Kövess facebook-on

fb.jpg

Mellrák után is van élet-együtt könnyebb!

Szeretnék neked segíteni a saját példámon keresztül Mi történik, ha valakinél mellrákot diagnosztizálnak? Mibe kapaszkodhatsz, mire számíthatsz? Hogyan éld túl?

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.06.25. 15:50) Ezennel tudatom: hajam mennyisége a fejemen, nulla
  • Olliék: Én személy szerint örülök a team-ok felállításának. ( bizottság) szinte 100%-ban elkerülhető a gyó... (2018.01.13. 08:11) Mi közöm nekem ehhez az egészhez?
  • Ottilia Váradiné Eszenyi: @Ottilia Váradiné Eszenyi: @hbori: Bizony. Összekávézhatnánk már! (2017.06.20. 16:36) Kis nyári szösszenet
  • hbori: @őrültharcos: drága, nem tehetsz róla Te sem és más sem!!!!!! Drukkolok neked nagyon-nagyon!!!!! H... (2017.02.10. 15:51) Én kérek elnézést!
  • hbori: Örülök, ha picit is segítek neked, remélem jól vagy!!!!! :-) Ölellek!,Bori (2016.07.04. 12:54) Köszönöm, JÓL vagyok!

Címkék

.kemoterápiás kezelés (1) .táplálkozás (1) 2015.február .8 (1) adjuváns (1) adjuváns terápia (1) agavé szirup (1) alma (1) Aloe First (1) aloe first (1) alumínium mentes (1) alvási zavar (1) amerikai kutatócsoport (1) Amoena (1) Angelo Merendino (1) Anita Hungária (2) anti-hormon (1) antibiotikum (5) antihormon (1) antioxidáns (1) Arató Györgyi (1) árkád (1) áttét (7) áttétképződés (1) a haj elvesztése (1) a mellrákról (1) A most hatalma a gyakorlatban (1) A rák ellen az emberért a holnapért (1) a rúzs színe (1) Babó (1) bálint ház (1) Balogh Béla (5) BAlogh Béla (1) balogh béla a tudalatti tízparancsolata (1) balogh béla többszintű gyógyulás (1) banán (1) barátság (1) barnacukor (1) battle (1) betegség (9) bimbóudvar (1) biopszia (1) bőröm (1) borotválás (2) branül (1) BRCA1 (1) BRCA2 (1) breast cancer (2) breast reconstruction (1) brokkoli (1) Búbánatvölgy (1) buddhizmus (1) carcinoma (1) carpe diem (2) céklalé (1) christine clifford a rák ismeretlen oldala (1) cici (1) cicik (1) Contratubex (1) corebiposzia (2) család (1) csillagainkban a hiba (1) csontizotóp (1) csövek (1) CT (4) cukkini (1) cukor (1) cytológia (1) C vitamin (2) Dagadt Köcsögök (1) daganat (18) daganatellenes (1) daganatok (1) daganatos (4) daganatos betegség (5) daganatos sejtek (1) daganatos tünetek (1) daganatsejt (1) daganattípus (2) david servan schreiber a rák ellen (1) depresszió (1) dganatos betegek (1) diagnosztika (1) diagnosztikus teszt (1) diagnózis (10) diagnózisközlés (1) diéta (2) dietetikus (1) Digi tv (1) DNS (1) double mastectomy (1) Dr (2) Dr Bagdy Emőke (1) Dr Csernus Imre (1) Dr Kunos Csaba (2) Dr Mátrai Zoltán (4) dr Mátrai Zoltán (1) Dr Polgár Csaba (1) Dr Rubovszky (1) Dr Rubovszky Gábor (1) Dr Sávolt Ákos (1) D vitamin (1) Eckhart Tolle (1) eckhart tolle a most hatalma (1) egészséges (1) EGFR (1) együtt könnyebb (1) egy kis mennyország (1) elengedés (1) elfogadás (1) elvonulás (1) émelygés (1) EML4/ALK (1) emlő (7) emlőállomány (1) emlőbimbók (1) emlőbizottság (1) emlődomborulat (1) emlőhelyreállító műtét (1) emlőimplantátum (1) emlőmegtartó (2) emlőműtét (1) emlőrák (14) emlőrák tünetei (2) emlőrekonstrukció (1) emlőszövet (1) emlőtumor (2) Emlő és lágyrészsebészet (1) emlő osztály (1) eper (1) Eredeti Fény templom (1) érzéketlen (1) expander (9) fáj (2) fájdalmak (4) fájdalom (4) fájdalomcsillapító (3) fáradság (1) FEC (1) fehérvérsejt (5) fehérvérsejtképző (2) fehér kenyér (1) fiatal rák barát klub (1) figyelj magadra (1) figyelmeztető jelek (1) fiziológiás sóoldat (1) flashmob (1) fogyókúra (1) gén (1) gének (1) genetika (1) genetikai vizsgálat (3) génhiba (1) génmutáció (1) génvizsgálat (1) gyaloglás (1) gyógykoktél (2) gyógytorna (5) gyógyulás (1) gyümölcs (1) haj (5) hajam (4) hajápolás (1) hajhullás (3) hajó (1) halál (1) Halom Borbála (1) Halom Bori (1) halom bori (2) harcosok (1) hegek (1) helyreállító műtét (2) HER2 (3) Her2 pozitív (1) Híd összefogás (1) hit (1) hőemelkedés (1) hőhullám (6) hőhullámok (6) hónom alja (2) hormonegyensúly (1) hormongyógyszer (3) hormonkezelés (3) hormontabletta (1) hormonterápia (3) hősök (1) immunrendszer (2) implantátum (6) Index (1) index (1) infúzió (6) interjú (1) International Journal of Oncology (1) intézet (1) intravénás (1) invazív (1) Iron Man (1) Iron Men (1) ízek (1) izotóp (2) ízületem (1) ízületi fájdalom (1) izzadásgátló (1) Jennifer (1) kávé (1) Kékszalag (1) kemó (34) kemós (2) kemoterápia (22) kemoterápiás (1) kendő (1) kezelés (5) kezelések (4) kiállítás (1) kimerültség (1) kivi (1) koktél (1) kompressziós (1) kompressziós melltartó (5) kontroll (5) kontrollvizsgálat (1) kopasz (14) kopaszon (1) kopaszság (1) korai diagnozis (1) korai stádium (2) kórház (19) körmeim (2) Kornis Mihály (1) Kossuth rádió (1) kötözés (1) krumpli (1) küzdelem a rákkal (2) labor (5) laborvizsgálat (1) Lánchíd rádió (1) lány kilenc parókával (1) láz (1) lázam (1) lázas (2) lebenyes pótlás (1) leborotváltuk (1) lélek (1) Letrozole (2) love (1) lúgosítás (1) lumpectomia (1) lumpektomia (1) mammográfia (10) Mándi László (1) mastectomia (2) masztektómia (2) Mátrai (1) Mátrai Zoltán (1) Medrol (1) medrol (1) megszúr (1) méhnyálkahártya (1) mell (18) mellápolás (1) mellbimbó (10) mellbimbó tetoválás (4) mellbimbó udvar (1) mellbimó (1) mellékhatás (8) mellékhatások (6) mellem (13) mellműtét (3) mellrák (41) mellrakforum (1) mellrákinfó (2) mellrakinfo (1) mellrákinfó egyesület (3) mellrák stádiumai (1) mellrák tünetei (3) mellrák után (1) mellrák után is van élet (5) Mellrák után is van élet (1) mellrak után is van élet (1) melltartó (2) melltetovlás (1) mell töltés (1) mélyvénás trombózis (1) menopauza (1) metasztázis (1) mintavétel (1) mit kel tudni az emlőrákról (1) mobilalkalmazás nőknek (1) mokka (1) molekuláris diagnosztika (1) Mona Lisa stúdió (1) Mona Lisa Stúdió (1) MRI (5) mulázs (1) Müller Péter (1) mutációk (1) mutációs vizsgálat (1) műtét (28) müzli (1) nancy brinker nyerjük meg a versenyt (1) nemzetközi mellrák (1) nőgyógyász (1) nőiesség (1) Női Egészségmegőrző Program (1) nővér (1) nővérek (1) nyelvem (4) nyikrokcsomók (1) nyirokcsomó (8) nyirokcsomók (2) nyirokér (2) ödémás (1) OEP (3) oncotype DX (1) Onkológia (1) onkológia (12) onkológiai (2) onkológiai intézet (1) onkológia kezelés (1) onkológus (10) onkoplasztika (1) onkopszichológia (1) onkoteam (1) önvizsgálat (10) operáció (3) operál (1) operált (2) öröklődő mellrák (1) országos (1) országos onkológiai intézet (13) Országos Onkológiai Intézet (7) országos találkozó (1) orvos (1) orvosi sminktetoválás (1) orvosok (1) ösztrogén (5) parciális rezekció (1) paróka (10) pepi (9) petefészek (1) petefészekrák (1) Pink Ribbon (1) Pink ribbon (1) pozitív (1) progeszteron (1) progreszteron (3) protézis (1) quadrantectomia (1) Rados (1) rák (12) rákbeteg (1) rákbetegek (1) rákbetegség (1) rákbetegség megelőzése (1) Rákellenes Liga (1) rákgyógyítás (3) rákos (7) rákos beteg (1) rákos sejtek (1) ráksejtek (2) rákszövetség (1) Rákvolt (1) rák világnapja (1) rehabilitáció (2) rekonstrukció (2) rekonstrukciós műtét (6) remény (1) Richter (1) rizikó faktorok (1) röntgen (1) rosszindulatú (3) rosszindulatú daganat (3) roston csirke (1) rózsaszín lufi (1) rózsaszín masni (1) rózsaszín szalag (1) Rubivszky (1) Rubovszky (6) saláta (1) sebész (3) sebészet (1) sebészeti beavatkozás (1) Silia (1) simonton (1) sírás (1) sóoldat (1) sorstárs (2) spenót (1) sport (2) stressz (1) strong (1) sugár (13) sugaras (1) sugárgép (1) sugárkezelés (13) sugárterápia (8) Susan G.Komen (1) Szabó György (1) szájápolás (1) szájszárazság (1) szám (1) szegmentrezekció (1) Székely Borbála (1) szemöldök (4) szempilla (5) szempillám (1) Szendi Gábor (1) szeretet (1) szilikon (2) szilikon implantátum (2) szilikon protézis (1) szövet (1) szövettan (3) szteroid (1) születésnap (1) szűrés (3) szűrőállomások (1) szűrőprogramok (1) szűrővizsgálat (4) Tari Annamária (5) tari annamária sejtem (1) Tavasz Brigitta (1) Taxotere (1) Team Prevention (2) teoválás (1) terápia (1) testápolás (1) tészta (1) tetoválás (1) többszintű gyógyulás (1) töltés (4) torkom (1) torna (2) történetek (1) túlélő (2) tumor (6) tumormarker (2) tumor kiújulás (1) tűszúrás (2) TV2 (1) ultrahang (7) uránia (1) utolsó kemó (2) Vámos Móni (1) Vámos Mónika (1) Vámos Monika (1) varrat (2) varratok (2) varratszedés (1) vas (2) végtagfájdalom (1) végtagom (1) véna (4) vénák (1) vénás vas (1) vérhigító (2) vérkép (3) vérképző (1) vérnyomásmérés (1) vérpótló (1) vérvétel (14) Vigasztalások könyve (1) Virág (1) Vivicittá (1) víz (1) vizsgálat (1) vörösvérsejt (1) vörös szőlőmag (1) Vrbnik (1) xillit (1) zárójelentés (1) Zitazonium (2) Zoltán (1) Címkefelhő

4 év - 1461 nap

2016.11.15. 01:55

Aki úgy érzi, örüljön velem!

Pontosan, 4 éve vagyok tünetmentes. Egy új időszámítás kezdete volt 2012. november 15-e.

Kaptam egy esélyt. Egy esélyt, hogy átgondoljam, átértékeljem az életemet, a kapcsolataimat, mindent és mindenkit, ami és aki körülvesz.

Voltak bőven veszteségek, minden téren. Igaz barátnak hitt (nem igazi barát) elvesztése és elengedése, sok-sok fehérvérsejt, jobb karom összes vénája, 11 hónalji nyirokcsomóm, teljes hajkoronám, és minden szőrzetem. Ja és a bal mellem.

A napokban beleolvastam a naplómba, amit a diagnózis napján kezdtem írni….talán terápiás jelleggel, amit akkor még nem tudtam, hogy hova fog vezetni. De jó döntés volt, úgy érzem. Megszámlálhatatlan mennyiségű levelet kaptam és kapok a mai napig vadidegen nőktől, asszonyoktól, lányoktól, akik rátalálnak a blogomra és erőt merítenek belőle. Szívet melengető érzés, hogy talán egy-egy mondatommal, tapasztalatommal, fotómmal reményt adhatok másoknak életük legnehezebb, olykor kilátástalannak tűnő időszakában. Biztosan lehetett volna jobban csinálni (mindig lehet), nekem így sikerült és ezt vállalom.

Sokan szokták kérdezni, hogy nem rossz-e nekem, hogy szinte folyamatosan a betegséggel és érintettekkel foglalkozom, annak ellenére, hogy „túl vagyok” rajta és nem húz-e le? Erről őszintén azt gondolom és legbelül úgy érzem, hogy kétféle ember van. Az egyik, aki miután túl esik ezen a kicsit sem kellemes betegségen, maga mögött hagyja, amennyire csak lehet és igyekszik teljes (talán új) életet élni és amennyire lehet „elfelejteni” (megjegyzem, aki egyszer ezen átesett és kontrollokra kell járnia, abban mindig ott lesz a rettegett érzés, hogy vajon, most mi lesz az eredmény?), a másik, akit valamilyen belső hang motivál, hogy adja át másoknak a tapasztalatait, próbáljon meg erőt adni és példát mutatni (pleeeease ne értsd félre, nem gondolom magam különlegesnek!), hogy a betegség alatt is lehetnek „jó” , vidám pillanatok, órák, lehet humort csempészni a dolgokba (ha van erőd) és kellő öniróniád, hogy SOHA nem ciki gyengének lenni, és sírni és elfogadni a segítséget, amit a barátaid, a családod próbál nyújtani.

Én a második típusba tartozom. Még bőven benne voltam a kezelésekben, amikor megszólalt ez a belső hang. Nem bánom, hogy hallgattam rá. Nem mondom, hogy néha nem „sok”, de egyetlen pillanatig sem bántam meg a döntésem, és nem érzem jól magam, ha 2 napnál több idő eltelik (ilyet igyekszem nem csinálni), amire válaszolok egy-egy érintett megkeresésére. Hogyan is tehetném, amikor Ő éppen tele van félelmekkel, kételyekkel és talán pont az én pár mondatom segít neki a felszínen maradni?

Amit megtanultam, hogy én legyek az első helyen. Törekszem ez egészséges egyensúlyt fenntartani, ami nem mindig sikerül. Ez van. Az egész életünk egy tanulási folyamat. Régen, ha fölborult ez az egyensúly, akkor is csak mentem és mentem és mentem tovább. Most, ha úgy érzem, hogy nem megy, akkor felvillan a stop tábla és pár napra visszavonulok, hogy rendezzem a lelkemet. Nem leszek álszent. Még most sem sikerül mindig….de egyre gyakrabban és már ez is haladás. Ha én jól vagyok, jól van a környezetem is és tudok másoknak is segíteni, egy-egy szóval, öleléssel. Ha én mínuszban vagyok, másoknak sem tudok adni.

Nekem is közeleg az éves kontroll MRI, és hazudnék, ha azt írnám, hogy teljesen nyugodt vagyok…hogyan lehetnék? Hogyan lehetnék biztos benne, hogy negatív lesz? Sehogy! Hiszem és remélem és bizakodom! Mert még sok-sok dolgom, tervem, vágyam, álmom van, amiket NEM adok föl! Carpe diem!

Milyen az élet!

Nemrégiben egy szombaton hosszasan vacilláltam, hogy bemenjek-e az ismerős kis étterembe ebédelni, lévén egyedül voltam, magamnak meg sokszor nincs kedvem főzni, Sára ugye meg éli a saját kis életét :-) végül úgy döntöttem, hogy bemegyek…hezitáltam, hogy hova üljek le, végül kiválasztottam egy szimpatikus asztalt, helyet foglaltam…tőlem nem messze (hallótávolságon belül) ült két hatvan körüli hölgy, ebédeltek, beszélgettek…szófoszlányokat hallottam….onkológia, kezelés…elegem van…nem bírom…ismerős szavak…egy idő után biztos voltam benne, hogy „sorstársak”….miután jóízűen elfogyasztottam az ebédemet, odamentem hozzájuk és mondtam, hogy elnézést, de akaratlanul is hallottam a beszélgetésüket, mondtam, hogy szintén zenész…hüledeztek, hogy ilyen fiatalon…stb…az egyik hölgy 10 éves „túlélő” volt, a másik még benne a kezelésekben, eléggé maga alatt. Pár percet beszélgettünk, majd a vége az lett, hogy az étterem kellős közepén ölelgettem a nekikeseredett hölgyet és biztattam…akkor most vannak véletlenek vagy nincsenek? Minden esetre nekem az én lelkemnek jól esett. Talán neki is, mert éreztem, hogy visszaölel. :-) 

És bár nagyon ritkán szoktam ilyet kiposztolni (mert NEM erről szól), de hány meg hány olyan volt, amikor bementem valakihez látogatóba a kórházba, majd 15 perc elteltével már a szoba többi lakóját is ölelgettem, biztatgattam, vagy éppen a szép, új mellemet mutattam meg. Igen, ilyen is volt…atyaég nem is egyszer. Némelyek ezen most megrökönyödnek talán…mások, ezt pontosan érteni fogják…annak, aki éppen akkor ott fekszik műtétre várva, tele félelmekkel, kétségekkel, ezek az „aprónak” tűnő dolgok olyan nagyon sokat segítenek. Látja, hogy van kiút ebből a rettegett 3 betűs betegségből, reményt adok, hogy újra lesz (lehet) cicije, mellbimbója…és ahogy látom a halvány mosolyt az arcokon….hát arra nincsenek szavak. Szerintem értitek és érzitek…

Nehéz pillanatok, veszteségek...

És igen, vannak nagyon nehéz helyzetek is. Ezt sem tagadom. Vannak, akik visszaesnek. Körülöttem is vannak, sokan….ez borzalmas nehéz…hogyan tudnék segíteni úgy, hogy én nem voltam ilyen helyzetben? Nem tudom, milyen érzés ezt megélni. Csak sejtem – talán!

És igen, vannak, akiket elveszítünk. Az okokat nem firtatom. Ahány nő, annyi eset. Ezeket is nagyon nehéz „kezelni” magamban. Hogy ne halljak bele kicsit mindegyikük távozásába. Látni őket a betegség elején, optimistán, mosolyogva…és aztán megtudni zokogó telefonhívásokból, hogy áttét itt-ott…próbálni biztatni…de hogyan, mivel…? És ott lenni, ha lehetőség és igény van rá (rám)…tehetetlenül, remélve, bízva…és elmennek…mert talán nekik ez volt megírva valahol…kegyetlen…fiatal nők, anyák, testvérek, lányok…gyerekeket hagyva hátra…meg szoktam nézni a képüket és azt kívánom, hogy valami csoda helyen legyenek fájdalmak és tűszúrások nélkül…

Soha ne mondd, hogy soha!

20 évvel ezelőtt távozott az anyukám, akkor voltam 23 és fél éves. Sára lányom 11 hónapos volt.   Életem legboldogabb és egyben legborzasztóbb időszaka. Egy januári este bekerült a Margit kórházba. Emlékszem nagyon nagy hó volt akkor….jött a telefon…rohantam a kórházba…ahogy beléptem a folyosóra a nővérke valamit nyugtatót adott…berohantam hozzá…akkor már éppen túl volt egy újraélesztésen…mindenhol csövek…borzalmas látvány…ott volt mindenki, aki szerette, ő egy igazi tyúkanyó volt…sokáig ott voltunk, majd hazamentünk…nem tudtam, hogy mekkora a baj…hajnalban telefoncsörgésre riadtam (már amennyit aludtam)…egy közömbös hang közölte velem, hogy az édesanyám meghalt…nem nagyon emlékszem, mi történt ezután…az egyik kép, hogy állok a zuhany alatt és üvöltve, zokogok…hosszan-hosszan…a következő kép pedig, hogy bemegyek a Sára szobájába, ahol ott ül a kiságyban mosolyogva az én édes, kicsi angyalom és néz rám azokkal a csodás zöld szemeivel…azt hittem belehalok a fájdalomba, de ez a kisember kihúzott a csávából…

Senki nem értette, de én bementem a Mamámhoz, hogy elköszönjek tőle…soha nem fogom megérteni, honnan volt erőm ehhez…ez is onnan legbelülről jött, hogy meg kell tennem…nem szeretnék életem végéig arra a képre emlékezni, ahogy előző este láttam…bementem…megnéztem…elbúcsúztam az én drága Mamámtól. És akkor ott megfogadtam, hogy soha többé nem teszem be a lábam ebbe a kórházba…!!!

Kb. 12 évvel ezelőtt megismerkedtem egy csodálatos emberrel. Egy csupa szív-lélek, önzetlen, mindig jókedvű fantasztikus férfivel. Barátok lettünk. Nagyon jó barátok. Csodás közös élményeink voltak…mindig mesélt a Mamájáról. Nagyon szerette! 6 évvel ezelőtt öngyilkos lett a barátom…egy barátjával ketten találtunk rá…nincsenek rá szavak…hónapokig nem aludtam…rémálmok…stb…egyetlen fia volt a Mamának. Nem tudom, milyen érzés, de a világ legborzasztóbb dolgának hiszem, elveszíteni a gyermekünket, akit hónapokig testünkben hordunk, táplálunk, majd a világra hozunk, óvjuk és tanítjuk és próbálunk neki utat mutatni...Többen összefogtunk és támogattuk a Mamát, „túlélni” a túlélhetetlent…barátnők lettünk. Elveszítettem egy barátot, és az élet megajándékozott egy barátnővel. Tartottuk egymásban a lelket, sokat sírtunk és keveset nevettünk azokban az időkben…fotókat nézegettünk…túléltük a temetést…vánszorogtak az évek…közben beteg lettem…meggyógyultam…támogatott…nemrég a Mama (mert így hívom) beteg lett…egy jó kis daganatot növesztett magának az évek során. Természetes volt, hogy beviszem a kórházba, hiszen nincsen nagyon senkije…mikor meghallottam, hogy a Margit kórházba kell mennünk…atyaég, csak oda NE! De nem kívánságműsor…neki nem mondtam semmit természetesen…de azt az érzést nem tudom elmondani…20 év…sok idő…és ahogy beléptünk, mint egy tornádó zúdult rám az a bizonyos este…két hete megyek minden második nap látogatóba…Mama (76 évesen) jól van, túl a műtéten…ma már mosolygott és viccelődött…talán a héten haza is engedik. Bízom benne! Nem mondtam és nem is fogom neki ezt elmesélni. Ez az én sorsom, nem az övé. Neki megvan a sajátja…6 éve cipeli a keresztjét…nagy rendező az élet. SOHA NE MONDD, HOGY SOHA!

Vissza a kiinduló pontra. Nagyon sok veszteség ért a betegség kapcsán, de többszörösen kaptam is általa. Megannyi csodás nőt ismertem meg, akik a maguk módján mind hétköznapi hősök. Csodás, új barátságok születtek, egy fantasztikus kis csapat vesz körül, akik hisznek bennem és a céljaimban és jönnek velem ezen a fantasztikus úton. Köszönöm nektek!!!

Őrületes élményekkel lettem gazdagabb, más és több lettem a betegség és az elmúlt 4 év alatti ismeretségekkel…nem cserélném el!

Köszönöm az orvosaimnak, akik tartották bennem a lelket és gyógyítottak és támogattak! Köszönöm a kis családomnak és neked Sára, hogy elviseltetek és segítettetek! Köszönöm a barátnőimnek, a barátaimnak, és a kolléganőimnek, hogy végig mellettem álltatok! Köszönöm „L”-nek, hogy kopaszon és felemásan is ugyanúgy szeretett és velem volt ebben a félelmetes időszakban! – tudom, ez a köszöngetés olyan közhelyes, de mennyire így van!!! Fontos dolog a hála és a köszönet! Minden nap hálát adok, hogy élek és egészséges vagyok!

Becsüljétek meg ezt a különleges dolgot, aminek ÉLET a neve, ami oly törékeny és egy másodperc alatt tud szilánkokra törni! Szeressetek élni és éljétek meg a életet, és öleljetek és mondjátok ki azt a szót, hogy szeretlek, azoknak, akiknek ki kell mondani, és mulassatok, és szeretkezzetek nagyokat, és váltsátok valóra az álmaitokat! Csak az itt és a most számít, semmi más!!!  

Az én legnagyobb tanulásom pedig: ELFOGADÁS és ELENGEDÉS!

Elfogadom, hogy nem lehet mindig, mindenkinek megfelelni – már nem is szeretnék. Igyekszem mindenkit olyannak elfogadni, amilyen és nem próbálom megváltoztatni! Elfogadni a segítséget, amit mások nyújtanak! Elengedtem a hallottaimat, és elengedtem olyan embereket, akik bántottak, vagy fájdalmat okoztak, mert nincs velük dolgom. Nem érzek sem haragot, sem dühöt….ha ők éreznek, az az ő sorsuk, azzal nekik van dolguk.

 

carpediem.jpg

 

Köszönöm drága Anett a meseszép virágcsokrot, ami tegnap itthon várt! :-) Bearanyoztad az estémet és az évfordulómat!

img_2497.JPG

Címkék: család barátság hit remény szeretet elfogadás elengedés mellrák mellrák után is van élet

Szólj hozzá!

Kanóc

2016.10.23. 19:56

Kanóc. Ez volt a beceneve...nekem Papus volt. Akinek én voltam a szeme fénye és imádtam az ölében ülni és simogatni a tüsi haját. Sármos, nagydumás, örökké viccelős, mindig dolgozós, életimádó....Szeretem. Szerettem. 2004-ben elment és bízom benne, hogy a Mamussal együtt vigyáznak rám valahonnan fentről! Hiányoznak mindketten...nagyon...állítólag mi választjuk ki, hogy hova születünk...jól választottam, de túlságosan korán magamra hagytak, mindketten nagyon fiatalon.

De hiszem és vallom, hogy egy ember addig él, amíg beszélnek róla. És én beszélek róluk. Gyakran. Szoktam róluk mesélni a Sárának, a barátaimnak, és ez jó érzéssel tölt el :-) 

Állítólag legenda volt....nem tudom...de a minap a klassz dolog történt velem.

Érkezett egy virágrendelés, amit annak rendje és módja szerint továbbítottam a címzettnek (aki mellesleg áttételesen én is ismerek)...csörög a telefon, egy férfi bemutatkozik, és érdeklődik, hogy rendben lesz-e a rendelése, időben ki lesz-e szállítva...stb...mondom, természetesen, fogják vinni még aznap Bécsben a megadott címre. Snitt.

Telefoncsörgés. Az iménti férfi újra hív és udvariasan beszélgetni kezd és mondja, hogy a nevem - Halom -  elég ritka név és nem rokonom-e a Halom József? Ahogy ezt kimondta, már mosolyogtam :-) Mondtam szerényen, hogy de igen, az apukám. Vonal másik végén örömöt vélek felfedezni...és mesélni kezd...akkor ő ismer engem. Találkoztunk, amikor 4 éves lehettem. Mondom, sajnos nem emlékszem :-) És az úriember elmondja, hogy nagyon jól ismerte a Papát, majd még más nevek is szóba kerülnek...és én úszom a boldogságban :-)

Imááááádom az élet sóját! :-) 

Ott voltam vele az István, a király forgatásán '83-ben a Királydombon 10 évesen, '92-ben a Loksi búcsúkoncertjén a Nyugatiban, természetesen volt dedikált fotóm Bery Aryról, amikor a Szerelem első vérig volt a menő....és még sorolhatnám...megannyi vicces történetet mesélt a külföldi útjairól, ahova államfőkkel utazott, volt életveszélyben a boszniai háborúban...büszkeséggel tölt el, hogy a Halom Józsi lánya vagyok...drága Papus, maradhattál volna még!

 

14794084_1189300141137195_1624926413_n.jpg

 

Ezeket a neten találtam:

"A másik fantasztikus történet Párizsban történt. Személyesen nem voltam akkor ott, de Világi Gyula szerkesztő kollégám és Halom József operatőr mesélte nekem, mikor a Duna Tv stábjaként hazajöttek a francia fővárosból. 1994-ben Göncz Árpád a volt francia köztársasági elnökkel Valéry Giscard d’Estaing-gel találkozott. A megbeszélés után a magyar köztársasági elnök következő programja a Pére-Lachaise temetőben volt, ahol megkoszorúzta idősebb Antall József emlékművét. Igen ám, de az újságírókat szállító autóbuszt a felvezető motoros rendőrök rossz irányba vitték, így az újságírók és főleg a TV stábok – így a Duna TV is – lekésték a koszorúzást. Árpi bácsi, már befejezvén a ceremóniát, épp készült beszállni az elnöki gépkocsiba, amikor befutott az újságírók autóbusza. Halom Józsi, a Duna TV legendás, azóta sajnos elhunyt operatőre, akit Árpi bácsi nagyon kedvelt, odament Göncz Árpádhoz és elmondta neki, hogy egy árva kép sincs a koszorúzásról, mert lekésték azt. Erre Árpi bácsi a legtermészetesebben azt mondta: „Józsikám, akkor még egyszer koszorúzunk.” Így is lett, az Elnök úr megismételte a koszorúzási ceremóniát, hogy a televíziók fel tudják azt venni. Nem hiszem, hogy rajta kívül ezt bárki is megtette volna."

"Kialudt a "Kanóc" - evvel a becenévvel kezdte a Kovács-Faludi Filmlaborban, mint hívós a filmes életét Halom József. Kamera mellé került, ott élte meg segédoperatőrként a nehéz tükrös DEBRI kamerát felváltó, egyre könnyebb, majd teljesen elektronikus kamerák megjelenését. Tanúja volt a Tanúnak és sok-sok magyar film megszületésének. Hegyi Barnabás, Széchényi Ferenc, Illés György, Zsombolyai János és Andor Tamás operatőrök segítőjeként. A filmgyári kameraasszisztensek választott csoportvezetője volt. 1992-ben már a stúdiókamera mögött állt a Duna Televízió első adásnapján, december 24-én. A Híradót választotta és a dokumentumfilmeket. Sokat utazott, járt Japánban, Kínában, Távol- és Közel-Keleten, Európa sok országában, a boszniai háborúban. Ha nem volt kezében a kamera, a cigaretta majdnem mindig. A szíve még bírta volna, a tüdeje már nem. Nagyon sokan voltak a nagyigmándi temetőben június 18-án és megrendülten hallgatták Pekár István elnök búcsúszavait."

 

14804754_1189300171137192_752688405_n.jpg

1996. tavasz 

  

Szólj hozzá!

Szabadság!

2016.06.01. 22:42

Eljött a nap, hogy fölavassam gyönyörű bringámat, amit nektek köszönhetek :-) Jelentem, vásároltam egy biztonságosabb lakatot is és elindult a tekerős szezon. Mennyei érzés suhanni a csodás napsütésben, ahelyett, hogy egy órát ülnék az idegölő dugóban, látva és hallva a sok türelmetlen, bosszankodó, dudáló sofőrt :-) Azt ugye eddig is tudtuk, hogy egy meseszép városban lakunk, de ebből a szemszögből is egy új arcát látja az ember és ez fantasztikus!!! Nem túl nagy a táv, amit megteszek, kb. 10 km oda-vissza....a semminél ez is több, az biztos :-) Lévén nincsen váltó rajta, gyúrok lábra és popsira...attól meg nem lesz bajom :-) Halálfélelmem is csak párszor volt, majdnem végig tudok bringaúton nyomulni. Három féle bringást figyeltem meg. 

1. Bubisok - részben munkába igyekezve, részben városnézős tagok

2. Szuper drága, verseny brinyóval nyomuló, sőőőt suhanó fejek, óriási rutinnal

3. Városi, ráérős, kényelmesen munkába haladós bringások - én azt hiszem ebbe tartozom. Legalábbis most még. Élvezem az út minden egyes percét, a napsütést, a szelet, az illatokat, a pazar látványt....szóval

Carpe diem 

 

13348664_1081453011921909_1352889465_n.jpg

 

13335398_1081452988588578_467831464_n.jpg

 

13318472_1081452968588580_725385353_n.jpg

 

13335427_1081452978588579_264165445_n.jpg
  A kedvenc platánom :-) 

Szólj hozzá!

Újra 40

2016.05.31. 23:49

Tudjátok a betegség óta én minden évben újra és újra a 40-dik születésnapomat ünneplem. Így volt ez idén is, CSODÁLATOS napom volt :-) 

Miután fölkeltem, kiültem csodás kis teraszomra, és megkávéztam a kedvenc Kisherceges bögrémből a madárcsicsergésben. Ezt követte egy fantasztikus program Erikával, a Városligeti tavon egy jóga óra. Köztudott, hogy nem vagyok nagy jógás (kb kétszer csináltam eddig életemben), így izgalommal vártam. 45 perces óra volt és azt kell, hogy mondjam, hogy életre szóló élmény volt :-) :-) :-) a csodás környezet, a fantasztikus zene (Miskolci Filharmonikusok élőben!!!), szikrázó napsütés, csillogó víz...magam is meglepődtem, hogy ennyire jól esett és megindított :-)

Utána beültünk Erikával az egyik kedvenc helyemre - az Édesmindegybe - egy kis dumcsira, onnan pedig mentünk a Sárával és a Brúnóval ebédelni a Marosba (másik kedvenc hely). Egy szépséges kerthelyiség tele óriási ősfákkal, kellemes környezetben. Istenit ebédeltünk és utána jött az óriási meglepetés, egy szuperszépségesvicces torta, amit Andi készített. A torta engem ábrázolt (no nem ezért volt szép) ahogy egy havas hegyen nyakig a hóban ülök :-) őőőőőrületesen jól nézett ki!!!! :-) Percekig nem tértem magamhoz! Nehezen szántam rá magam, hogy fölvágjam, mert annyira jól nézett ki, de erőt vettem magamon és megtettem.

Délután még elmentem úszni egyet, mert ugye anélkül nem telhet el szülinap, hogy ne menjek vízbe :-) Szinte senki nem volt az usziban, így egy egész saját sávon tolhattam egy órán keresztül :-) Atyaééééég, mennyire imádok úszni, becsobbanok és onnantól megszűnik a külvilág. Csak a víz és én vagyunk. És csak úszom és úszom és úszom....minden idegszálammal koncentrálok, mert szeretem jól csinálni, amit éppen csinálok :-) ez nem jelenti azt, hogy nem élvezem....sőőőőőőőőőőt! Igyekszem magasfokra fejleszteni a mellúszásomat, bár tudom, hogy inkább a gyorsra kéne koncentrálnom. Annak is eljön az ideje, mint mindennek :-)

Este pedig összebújtunk hármasban a jó kis kanapénkon és filmeztünk :-)  és próbáltam megköszönni a többszáz köszöntést, amivel kedveskedtetek nekem és óóóóriási örömet szereztetek! Ezúton is hálásan köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám ezen a napon!!! :-) 

Másnap pedig az én drága barátnéimmal (Eszter, Brigi, Petra, Toni) ültünk be a harmadik kedvenc helyemre (a Tűzoltó Szertárba) és rötyögtünk, ettünk, ittunk órákon keresztül. Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!

Köszönöm a szebbnél-szebb ajcsikat, imááádom mind egytől-egyig :-)

 

Hát így telt az idei 40-es, azt mondom, SOHA rosszabbat!

 

Carpe Diem

 

montazs.jpg

   

Szólj hozzá!

Anya csak egy van...

2016.04.30. 22:40

Az első szó, ami eszembe jut az a HÁLA.

Hálás vagyok neki, 

mert élek,

mert felnevelt,

mert óvott és féltett,

mert példát mutatott,

mert tanított és szeretett!

Feltétel nélkül szeretett és ez a legtöbb.

Szerencsés vagyok, mert csodálatos gyerekkorom volt, fantasztikus élményekkel, amit soha, senki nem vehet el tőlem. Ő egy nagyon jó EMBER volt. És mi nagyon jóban voltunk. Mindig, mindenkinek segített, legyen az családtag, barát, ismerős, vagy éppen vadidegen. Igazi tyúkanyó volt, nálunk soha nem volt baj, ha ott voltak a barátok, a haverok, házibuli hegyek voltak. Szerette és segítette az idős embereket. Ebben szocializálódtam. Nekem ez természetes. És azt hiszem, ez így van jól.

Amikor anya lettem, akkor döbbentem rá, hogy mekkora felelősséggel jár mindez. Próbáltam a legjobb tudásom szerint nevelgetni a Sárát, fogni a kezét, ha baj volt, támogatni, amikor arra volt szüksége, de szigorúnak lenni, ha a helyzet azt kívánta. Igyekeztem jó mintát mutatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Elröppent ez a 20 év és én csak állok és pislogok. Sára 11 hónapos volt, amikor a Mamus elment (igen, így hívtuk, talán a gyerekkori barátaim közül páran még emlékeznek erre) ...elment és én ott álltam és úgy éreztem, hogy belehalok...amikor az életem legboldogabb időszakát éltem éppen, egy részem belehalt az elvesztésébe. Azon a reggelen, amikor felhívtak a kórházból és közömbös hangon közölte egy női hang, hogy meghalt a Mamám, nekem ugyanúgy be kellett mennem a kislányom szobájába és tovább kellett csinálnom...Ő tartott életben, azt hiszem. Ott mosolygott az az édes, pici emberke és arra várt, hogy kivegyem a kiságyból...és bár azt hisszük, hogy, amikor elmegy egy szerettünk, hogy összedől a világ és nincsen tovább, hamar rá kell döbbennünk, hogy ez nem így van. Az ÉLET nem áll meg, legfeljebb kicsit belassul, de soha nem áll meg. Valami vagy valaki mindig továbblendít minket. És talán ez is így van jól. Mert az élet egy folyamatos változás. Soha, semmi sem állandó. És a halál is az élet része. Valaminek a vége, de ugyanakkor valaminek a kezdete is. Ahhoz, hogy ezt tényleg el tudjam fogadni, elég sok időre volt szükségem, de ma, itt ülve lassan 20 évvel a Mamám halála, és oly sok szerettem távozása után, azt gondolom ezzel meg kell békélni. Semmi értelme a kérdésnek, hogy miért ő, miért ilyen hamar (52 éves volt), miért velem....stb? A születés valahogy ellensúlyozza a halált...

És miért írom mindezt most le? Mert Anyák napja van....mindig május első vasárnapja. Szerintem egy csodás nap :-) Mert ezen a napon megemlékezhetünk arról az emberről, aki életet adott nekünk! Elmondhatjuk neki, hogy hálásak vagyunk ezért, és megköszönhetjük neki, hogy fölnevelt és vigyázott ránk. Elmondhatjuk neki, hogy mennyire szeretjük. És bár én ezt már csak a sírjánál tudom megtenni, mindenkit arra biztatok, hogy mondja el az Édesanyjának, hogy szereti, mert nem lehet elégszer mondani...öleljétek át, mert az ölelés jóóó dolog...soha nem tudhatjuk, hogy még meddig tehetjük...ne várjatok a holnapra, ma tegyétek meg!!! :-) 

Én a magam részéről a fél életemet odaadnám, ha mégegyszer hallhatnám a hangját, vagy átölelhetném és adhatnék egy puszit neki...és lehet, hogy a Sára néha már hülyét kap tőlem, de minden nap úgy köszönök el tőle este, hogy kimondom a bűvös szót: SZERETLEK! És ez nekem jól esik. Nagyon jól!

Több, mint 10 éve egy virágküldő cégnél dolgozom (ez itt NEM a reklám helye). Igen, jól gondoljátok, ilyenkor nagyon sok megrendelésünk van...egy héten keresztül éjjel-nappal dolgozunk..az első pár évben "belehaltam" az Anyák napjába...több száz rendelés, szépségesnél-szépségesebb üzenetekkel...örültem, hogy sok ember gondol a Mamájára, de volt, hogy sírva és irigykedve vertem a klaviatúrát...főleg akkor, amikor a szövegben Mamusnak szólította az illető az Édesanyját...gondolhatjátok...ott végem volt...most a napokban (ma is), már mosolyogva tettem-teszem mindezt...pont ma jött megint egy ilyen üzenet...és miközben írtam, az én DRÁGA Mamusomra gondoltam...és arra, hogy hálás vagyok, amiért ismerhettem...és ez így van jól, mert tudom ,hogy találkozunk még! Mert ott van az út túloldalán, csak nem látom...

 

SZERETLEK

 

 

13084118_1063291327071411_207203530_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Változás

2016.04.23. 17:40

Drágáim, akik követtek és olvastok, tudnotok kell, hogy a betegség mindig változást hoz az életünkbe. Tudom, hogy sok negatív változást is (fájdalmak, mellékhatások, tűszúrások, hajhullás, barátok elvesztése...stb), de ezek mellett pozitív változásokat is! Amiket talán most még nem láttok, éreztek, de hamarosan megtapasztaljátok ti is, akárcsak én! Tudom, mert megtapasztaltam és tudom, mert a 3 év alatt, amióta blogolok és érintettek százainak nyújtottam segítséget és követtem végig gyógyulásukat, határozottan állíthatom, hogy MINDEN nőnek megváltozik az élete a betegség közben-után és mindent átértékel. A hangsúlyok máshova kerülnek, megváltozik az értékrendünk, a fontossági sorrend, és ami a legfontosabb, a legtöbb esetben mi kerülünk végre az első helyre! És higgyjétek el, ez nem önzőség, csupán egészséges önértékelés. Ha ÉN jól vagyok, akkor jól van a gyerekem, a párom, magyarán a szűkebb és a tágabb környezetemben élő emberek. :-)  

Kitartás tehát nektek drágák, akik éppen most nyomjátok a kemót és úgy érzitek, hogy nem bírjátok ki a következőt, vagy éppen műtét után lábadoztok, és nagyon unjátok már a fájdalmakat....TUDOM milyen érzés. ROSSZ! NAGYON ROSSZ! De mi nők olyan nagyon erősek vagyunk (ha akarjuk, ha nem), sokkal többet (ki) bírunk, mint álmunkban gondolnánk.

Fogadjátok szeretettel az alábbi sorokat:

"A rák egy olyan betegség, amely a földre kényszerít, és mélyen a padlóra küld. Nem figyelmeztet. A rák az nem valami nagyon rossz és nem kívánatos dolog. Egy lehetőség, amit a Mindenható adott, hogy megváltoztasd magad. Ha az elmédet meg tudod változtatni, akkor a boldogság is jönni fog." 

 

img_6319.JPG

Címkék: betegség fájdalom műtét kemoterápia hajhullás tűszúrás sugárterápia

Szólj hozzá!

Zitazonium

2016.01.17. 20:06

Ez a hormongyógyszer neve, amit szednem kell 5 évig (már csak 3), hogy ezzel is csökkentsük a kiújulás esélyét. Szedem is rendesen. Fel sem merült bennem hogy ne tegyem.

Pedig vannak mellékhatásai, mint minden gyógyszernek, aminek hatása is van, annak mellékhatása is van - sajnos.

Gyakran teszik fel nekem érintettek a kérdést, hogy hogy bírom, nem szenvedek-e nagyon a mellékhatásoktól (hőhullám, alvási zavarok....és még sorolhatnám). A válaszom: de igen. Én sem vagyok kivétel ezek alól, napi 8-10 hőhullám az alap, de még a 40 fokos nyári hőségben sem gondoltam arra, hogy abbahagyjam.

Miért?

Mert féltem a kis életemet.

És mert felelős vagyok a lányomért.

És mert annyi tervem van még az életben.

És szeretném az unokáimat a karomban tartani. 

És még ezer okot fel tudnék sorolni.

Zitának azonban van még egy igen kellemetlen mellékhatása, mégpedig, hogy a méhnyálkahártya megvastagodását okozza, ezért azoknak, akik ezt szedik, félévente nőgyógyászati kontrollra kell mennie. NEM elég évente!!! Ez nagyon fontos!!! Mégpedig azért, mert ez aztán rákhoz vezethet. Nem szeretnék újra rákos lenni. Ebben egészen biztos vagyok.

Én is így teszek, mióta szedem. Novemberig minden rendben is volt. Akkor azonban a szokásos vizsgálat során kiderült, hogy 11 mm-re megvastagodott (a normális 3-4 mm), ami már éppen határeset. Mit mondjak, nem ugráltam örömömben, amikor meghallottam. Bízom az orvosomban. Abban maradtunk, hogy januárban újabb kontroll. 

Nem is húztam sokáig, rögtön az első hétre kértem időpontot. Ismét vizsgálat és az eredmény: 16 mm. A francba!!!! Kértem, hogy a lehető legkorábbi időpontot nézzük ki a műtétre. Kedden túl is estem rajta. Az én drága Eszter barátnőm jött velem, mint mindig. 1/2 8-ra mentünk, 11 körül már túl is voltam rajta. Egy éééééédes altatóorvost fogtam ki....bárcsak több ilyen lenne!! Asztalra föl...karok oldalra...kedvesen beszélgetésbe elegyedtünk..mivel foglalkozom, van-e szív, vagy tüdő problémám...stb..és közben végig fogta a kezemet és simogatta az arcomat...hát én meg csak olvadoztam...mondtam is neki, hogy mennyire jól esik a kedvessége. Őszintén meglepődött az őszinteségemen :-) közben orvosom be, aki elkezdte mesélni a többieknek, hogy tudják-e, hogy mellrák ellen kampányolok...mondom az altatósnak, hogy lenne egy nagy kérésem...mi lenne az? Mivel a bal oldalam volt műtött, azt nem szeretem szuratni (pontosabban nem engedem), viszont a jobb karomban a kemó szétégette a legtöbb vénát...de van nekem egy kedvenc kis vénám az alkaromon, alul...ha nem lenne nagy gond, oda kérném a szurit...júúúj, de az fáj...megnyugtattam, hogy nem fáj és arról biztosan tudom, hogy "működik"...és ő elhitte és megtette nekem...aztán jött a jól ismert maszk, mély sóhajok, gondoljon valami szépre...jóóóó, akkor vitorlázom egyet...és már aludtam is :-) 

Jól ébredtem, csak fájt a hasam kicsit...5-kor haza is engedtek. Jóóóól vagyok, nem fáj semmi, minden rendben. :-) A szövettanra várok, ami 3-4 hét....remélem azért hamarabb meglesz!

A legrosszabb, hogy nem úszhatok és futhatok pár hétig :-( ettől végem van!

Mindeközben még decemberben voltam az onkológusnál is a szokásos kontrollon, ahol elmeséltem, hogy mi a helyzet. Azt javasolta, hogy váltsunk gyógyszert, így tehát Letrozole-ra váltottunk. Ennek nincsen ilyen mellékhatása....van helyette más....ez van. 

Mindezt azért meséltem el nektek, hogy tudjátok, hogy erre IS NAGYON oda kell figyelnetek!!!!!!!!!!!!

Zitazonium mellett - félévente nőgyógyászati kontroll!!!!!

Ezen a linken olvashattok egy hasznos cikket:

http://www.webbeteg.hu/cikkek/daganat/812/a-mehtestrak 

 

Egy Müller Péter idézettel zárom soraimat:

"Vigyázz: a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota.
Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle."

Müller Péter
Lelke legmélyén minden ember boldog - csak nem tud róla.

Címkék: nőgyógyász mellékhatás műtét hőhullám méhnyálkahártya Zitazonium alvási zavar Letrozole

Szólj hozzá!

Sugárkezelés

2015.11.27. 21:08

Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi kérdés merül fel az emberben egy-egy kezelés előtt, közben. Összegyűjtöttük neked a leggyakoribb kérdéseket, amik fel szoktak merülni a sugárkezeléssel kapcsolatban és ezekre a radiológus orvos által adott válaszokat. Remélem, hasznosnak találod!

 

1, Milyen mellékhatásokra lehet számítani a sugárkezelés alatt?

Külső sugárkezelés során elkerülhetetlen a bőr hajszálereinek tágulata miatt létrejövő bőrpír, valamint a bőr felső rétegeinek gyulladása, amely száraz vagy nedves hámleváláshoz vezethet, a gyulladás mértékének függvényében. Idősebb életkorban fáradékonyság, aluszékonyság.

 

2, Mitől függ a kezelések mennyisége?

A sebészi szél nagyságától, szövettani típustól, és az életkortól.

 

3, Műtét után mi a protokoll, mennyi idővel kell elkezdeni a sugárterápiát, hogy az még hatásos legyen?

A sebgyógyulást követően, 4-6 héttel a műtét után, de 12 héten belül.

 

4, Mennyi az esély baloldali sugarazásnál a szívizom károsodásának?

A szívizom károsodásának kicsi az esélye, tekintve hogy az egészséges izomszövet viszonylag  ellenálló a sugárzással szemben (nem sugárérzékeny szövet), az emlő sugárkezelésekor használt dózisok nem okoznak benne károsodást és a modern sugárkezelési technikákkal már „kikerülhető” a szív, illetve annak dózisterhelése minimálisra csökkenthető.

 

5, Valóban megéghet a nyelőcső?

Megfelelő technika esetén ennek esélye minimális. A jelenleg használt CT alapú besugárzás-tervezéssel teljesen elkerülhető, hogy a nyelőcső a sugárnyaláb fősugarába kerüljön és jelentős gyulladás alakuljon ki.

 

6, Milyen hatással van a fogakra?

Az emlő és a hozzá kapcsolódó nyirokcsomó régiók sugárkezelésekor használt mezőknek és    céltérfogatoknak sem része a szájüreg, így a fogak sem. Ebből adódóan semmilyen sugárzást nem kapnak így hatással sincs rájuk.

 

7, Mennyi idő elteltével lehet fogorvosi beavatkozást végezni (pl. foghúzás)?

Az emlő sugárkezelése semmilyen módon nem befolyásolja a fogászati beavatkozást. Ennek ellenére célszerű a kezelést követően sort keríteni rá, ugyanis amennyiben a fogászati beavatkozás során komplikáció lépne fel, ez hátráltathatja a már folyamatban levő sugárkezelést.

 

8, A sugárkezelés után milyen mellékhatásokra és mennyi ideig számíthatunk? (rövid- és hosszú távon)

Rövidtávon, azaz a sugárkezelést követő 90 napon belül a kezelés akut mellékhatásaira számíthatunk, melyek a bőrpír, és a bőr felső rétegének gyulladása, valamint esetleges hámleválás. 90 napon túl a sugárkezelés késői mellékhatásairól beszélhetünk, melyek a bőr barnás elszíneződése (pigmentációja), a hajszálerek tartós tágulata és a bőrszövet elvékonyodása. Ezeken kívül ritkábban előfordulhat, emlő és kar duzzanat (kar ödéma), igen ritkán radiogén tüdő fibrózis, és ischémiás szívbetegség.

 

9, A sugárkezelés befejezése után mennyi ideig nem szabad napra, illetve úszni (termálfürdő, szauna) menni?

Napra menni és úszni az akut bőr mellékhatások lezajlásáig (8-12 hét) nem tanácsos. Termálfürdő, szolárium és szauna használatát azonban hosszabb ideig javasolt kerülni.

 

10, Mennyi idő alatt távozik a szervezetből?

Biológiai hatást csak a kezelés során a szövetekben elnyelődött ionizáló sugárzás fejt ki. A „sugár” így nem marad a szervezetben, a sugárkezelt betegek egyáltalán nem jelentenek veszélyt a környezetükre.

 

11, Mivel és mikor (kezelés előtt-után) kell kenni a sugarazandó területet?

Sugárkezelésre tiszta bőrfelülettel ajánljuk érkezni a betegeinknek, majd a kezelést követően    valamely zsíros, semleges, illatanyagot nem tartalmazó nyugtató habbal, krémmel (Bepanthen, Panthenol) ajánlott ápolni a sugárkezelt bőrterületet.

 

12, Valóban örökre ott marad a bőrön a szimulációkor bejelölt néhány kis tetoválás pötty?

A pöttyök, melyek valójában pontszerű (~1mm²) tetoválások a tervezési CT vizsgálatkor kerülnek a betegek bőrére és kb. 1-2 évig láthatóak. Kozmetikai problémát ezek azonban átmenetileg sem jelentenek.

 

13, Okozhat-e bármiféle károsodást a tüdőben a bal oldali sugárkezelés?

A külső sugárkezelés során használt dózisok kb. 45-50%-ban okozhatnak kismértékű tüdő fibrózist akár bal, akár jobb oldali emlőről van szó. Ennek mértéke azonban nem számottevő, a betegnek szubjektív panaszt (légszomj, nehézlégzés) nem okoz, de képalkotó vizsgálattal (mellkas CT) kimutatható.

 

14, A sugárterápia elősegíti az ödémásodást az érintett oldalon?

Igen. Az emlő sugárkezelésének ismert késői mellékhatása lehet a kezelt oldali emlő vagy végtag ödéma, mely megelőzhető, csökkenthető rendszeres gyógytornával, illetve nyiroktornával. A kar ödéma modern, kíméletesebb sebészi technikák (pl. őrszem-nyirokcsomó biopszia) alkalmazása óta jelentősen ritkábban alakul ki, mint régebben.  

 

15, A sugárkezelés valóban kivonja a szelént a szervezetből? Ajánlatos ezt pótolni? Ha igen, milyen módom?

A sugárkezelés önmagában nem vonja ki a szervezetből sem a szelént sem más nyomelemet vagy vitamint, így a kezelések alatt sem kell pótolni. A túlzott antioxidás vagy szelén bevitel azonban kismértékben, de csökkentheti a sugárkezelés hatékonyságát.

 

16, Igaz, hogy sugárkezelés alatt nem szabad kisgyerekkel érintkezni?

A betegek a sugárkezelés alatt és után semmilyen veszélyt nem jelentenek sem a környezetükre, sem a gyermekekre. Nyugodtan a közelükben tartózkodhatnak, akár meg is ölelhetik őket.

 

Amennyiben további kérdésed lenne, írjál nekünk az info@mellrakinfo.hu E-mail címre!

 

Címkék: mellrák sugárkezelés mellékhatások sugárterápia

Szólj hozzá!

3. születésnap

2015.11.14. 23:00

Pontosan 3 évvel ezelőtt ezen a novemberi napon szabadítottak meg a daganattól, ami a bal mellemben nőtt. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz régi életem utolsó és egyben az új életem első napja. Ma már tudom. Sok mindent elvett a betegség tőlem, de a többszörösét kaptam is tőle. Elvett 2 évet az életemből, elvette a bal mellemet, a hajamat, a szempilláimat, a szemöldökömet, a nőiségemet....megkaptam viszont a legnagyobb dolgot. Az utamat! A betegség megmutatta, hogy merre kell mennem. Megszámlálhatatlan fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb, csodálatos nőket ismertem meg, nők százaitól kaptam és kapok leveleket, elképesztő határaimat léptem át, megtanultam a mában élni és tisztelni az életet és a testemet. A sport újra a mindennapok részévé vált az életemben, akárcsak gyerekkoromban volt. Boldog és elégedett vagyok. Már nem akarok másoknak megfelelni, csak és kizárólag magamnak. Ma már én vagyok az első az életemben és mivel jóban vagyok önmagammal, ezért tudok segíteni másoknak is.

 

img_2793.JPG

A pólót természetesen Zolitól kaptam

 

Állítólag sok nőnek lettem-vagyok a példaképe...nem tudom, de örülök és boldoggá tesz, ha így van! De tudnotok kell, hogy nekem is van egy példaképem. Ő az én HŐSÖM! Sáringer Zoltánnak hívják és Papámon keresztül ismerem...sokat dolgoztak együtt...sajnos Papa már nincsen közöttünk és az is a sors fintora, hogy az Ő halála után lettünk csak barátok. Mert azok lettünk. Zoli alkoholista volt. Kőkeményen. Az a korán reggel töménnyel indítom a napot típus. De leszokott és közel 10 éve tiszta. Mert ők így mondják. Hosszú és kemény út áll mögötte. NAGYON kemény! Elkezdett futni (mára maratonokat tol), letette a cigit (is) és emberek százainak mutat példát nap, mint nap. Engem is ő inspirált....miatta kezdtem el futni :-)

 

12003253_757329554377730_2460967694873703_n.jpg

2015. szeptember

 

2012. november 18. részlet a naplómból:

"Zoli ma félmaratont futott 2:14:02 alatt (amit nekem ajánlott) mivel fogalmam sincs, sem a maratonról, sem a félmaratonról, sem az időkről, ezért kételkedés nélkül elhiszem, hogy ez szuper idő és nagyon büszke vagyok rá és nagyon jól esik, hogy kicsit értem is futott!!!!!!!!!!!!!! Én kis Forrestem :-)"

Pár nappal ezelőtt az alábbi felhívást tette közzé a FB-on....miközben olvastam potyogtak a könnyeim...íme az idézet: 

"Dr. Tamás Gergely (Babo) egy kedves ismerősöm, többszörös maratonista futótársunk, két csodaszép kislány apja, volt mentős, ortopéd sebész katonaorvos, aki most élete legnagyobb csatáját vívja a rák ellen. A diagnózis óta sem hagyta abba a sportot, amikor tudott futott, edzett. Hónapok óta tartó kemoterápia után most végre olyan állapotba került, hogy meg tudják operálni az eddig operálhatatlannak hitt daganatot. A műtétre egy hónap múlva, 2015. december 8-án kerül sor. Arra kérlek, hogy az addig hátralévő időben fuss (vagy sétálj) akárcsak pár kilométert Babóért és ezt rögzítsd ezen az eseményen egy hozzászólásban (esetleg egy kép és pár szó kíséretében) hogy hol és mennyit futottál. Kérlek használd a #Baboertfutok taget. A műtét előtti napon szeretnénk megmutatni neki, hogy hányan szurkolnak a felépüléséért, mert tudom, hogy ez mennyire fontos neki. Kérlek, oszd tovább ezt, hogy minél többen csatlakozhassanak világszerte. Előre is köszönöm!"

Ehhez nincs mit hozzátenni....pár nap leforgása alatt több százan posztoltak...elképesztő összefogás...de ehhez kellett egy ember. Ő Zoli. És én büszke vagyok rá, hogy a barátja lehetek. 

Tegnap én is futottam Siófokon az orkán erejű szélben. Babóért futottam. És szeretnék még NAGYON sokat futni érte december 8-ig! Ez a legkevesebb. Bár többet is tehetnék érte! 

 

img_2827.JPG

 

img_2828.PNG

 

Sokan, sokszor kérdezik, hogy honnan merítek erőt, hogy tudom csinálni a mellrák elleni kampánymunkát a rendes munkám mellett...őszintén szólva fogalmam sincs...saját magamból, onnan mélyről...egyszerűen csinálnom kell...néha a sportból töltődöm, de a sorstársak kedves szavai is sok erőt adnak.

Szeretnék veletek megosztani ezek közül most kettőt....mindketten nagyon fiatalok...mindketten átestek a mellrákon...mindkettőjüknek fantasztikus párja van...mindketten csodaszépek voltak kopaszon is....büszke vagyok rájuk!

Petra, 23 éves

"Bori, megint azt kell mondjam hogy igazad volt. nem eszek cukrosat,se élesztős dolgokat, 80%-ban tudatosan táplálkozom, egy minimálisat mozgok mellé és bőven lement az a 2-3 kiló másfél hét alatt. Nem lesznek itt plusz 10 kilók. Te vagy az élő példa! És a Perger Petra példaképe!! soha nem felejtem el mikor észrevettem a csomót február végén, és a nőgyógyász azt mondta hogy jóindulatú, és én már tudtam hogy nagy a gáz. A te blogodon indultam el...az adott erőt egész májusig, amíg nem csatlakoztam a csoporthoz..."

 

12212386_1358185507538243_365987154_n.jpg

 

Dóra, 35 éves

"Én meg rád nézek fel, nem tudom hogy csinálod.. Amikor a kórházban oda jöttél hozzam először az olyan volt nekem, mintha a sivatagban vizet találtam volna!! És mindenkinek segítesz. Nekem ez hihetetlen hogy hogyan bírod!! Te is nagyon vigyázz magadra!!! Puszillak sokszor!"

 

dsc_0379.jpg

Címkék: kopasz mell daganat mellrák Babó

Szólj hozzá!

Köszönöm, JÓL vagyok!

2015.11.06. 19:10

November 6. ez is egy olyan dátum az életemben, amit soha nem fogok (de már nem is akarok) elfelejteni. Három évvel ezelőtt ezen a napon omlott össze a másodperc töredéke alatt az addig jól felépített, biztonságos, kis világom. Közölték velem, hogy mellrákom van. Igen. Nekem. 39 évesen. Kétségbe estem, és zokogtam. Átkerültem egy másik világba, ahol minden ismeretlen és ijesztő. Egy szempillantás alatt értékelődött át minden és hirtelen semminek sem volt értéke. A dolgok, amik körülvettek egyszerre fölöslegesnek tűntek. Egyetlen dolog számított. Hogy minél előbb kivegyék belőlem a dögöt, ami talán 2 éven keresztül nőtt bennem. Felgyorsultak az események és minden nap versenyfutás volt az idővel. Vizsgálatok, altatások, műtétek, kemoterápiás - és sugárkezelések, kegyetlen fájdalmak, tűszúrások, infúziók, fájdalomcsillapítók, szétégett vénák, kopaszság, átzokogott éjszakák és nappalok...bedobtak egy mókuskerékbe és két év múlva vettek ki belőle. Két hosszú év. Az utolsó helyreállító műtét két évvel a diagnózisközlés után.

Hosszú utat jártam be. Nem volt könnyű, de fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, és csodálatos dolgokat vittem véghez, és ma 3 évvel később már nincs bennem harag és düh. Megbékéltem a sorsommal és magammal. Elvesztettem, de visszakaptam a nőiességemet, elkezdtem újra sportolni és megtanultam a legfontosabb dolgot. Azt, hogy a MOST-ban éljek! Csak és kizárólag a MA számít, SEMMI más! Rátaláltam az én igazi utamra és ma már nem akarok senkinek megfelelni, csakis magamnak. Ma már merek "nem"-et mondani. Tisztelem magamat és tisztelem az életet, nem veszem már természetesnek, hanem hálás vagyok érte! És ez óriási különbség!

Két életem van, az első a rák előtti volt, a második a rák utáni. Minden nap hálát adok, amiért itt lehetek és tehetem a dolgom és valóra válthatom az álmaimat és láthatom a lányomat felnőni és vitorlázhatok és élvezhetem a napsütést és az avar illatát :-)

 

bori.JPG

 

 

TE, akit most diagnosztizáltak vagy éppen a kezelésekre jársz, vagy a műtétre vársz....igen, tudom, hogy most úgy érzed, hogy kicsúszott a talaj a lábad alól, én is ültem azon a hullámvasúton, amin most TE ülsz, de tudnod kell, hogy VAN ÉLET A MELLRÁK UTÁN is! Sőt, csodás élet van utána, csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle!!! 

Sok csodás nővel ismerkedtem meg a három év alatt, egyikük Anett, aki idén sem felejtette el az évfordulómat és egy csodás csokorral lepett meg....idén is pityeregtem, de ezek jóóó könnyek :-) köszönöm a barátságodat!!!!

Carpe Diem!

 

nov_6.JPG

Címkék: műtét mellrák kemoterápia infúzió sugárterápia mellrák után is van élet

2 komment

süti beállítások módosítása