Nagyon szar éjszakám volt, folyton fölébredtem, fájt, száraz volt a torkom, a szám…keserű az íze és ocsmány lepedékes a nyelvem…éjjel már éreztem itt-ott ízületi fájdalmat…reggel már jobban….vettem be fájdalomcsillapítót…olyan érzés, mintha lázas lennék…szar…próbálom elfogadni ezt a helyzetet és megélni és túl lenni rajta és nem lázadni ellene, mert akkor még nehezebb az egész!!!! Meglátogatott az Ádám, hozott szőlőt és epret, itt volt egész sokáig, jól esett!!!! Többször öblögettem mind a két szerrel, de nem sokat segített sajna…L délután lementem a DM-be, hogy kimozduljak végre egy kicsit…ne csak szenvedjek…aztán bekentem azzal a gusztustalan ízű krémmel, amivel a múltkor is kezeltem…undorító!!!!! Erre egyszerűen nem lehet mást mondani! Elegem van, fáj mindenem………………….
2013. február 27. szerda
Hasonlóan szar, mint a kedd…..csak eltelik ez a nap is……öblögetek, öblögetek, öblögetek…délután kijött "L" ami viszont NAGYON jóóóó volt testemnek, lelkemnek!!!!! Megpuszilgatott, megölelgetett, megszeretgetett!!!!!!!!!!!! Már nagyon hiányzott!!!!!!!!
Este Micivel még megírtuk az olvasónaplót J
2013. február 28. csütörtök
Hasonlóan szar éjszaka…már nem újdonság…86 ébredéssel, 1 fölkeléssel…összeszedtem magam és elmentem a Lilihez tornára, mert nagyon régen voltam. Nem voltam valami fényesen, de végigcsináltam és még meg is dicsért. Utána vásároltam és hazajöttem dolgozni. Ettem 2 szelet kalácsot és egy kis tejberizst, ebédre meg krumplipürét, tükörtojással. Az egész jól esett. Ma is alig volt munka, rávettem magam és elmentem a kineziológushoz is. Nagyon jóóó volt!!! Este megpróbáltam spenótot enni, hát az sem csúszik…a francba!!!!
Közben annyira fáj mindenem, hogy szétszakadok…
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
Fekszem a kanapén, bámulom a plafont, hallgatom a csöndet, amibe csak az órák egyenletes ketyegése zavar bele, lüktetnek az ujjbegyeim, mintha mind a tízre egyszerre suhintottak volna rá a kalapáccsal. Aztán egy idő múlva úgy lüktetnek, ahogy az órák ketyegnek. Ritmusosan. Szűnni nem akaróan.
Valahogy így tudnám leírni a jelenlegi állapotom: elb...tt!
Fáj minden porcikám, lábam, hátam, derekam, minden pillanatban máshol nyillal belém a fájdalom…ujjbegyeim. A szám keserű kemó ízű, a nyelvem teljesen kisebesedve, és olyan, mintha kétszer akkorára lenne dagadva. Az ízlelőbimbóimnak nyoma sincs. Nyálam nincsen, iszonyúan fáj a nyelvem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Az ujjaim annyira fájnak és érzékenyek, hogy szinte nem bírok semmit megfogni. Ilyen sem volt még, de jó kurva szar…gépelni is alig bírok…
Ahogy itt fekszem mozdulatlanul, azzal áltatva magam, hogy ha nem moccanok, talán nem is fáj, újra és újra a Frida jut az eszembe. Ha rágondolok, kicsit elszégyellem magam. De miért kéne nekem mindig, újra és újra viszonyítanom?????????? Kicsit kezdem már unni! Igenis szarul vagyok és szenvedek, és azt várom, hogy sajnáljanak és babusgassanak!!!
Iszonyatosan szarul vagyok emberek!
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
(részletek a naplómból)
2014. február 28. péntek
Ahogy visszaolvasom a naplóm, megelevendnek azok a szörnyű napok a kemó után. Emlékszem a fájdalmakra, a kellemetlen közérzetre és arra, hogy mennyire dühös voltam mindenre.
Újra és újra hálát adok, amiért életben vagyok és magam mögött tudhatom ezt a szörnyű időszakot!
Itthonról dolgozom, gyógyulok, melleim fájdolgálnak, de nem vészes. Semmiképpen sem annyira rossz, hogy gyógyszert kéne bevennem! :-) Édes ki fájdalmak ezek az első műtéti utáni fájdalmakhoz képest. Atyaég! Jövő héten már bemegyek szerintem dolgozni :-)
Mindjárt itt a Nőnap, fel kéne rá készülni kicsit.
Ma el is megyek új csokrokat fotózni a weblapra.
Sárának össze kell még pakolni, mert holnap indul síelni :-) életében először nélkülem.
