha émelyeg, ha szúr vagy bármi egyéb baja lesz? Lehet, nem tudom. Egyet tudok. Jól teszitek kedves közönség, ha elkezditek háttérbe szorítani az egótokat. Nem gondolnám, hogy a kisebb ego csillapítja a fájdalmat. Bár még az is lehet. Az ember furcsa egy szerkezet.
Ha tréningen jól megizmosított egóval ugrasz neki bármilyen embert próbáló betegségnek, nagyon gyorsan egy betonfalba fog csapódni az arcod!
Ide szépen fejlett lélek kell. Nem hiszem, hogy nekem az van, de remélem hogy legalább csirájában mocorog bennem a lélek – legyen ez bármi. Az egódat úgy fogja pofán vágni a fájdalom, hogy pörög majd maga körül, mint egy körhinta, és nem fog visszatalálni magához. Ide alázat kell. Alázattal kell összegörnyedni egy hasfájdalom közben, és alázattal kell viselni a tested összes jelzését. Hiába tolod magad előtérbe, vissza leszel verve. Nagyon durván. Viszont, ha van kicsit csiszolt emberi részed, lelked akkor fogod tudni, hogy most a testedé a főszerep. Lélekben erősödsz, az tuti. Az egód meg megy a kukába. Egy ilyen kemo morzsabál után nem lehet úgy tükörbe nézni, hogy én vagyok itt a f@sza gyerek, tökéletes vagyok, hibátlan és az egész világ értem forog. Rohadtul nem. Haj nélkül, felpüffedt arccal, sápadtan, összegörnyedve? Ugyan már! Ha ez mégis megy neked, kedves jövőbeli, vagy jelenleg beteg embertársam, akkor veled baj van.
A lelked az lehet egyenes, tiszta és erős. Kell is. Mert nincs mese! Itt hit van, bizalom. Itt segítséget kell kérni, itt támaszkodni kell másokra. Nem az egódat kell rátenni más vállára. Nem! Itt a másik kezét kell a saját fájó testrészedre tenni és érezni, hogy ez is gyógyít. Itt, ebben az állapotban nem hagyhatod el az empátiádat. Érezned, tudnod kell, hogy a környezetednek is nehéz. Nem várhatod el, hogy önmagukat figyelmen kívül hagyva csak terád figyeljenek. Megteszik, így is. Kell nekik is pihenő, ahogy neked is. A lelkednek. Az egódnak nem. Ha túlfejlesztetted már a szerencsétlent, az fáradhatatlan. Egy dolgot nem fog tudni: legyőzni a tested kínjait. A tested majd megmutatja neked merre van az előre. Megtapasztalod :hogy bizony van olyan, hogy nem TE irányítasz, hanem a tested. Nem az történik, amit te akarsz. Nagyon nem. És akkor szépen alázattal összegörnyedsz.
Ha még egészségesen az izomzatod karbantartása mellett, pallérozod az emberi részt magadban és kellő alázat, együttérzés lesz a raktáraidban, betegséged idején számtalan ember fog segíteni. Már azok, akik nem ilyen ego-bajnokok. Azok pont el fognak felejteni. Csak rontod a komfortérzetüket.
Na, most komolyan: fogalmam sincs mi az a lélek. Azt tudom, hogy az ego, az ami azt hiteti el az emberrel, hogy ő mennyire fontos. Hát nem! Mindenki pontosan ugyanannyira fontos. Mi a francot kezdenék most, itt ebben a helyzetben egy óriási önelégült ÉN-nel?
Na, most komolyan. Nekem most (is) nagy szükségem van másokra. És csak remélem, hogy másoknak is rám. Szükségem van a hitemre, a bizalomra, empátiámra. Egy erős lélekre. A testem megvívja ezt a harcot. A Renáta ne vesszen oda.

Folyt. köv.

fuck_cancer_hose_breast_cancer_helmet_decal-468x468.jpg

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mellrakom.blog.hu/api/trackback/id/tr3013976940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lusuka 2018.06.25. 15:50:32

Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook profillal és minden mással: www.internetespenzkereses.info/