Kövess facebook-on

fb.jpg

Mellrák után is van élet-együtt könnyebb!

Szeretnék neked segíteni a saját példámon keresztül Mi történik, ha valakinél mellrákot diagnosztizálnak? Mibe kapaszkodhatsz, mire számíthatsz? Hogyan éld túl?

Friss topikok

  • hbori: Örülök, ha picit is segítek neked, remélem jól vagy!!!!! :-) Ölellek!,Bori (2016.07.04. 12:54) Köszönöm, JÓL vagyok!
  • hbori: Drága Tessza107! Bár tudnék többet segíteni neked és minden érintettnek!!!!!!! Ha gondolod, E-mail... (2015.10.06. 16:33) Bella vita
  • hbori: Kedves Éva, nagyon sajnálom, hogy Te is érintett lettél!!!! Írjál kérlek emilt a halombori@gmail.... (2015.07.19. 21:00) Utolsóóó sugár!
  • hbori: Köszi :-) igen, én is így gondolom! :-) (2014.05.20. 22:07) Még mindig sugár...
  • hbori: Drága Ági! Így igaz, ahogy írod, sok minden történt és sok minden megváltozott, körülöttem, velem,... (2014.05.17. 22:17) Mikor lesz már vége?

Címkék

.kemoterápiás kezelés (1) .táplálkozás (1) 2015.február .8 (1) adjuváns (1) adjuváns terápia (1) agavé szirup (1) alma (1) aloe first (1) Aloe First (1) alumínium mentes (1) alvási zavar (1) amerikai kutatócsoport (1) Amoena (1) Angelo Merendino (1) Anita Hungária (2) anti-hormon (1) antibiotikum (5) antihormon (1) antioxidáns (1) Arató Györgyi (1) árkád (1) áttét (7) áttétképződés (1) a haj elvesztése (1) a mellrákról (1) A most hatalma a gyakorlatban (1) A rák ellen az emberért a holnapért (1) a rúzs színe (1) Babó (1) bálint ház (1) BAlogh Béla (1) Balogh Béla (5) balogh béla a tudalatti tízparancsolata (1) balogh béla többszintű gyógyulás (1) banán (1) barnacukor (1) battle (1) betegség (8) bimbóudvar (1) biopszia (1) bőröm (1) borotválás (2) branül (1) BRCA1 (1) BRCA2 (1) breast cancer (2) breast reconstruction (1) brokkoli (1) Búbánatvölgy (1) buddhizmus (1) carcinoma (1) carpe diem (2) céklalé (1) christine clifford a rák ismeretlen oldala (1) cici (1) cicik (1) Contratubex (1) corebiposzia (2) csillagainkban a hiba (1) csontizotóp (1) csövek (1) CT (4) cukkini (1) cukor (1) cytológia (1) C vitamin (2) Dagadt Köcsögök (1) daganat (17) daganatellenes (1) daganatok (1) daganatos (4) daganatos betegség (5) daganatos sejtek (1) daganatos tünetek (1) daganatsejt (1) daganattípus (2) david servan schreiber a rák ellen (1) depresszió (1) dganatos betegek (1) diagnosztika (1) diagnosztikus teszt (1) diagnózis (10) diagnózisközlés (1) diéta (2) dietetikus (1) Digi tv (1) DNS (1) double mastectomy (1) Dr (2) Dr Bagdy Emőke (1) Dr Csernus Imre (1) Dr Kunos Csaba (2) dr Mátrai Zoltán (1) Dr Mátrai Zoltán (4) Dr Polgár Csaba (1) Dr Rubovszky (1) Dr Rubovszky Gábor (1) Dr Sávolt Ákos (1) D vitamin (1) Eckhart Tolle (1) eckhart tolle a most hatalma (1) egészséges (1) EGFR (1) együtt könnyebb (1) egy kis mennyország (1) elvonulás (1) émelygés (1) EML4/ALK (1) emlő (7) emlőállomány (1) emlőbimbók (1) emlőbizottság (1) emlődomborulat (1) emlőhelyreállító műtét (1) emlőimplantátum (1) emlőmegtartó (2) emlőműtét (1) emlőrák (13) emlőrák tünetei (2) emlőrekonstrukció (1) emlőszövet (1) emlőtumor (2) Emlő és lágyrészsebészet (1) emlő osztály (1) eper (1) Eredeti Fény templom (1) érzéketlen (1) expander (9) fáj (2) fájdalmak (4) fájdalom (4) fájdalomcsillapító (3) fáradság (1) FEC (1) fehérvérsejt (5) fehérvérsejtképző (2) fehér kenyér (1) fiatal rák barát klub (1) figyelmeztető jelek (1) fiziológiás sóoldat (1) flashmob (1) fogyókúra (1) gén (1) gének (1) genetika (1) genetikai vizsgálat (3) génhiba (1) génmutáció (1) génvizsgálat (1) gyaloglás (1) gyógykoktél (2) gyógytorna (5) gyógyulás (1) gyümölcs (1) haj (5) hajam (4) hajápolás (1) hajhullás (3) hajó (1) halál (1) Halom Borbála (1) Halom Bori (1) halom bori (2) harcosok (1) hegek (1) helyreállító műtét (2) HER2 (3) Her2 pozitív (1) Híd összefogás (1) hőemelkedés (1) hőhullám (6) hőhullámok (6) hónom alja (2) hormonegyensúly (1) hormongyógyszer (3) hormonkezelés (3) hormontabletta (1) hormonterápia (3) hősök (1) immunrendszer (2) implantátum (6) index (1) Index (1) infúzió (6) interjú (1) International Journal of Oncology (1) intézet (1) intravénás (1) invazív (1) Iron Man (1) Iron Men (1) ízek (1) izotóp (2) ízületem (1) ízületi fájdalom (1) izzadásgátló (1) Jennifer (1) kávé (1) Kékszalag (1) kemó (34) kemós (2) kemoterápia (22) kemoterápiás (1) kendő (1) kezelés (5) kezelések (4) kiállítás (1) kimerültség (1) kivi (1) koktél (1) kompressziós (1) kompressziós melltartó (5) kontroll (5) kontrollvizsgálat (1) kopasz (14) kopaszon (1) kopaszság (1) korai stádium (1) kórház (19) körmeim (2) Kornis Mihály (1) Kossuth rádió (1) kötözés (1) krumpli (1) küzdelem a rákkal (2) labor (5) laborvizsgálat (1) Lánchíd rádió (1) lány kilenc parókával (1) láz (1) lázam (1) lázas (2) lebenyes pótlás (1) leborotváltuk (1) Letrozole (2) love (1) lúgosítás (1) lumpectomia (1) lumpektomia (1) mammográfia (9) Mándi László (1) mastectomia (2) masztektómia (2) Mátrai (1) Mátrai Zoltán (1) medrol (1) Medrol (1) megszúr (1) méhnyálkahártya (1) mell (18) mellápolás (1) mellbimbó (10) mellbimbó tetoválás (4) mellbimbó udvar (1) mellbimó (1) mellékhatás (8) mellékhatások (6) mellem (13) mellműtét (3) mellrák (38) mellrakforum (1) mellrakinfo (1) mellrákinfó (1) mellrákinfó egyesület (2) mellrák stádiumai (1) mellrák tünetei (3) mellrák után (1) mellrak után is van élet (1) mellrák után is van élet (4) Mellrák után is van élet (1) melltartó (2) melltetovlás (1) mell töltés (1) mélyvénás trombózis (1) menopauza (1) metasztázis (1) mintavétel (1) mit kel tudni az emlőrákról (1) mobilalkalmazás nőknek (1) mokka (1) molekuláris diagnosztika (1) Mona Lisa stúdió (1) Mona Lisa Stúdió (1) MRI (5) mulázs (1) Müller Péter (1) mutációk (1) mutációs vizsgálat (1) műtét (28) müzli (1) nancy brinker nyerjük meg a versenyt (1) nemzetközi mellrák (1) nőgyógyász (1) nőiesség (1) Női Egészségmegőrző Program (1) nővér (1) nővérek (1) nyelvem (4) nyikrokcsomók (1) nyirokcsomó (8) nyirokcsomók (2) nyirokér (2) ödémás (1) OEP (3) oncotype DX (1) onkológia (12) Onkológia (1) onkológiai (2) onkológiai intézet (1) onkológia kezelés (1) onkológus (10) onkoplasztika (1) onkoteam (1) önvizsgálat (10) operáció (3) operál (1) operált (2) öröklődő mellrák (1) országos (1) országos onkológiai intézet (13) Országos Onkológiai Intézet (6) országos találkozó (1) orvos (1) orvosi sminktetoválás (1) orvosok (1) ösztrogén (5) parciális rezekció (1) paróka (10) pepi (9) petefészek (1) petefészekrák (1) Pink Ribbon (1) Pink ribbon (1) pozitív (1) progeszteron (1) progreszteron (3) protézis (1) quadrantectomia (1) Rados (1) rák (12) rákbeteg (1) rákbetegek (1) rákbetegség (1) rákbetegség megelőzése (1) Rákellenes Liga (1) rákgyógyítás (3) rákos (7) rákos beteg (1) rákos sejtek (1) ráksejtek (2) rákszövetség (1) Rákvolt (1) rák világnapja (1) rehabilitáció (2) rekonstrukció (2) rekonstrukciós műtét (6) Richter (1) rizikó faktorok (1) röntgen (1) rosszindulatú (3) rosszindulatú daganat (3) roston csirke (1) rózsaszín lufi (1) rózsaszín masni (1) rózsaszín szalag (1) Rubivszky (1) Rubovszky (6) saláta (1) sebész (3) sebészet (1) sebészeti beavatkozás (1) Silia (1) sírás (1) sóoldat (1) sorstárs (2) spenót (1) sport (2) stressz (1) strong (1) sugár (13) sugaras (1) sugárgép (1) sugárkezelés (13) sugárterápia (8) Susan G.Komen (1) Szabó György (1) szájápolás (1) szájszárazság (1) szám (1) szegmentrezekció (1) Székely Borbála (1) szemöldök (4) szempilla (5) szempillám (1) Szendi Gábor (1) szilikon (2) szilikon implantátum (2) szilikon protézis (1) szövet (1) szövettan (3) szteroid (1) születésnap (1) szűrés (3) szűrőállomások (1) szűrőprogramok (1) szűrővizsgálat (4) Tari Annamária (5) tari annamária sejtem (1) Tavasz Brigitta (1) Taxotere (1) Team Prevention (2) teoválás (1) testápolás (1) tészta (1) tetoválás (1) többszintű gyógyulás (1) töltés (4) torkom (1) torna (2) történetek (1) túlélő (2) tumor (6) tumormarker (2) tumor kiújulás (1) tűszúrás (2) TV2 (1) ultrahang (7) uránia (1) utolsó kemó (2) Vámos Móni (1) Vámos Monika (1) Vámos Mónika (1) varrat (2) varratok (2) varratszedés (1) vas (2) végtagfájdalom (1) végtagom (1) véna (4) vénák (1) vénás vas (1) vérhigító (2) vérkép (3) vérképző (1) vérnyomásmérés (1) vérpótló (1) vérvétel (14) Vigasztalások könyve (1) Virág (1) Vivicittá (1) víz (1) vizsgálat (1) vörösvérsejt (1) vörös szőlőmag (1) Vrbnik (1) xillit (1) zárójelentés (1) Zitazonium (2) Zoltán (1) Címkefelhő

Szabadság!

2016.06.01. 22:42

Eljött a nap, hogy fölavassam gyönyörű bringámat, amit nektek köszönhetek :-) Jelentem, vásároltam egy biztonságosabb lakatot is és elindult a tekerős szezon. Mennyei érzés suhanni a csodás napsütésben, ahelyett, hogy egy órát ülnék az idegölő dugóban, látva és hallva a sok türelmetlen, bosszankodó, dudáló sofőrt :-) Azt ugye eddig is tudtuk, hogy egy meseszép városban lakunk, de ebből a szemszögből is egy új arcát látja az ember és ez fantasztikus!!! Nem túl nagy a táv, amit megteszek, kb. 10 km oda-vissza....a semminél ez is több, az biztos :-) Lévén nincsen váltó rajta, gyúrok lábra és popsira...attól meg nem lesz bajom :-) Halálfélelmem is csak párszor volt, majdnem végig tudok bringaúton nyomulni. Három féle bringást figyeltem meg. 

1. Bubisok - részben munkába igyekezve, részben városnézős tagok

2. Szuper drága, verseny brinyóval nyomuló, sőőőt suhanó fejek, óriási rutinnal

3. Városi, ráérős, kényelmesen munkába haladós bringások - én azt hiszem ebbe tartozom. Legalábbis most még. Élvezem az út minden egyes percét, a napsütést, a szelet, az illatokat, a pazar látványt....szóval

Carpe diem 

 

13348664_1081453011921909_1352889465_n.jpg

 

13335398_1081452988588578_467831464_n.jpg

 

13318472_1081452968588580_725385353_n.jpg

 

13335427_1081452978588579_264165445_n.jpg
  A kedvenc platánom :-) 

Szólj hozzá!

Újra 40

2016.05.31. 23:49

Tudjátok a betegség óta én minden évben újra és újra a 40-dik születésnapomat ünneplem. Így volt ez idén is, CSODÁLATOS napom volt :-) 

Miután fölkeltem, kiültem csodás kis teraszomra, és megkávéztam a kedvenc Kisherceges bögrémből a madárcsicsergésben. Ezt követte egy fantasztikus program Erikával, a Városligeti tavon egy jóga óra. Köztudott, hogy nem vagyok nagy jógás (kb kétszer csináltam eddig életemben), így izgalommal vártam. 45 perces óra volt és azt kell, hogy mondjam, hogy életre szóló élmény volt :-) :-) :-) a csodás környezet, a fantasztikus zene (Miskolci Filharmonikusok élőben!!!), szikrázó napsütés, csillogó víz...magam is meglepődtem, hogy ennyire jól esett és megindított :-)

Utána beültünk Erikával az egyik kedvenc helyemre - az Édesmindegybe - egy kis dumcsira, onnan pedig mentünk a Sárával és a Brúnóval ebédelni a Marosba (másik kedvenc hely). Egy szépséges kerthelyiség tele óriási ősfákkal, kellemes környezetben. Istenit ebédeltünk és utána jött az óriási meglepetés, egy szuperszépségesvicces torta, amit Andi készített. A torta engem ábrázolt (no nem ezért volt szép) ahogy egy havas hegyen nyakig a hóban ülök :-) őőőőőrületesen jól nézett ki!!!! :-) Percekig nem tértem magamhoz! Nehezen szántam rá magam, hogy fölvágjam, mert annyira jól nézett ki, de erőt vettem magamon és megtettem.

Délután még elmentem úszni egyet, mert ugye anélkül nem telhet el szülinap, hogy ne menjek vízbe :-) Szinte senki nem volt az usziban, így egy egész saját sávon tolhattam egy órán keresztül :-) Atyaééééég, mennyire imádok úszni, becsobbanok és onnantól megszűnik a külvilág. Csak a víz és én vagyunk. És csak úszom és úszom és úszom....minden idegszálammal koncentrálok, mert szeretem jól csinálni, amit éppen csinálok :-) ez nem jelenti azt, hogy nem élvezem....sőőőőőőőőőőt! Igyekszem magasfokra fejleszteni a mellúszásomat, bár tudom, hogy inkább a gyorsra kéne koncentrálnom. Annak is eljön az ideje, mint mindennek :-)

Este pedig összebújtunk hármasban a jó kis kanapénkon és filmeztünk :-)  és próbáltam megköszönni a többszáz köszöntést, amivel kedveskedtetek nekem és óóóóriási örömet szereztetek! Ezúton is hálásan köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám ezen a napon!!! :-) 

Másnap pedig az én drága barátnéimmal (Eszter, Brigi, Petra, Toni) ültünk be a harmadik kedvenc helyemre (a Tűzoltó Szertárba) és rötyögtünk, ettünk, ittunk órákon keresztül. Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!

Köszönöm a szebbnél-szebb ajcsikat, imááádom mind egytől-egyig :-)

 

Hát így telt az idei 40-es, azt mondom, SOHA rosszabbat!

 

Carpe Diem

 

montazs.jpg

   

Szólj hozzá!

Anya csak egy van...

2016.04.30. 22:40

Az első szó, ami eszembe jut az a HÁLA.

Hálás vagyok neki, 

mert élek,

mert felnevelt,

mert óvott és féltett,

mert példát mutatott,

mert tanított és szeretett!

Feltétel nélkül szeretett és ez a legtöbb.

Szerencsés vagyok, mert csodálatos gyerekkorom volt, fantasztikus élményekkel, amit soha, senki nem vehet el tőlem. Ő egy nagyon jó EMBER volt. És mi nagyon jóban voltunk. Mindig, mindenkinek segített, legyen az családtag, barát, ismerős, vagy éppen vadidegen. Igazi tyúkanyó volt, nálunk soha nem volt baj, ha ott voltak a barátok, a haverok, házibuli hegyek voltak. Szerette és segítette az idős embereket. Ebben szocializálódtam. Nekem ez természetes. És azt hiszem, ez így van jól.

Amikor anya lettem, akkor döbbentem rá, hogy mekkora felelősséggel jár mindez. Próbáltam a legjobb tudásom szerint nevelgetni a Sárát, fogni a kezét, ha baj volt, támogatni, amikor arra volt szüksége, de szigorúnak lenni, ha a helyzet azt kívánta. Igyekeztem jó mintát mutatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Elröppent ez a 20 év és én csak állok és pislogok. Sára 11 hónapos volt, amikor a Mamus elment (igen, így hívtuk, talán a gyerekkori barátaim közül páran még emlékeznek erre) ...elment és én ott álltam és úgy éreztem, hogy belehalok...amikor az életem legboldogabb időszakát éltem éppen, egy részem belehalt az elvesztésébe. Azon a reggelen, amikor felhívtak a kórházból és közömbös hangon közölte egy női hang, hogy meghalt a Mamám, nekem ugyanúgy be kellett mennem a kislányom szobájába és tovább kellett csinálnom...Ő tartott életben, azt hiszem. Ott mosolygott az az édes, pici emberke és arra várt, hogy kivegyem a kiságyból...és bár azt hisszük, hogy, amikor elmegy egy szerettünk, hogy összedől a világ és nincsen tovább, hamar rá kell döbbennünk, hogy ez nem így van. Az ÉLET nem áll meg, legfeljebb kicsit belassul, de soha nem áll meg. Valami vagy valaki mindig továbblendít minket. És talán ez is így van jól. Mert az élet egy folyamatos változás. Soha, semmi sem állandó. És a halál is az élet része. Valaminek a vége, de ugyanakkor valaminek a kezdete is. Ahhoz, hogy ezt tényleg el tudjam fogadni, elég sok időre volt szükségem, de ma, itt ülve lassan 20 évvel a Mamám halála, és oly sok szerettem távozása után, azt gondolom ezzel meg kell békélni. Semmi értelme a kérdésnek, hogy miért ő, miért ilyen hamar (52 éves volt), miért velem....stb? A születés valahogy ellensúlyozza a halált...

És miért írom mindezt most le? Mert Anyák napja van....mindig május első vasárnapja. Szerintem egy csodás nap :-) Mert ezen a napon megemlékezhetünk arról az emberről, aki életet adott nekünk! Elmondhatjuk neki, hogy hálásak vagyunk ezért, és megköszönhetjük neki, hogy fölnevelt és vigyázott ránk. Elmondhatjuk neki, hogy mennyire szeretjük. És bár én ezt már csak a sírjánál tudom megtenni, mindenkit arra biztatok, hogy mondja el az Édesanyjának, hogy szereti, mert nem lehet elégszer mondani...öleljétek át, mert az ölelés jóóó dolog...soha nem tudhatjuk, hogy még meddig tehetjük...ne várjatok a holnapra, ma tegyétek meg!!! :-) 

Én a magam részéről a fél életemet odaadnám, ha mégegyszer hallhatnám a hangját, vagy átölelhetném és adhatnék egy puszit neki...és lehet, hogy a Sára néha már hülyét kap tőlem, de minden nap úgy köszönök el tőle este, hogy kimondom a bűvös szót: SZERETLEK! És ez nekem jól esik. Nagyon jól!

Több, mint 10 éve egy virágküldő cégnél dolgozom (ez itt NEM a reklám helye). Igen, jól gondoljátok, ilyenkor nagyon sok megrendelésünk van...egy héten keresztül éjjel-nappal dolgozunk..az első pár évben "belehaltam" az Anyák napjába...több száz rendelés, szépségesnél-szépségesebb üzenetekkel...örültem, hogy sok ember gondol a Mamájára, de volt, hogy sírva és irigykedve vertem a klaviatúrát...főleg akkor, amikor a szövegben Mamusnak szólította az illető az Édesanyját...gondolhatjátok...ott végem volt...most a napokban (ma is), már mosolyogva tettem-teszem mindezt...pont ma jött megint egy ilyen üzenet...és miközben írtam, az én DRÁGA Mamusomra gondoltam...és arra, hogy hálás vagyok, amiért ismerhettem...és ez így van jól, mert tudom ,hogy találkozunk még! Mert ott van az út túloldalán, csak nem látom...

 

SZERETLEK

 

 

13084118_1063291327071411_207203530_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Változás

2016.04.23. 17:40

Drágáim, akik követtek és olvastok, tudnotok kell, hogy a betegség mindig változást hoz az életünkbe. Tudom, hogy sok negatív változást is (fájdalmak, mellékhatások, tűszúrások, hajhullás, barátok elvesztése...stb), de ezek mellett pozitív változásokat is! Amiket talán most még nem láttok, éreztek, de hamarosan megtapasztaljátok ti is, akárcsak én! Tudom, mert megtapasztaltam és tudom, mert a 3 év alatt, amióta blogolok és érintettek százainak nyújtottam segítséget és követtem végig gyógyulásukat, határozottan állíthatom, hogy MINDEN nőnek megváltozik az élete a betegség közben-után és mindent átértékel. A hangsúlyok máshova kerülnek, megváltozik az értékrendünk, a fontossági sorrend, és ami a legfontosabb, a legtöbb esetben mi kerülünk végre az első helyre! És higgyjétek el, ez nem önzőség, csupán egészséges önértékelés. Ha ÉN jól vagyok, akkor jól van a gyerekem, a párom, magyarán a szűkebb és a tágabb környezetemben élő emberek. :-)  

Kitartás tehát nektek drágák, akik éppen most nyomjátok a kemót és úgy érzitek, hogy nem bírjátok ki a következőt, vagy éppen műtét után lábadoztok, és nagyon unjátok már a fájdalmakat....TUDOM milyen érzés. ROSSZ! NAGYON ROSSZ! De mi nők olyan nagyon erősek vagyunk (ha akarjuk, ha nem), sokkal többet (ki) bírunk, mint álmunkban gondolnánk.

Fogadjátok szeretettel az alábbi sorokat:

"A rák egy olyan betegség, amely a földre kényszerít, és mélyen a padlóra küld. Nem figyelmeztet. A rák az nem valami nagyon rossz és nem kívánatos dolog. Egy lehetőség, amit a Mindenható adott, hogy megváltoztasd magad. Ha az elmédet meg tudod változtatni, akkor a boldogság is jönni fog." 

 

img_6319.JPG

Címkék: betegség fájdalom műtét kemoterápia hajhullás tűszúrás sugárterápia

Szólj hozzá!

Zitazonium

2016.01.17. 20:06

Ez a hormongyógyszer neve, amit szednem kell 5 évig (már csak 3), hogy ezzel is csökkentsük a kiújulás esélyét. Szedem is rendesen. Fel sem merült bennem hogy ne tegyem.

Pedig vannak mellékhatásai, mint minden gyógyszernek, aminek hatása is van, annak mellékhatása is van - sajnos.

Gyakran teszik fel nekem érintettek a kérdést, hogy hogy bírom, nem szenvedek-e nagyon a mellékhatásoktól (hőhullám, alvási zavarok....és még sorolhatnám). A válaszom: de igen. Én sem vagyok kivétel ezek alól, napi 8-10 hőhullám az alap, de még a 40 fokos nyári hőségben sem gondoltam arra, hogy abbahagyjam.

Miért?

Mert féltem a kis életemet.

És mert felelős vagyok a lányomért.

És mert annyi tervem van még az életben.

És szeretném az unokáimat a karomban tartani. 

És még ezer okot fel tudnék sorolni.

Zitának azonban van még egy igen kellemetlen mellékhatása, mégpedig, hogy a méhnyálkahártya megvastagodását okozza, ezért azoknak, akik ezt szedik, félévente nőgyógyászati kontrollra kell mennie. NEM elég évente!!! Ez nagyon fontos!!! Mégpedig azért, mert ez aztán rákhoz vezethet. Nem szeretnék újra rákos lenni. Ebben egészen biztos vagyok.

Én is így teszek, mióta szedem. Novemberig minden rendben is volt. Akkor azonban a szokásos vizsgálat során kiderült, hogy 11 mm-re megvastagodott (a normális 3-4 mm), ami már éppen határeset. Mit mondjak, nem ugráltam örömömben, amikor meghallottam. Bízom az orvosomban. Abban maradtunk, hogy januárban újabb kontroll. 

Nem is húztam sokáig, rögtön az első hétre kértem időpontot. Ismét vizsgálat és az eredmény: 16 mm. A francba!!!! Kértem, hogy a lehető legkorábbi időpontot nézzük ki a műtétre. Kedden túl is estem rajta. Az én drága Eszter barátnőm jött velem, mint mindig. 1/2 8-ra mentünk, 11 körül már túl is voltam rajta. Egy éééééédes altatóorvost fogtam ki....bárcsak több ilyen lenne!! Asztalra föl...karok oldalra...kedvesen beszélgetésbe elegyedtünk..mivel foglalkozom, van-e szív, vagy tüdő problémám...stb..és közben végig fogta a kezemet és simogatta az arcomat...hát én meg csak olvadoztam...mondtam is neki, hogy mennyire jól esik a kedvessége. Őszintén meglepődött az őszinteségemen :-) közben orvosom be, aki elkezdte mesélni a többieknek, hogy tudják-e, hogy mellrák ellen kampányolok...mondom az altatósnak, hogy lenne egy nagy kérésem...mi lenne az? Mivel a bal oldalam volt műtött, azt nem szeretem szuratni (pontosabban nem engedem), viszont a jobb karomban a kemó szétégette a legtöbb vénát...de van nekem egy kedvenc kis vénám az alkaromon, alul...ha nem lenne nagy gond, oda kérném a szurit...júúúj, de az fáj...megnyugtattam, hogy nem fáj és arról biztosan tudom, hogy "működik"...és ő elhitte és megtette nekem...aztán jött a jól ismert maszk, mély sóhajok, gondoljon valami szépre...jóóóó, akkor vitorlázom egyet...és már aludtam is :-) 

Jól ébredtem, csak fájt a hasam kicsit...5-kor haza is engedtek. Jóóóól vagyok, nem fáj semmi, minden rendben. :-) A szövettanra várok, ami 3-4 hét....remélem azért hamarabb meglesz!

A legrosszabb, hogy nem úszhatok és futhatok pár hétig :-( ettől végem van!

Mindeközben még decemberben voltam az onkológusnál is a szokásos kontrollon, ahol elmeséltem, hogy mi a helyzet. Azt javasolta, hogy váltsunk gyógyszert, így tehát Letrozole-ra váltottunk. Ennek nincsen ilyen mellékhatása....van helyette más....ez van. 

Mindezt azért meséltem el nektek, hogy tudjátok, hogy erre IS NAGYON oda kell figyelnetek!!!!!!!!!!!!

Zitazonium mellett - félévente nőgyógyászati kontroll!!!!!

Ezen a linken olvashattok egy hasznos cikket:

http://www.webbeteg.hu/cikkek/daganat/812/a-mehtestrak 

 

Egy Müller Péter idézettel zárom soraimat:

"Vigyázz: a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota.
Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle."

Müller Péter
Lelke legmélyén minden ember boldog - csak nem tud róla.

Címkék: nőgyógyász mellékhatás műtét hőhullám méhnyálkahártya Zitazonium alvási zavar Letrozole

Szólj hozzá!

Sugárkezelés

2015.11.27. 21:08

Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi kérdés merül fel az emberben egy-egy kezelés előtt, közben. Összegyűjtöttük neked a leggyakoribb kérdéseket, amik fel szoktak merülni a sugárkezeléssel kapcsolatban és ezekre a radiológus orvos által adott válaszokat. Remélem, hasznosnak találod!

 

1, Milyen mellékhatásokra lehet számítani a sugárkezelés alatt?

Külső sugárkezelés során elkerülhetetlen a bőr hajszálereinek tágulata miatt létrejövő bőrpír, valamint a bőr felső rétegeinek gyulladása, amely száraz vagy nedves hámleváláshoz vezethet, a gyulladás mértékének függvényében. Idősebb életkorban fáradékonyság, aluszékonyság.

 

2, Mitől függ a kezelések mennyisége?

A sebészi szél nagyságától, szövettani típustól, és az életkortól.

 

3, Műtét után mi a protokoll, mennyi idővel kell elkezdeni a sugárterápiát, hogy az még hatásos legyen?

A sebgyógyulást követően, 4-6 héttel a műtét után, de 12 héten belül.

 

4, Mennyi az esély baloldali sugarazásnál a szívizom károsodásának?

A szívizom károsodásának kicsi az esélye, tekintve hogy az egészséges izomszövet viszonylag  ellenálló a sugárzással szemben (nem sugárérzékeny szövet), az emlő sugárkezelésekor használt dózisok nem okoznak benne károsodást és a modern sugárkezelési technikákkal már „kikerülhető” a szív, illetve annak dózisterhelése minimálisra csökkenthető.

 

5, Valóban megéghet a nyelőcső?

Megfelelő technika esetén ennek esélye minimális. A jelenleg használt CT alapú besugárzás-tervezéssel teljesen elkerülhető, hogy a nyelőcső a sugárnyaláb fősugarába kerüljön és jelentős gyulladás alakuljon ki.

 

6, Milyen hatással van a fogakra?

Az emlő és a hozzá kapcsolódó nyirokcsomó régiók sugárkezelésekor használt mezőknek és    céltérfogatoknak sem része a szájüreg, így a fogak sem. Ebből adódóan semmilyen sugárzást nem kapnak így hatással sincs rájuk.

 

7, Mennyi idő elteltével lehet fogorvosi beavatkozást végezni (pl. foghúzás)?

Az emlő sugárkezelése semmilyen módon nem befolyásolja a fogászati beavatkozást. Ennek ellenére célszerű a kezelést követően sort keríteni rá, ugyanis amennyiben a fogászati beavatkozás során komplikáció lépne fel, ez hátráltathatja a már folyamatban levő sugárkezelést.

 

8, A sugárkezelés után milyen mellékhatásokra és mennyi ideig számíthatunk? (rövid- és hosszú távon)

Rövidtávon, azaz a sugárkezelést követő 90 napon belül a kezelés akut mellékhatásaira számíthatunk, melyek a bőrpír, és a bőr felső rétegének gyulladása, valamint esetleges hámleválás. 90 napon túl a sugárkezelés késői mellékhatásairól beszélhetünk, melyek a bőr barnás elszíneződése (pigmentációja), a hajszálerek tartós tágulata és a bőrszövet elvékonyodása. Ezeken kívül ritkábban előfordulhat, emlő és kar duzzanat (kar ödéma), igen ritkán radiogén tüdő fibrózis, és ischémiás szívbetegség.

 

9, A sugárkezelés befejezése után mennyi ideig nem szabad napra, illetve úszni (termálfürdő, szauna) menni?

Napra menni és úszni az akut bőr mellékhatások lezajlásáig (8-12 hét) nem tanácsos. Termálfürdő, szolárium és szauna használatát azonban hosszabb ideig javasolt kerülni.

 

10, Mennyi idő alatt távozik a szervezetből?

Biológiai hatást csak a kezelés során a szövetekben elnyelődött ionizáló sugárzás fejt ki. A „sugár” így nem marad a szervezetben, a sugárkezelt betegek egyáltalán nem jelentenek veszélyt a környezetükre.

 

11, Mivel és mikor (kezelés előtt-után) kell kenni a sugarazandó területet?

Sugárkezelésre tiszta bőrfelülettel ajánljuk érkezni a betegeinknek, majd a kezelést követően    valamely zsíros, semleges, illatanyagot nem tartalmazó nyugtató habbal, krémmel (Bepanthen, Panthenol) ajánlott ápolni a sugárkezelt bőrterületet.

 

12, Valóban örökre ott marad a bőrön a szimulációkor bejelölt néhány kis tetoválás pötty?

A pöttyök, melyek valójában pontszerű (~1mm²) tetoválások a tervezési CT vizsgálatkor kerülnek a betegek bőrére és kb. 1-2 évig láthatóak. Kozmetikai problémát ezek azonban átmenetileg sem jelentenek.

 

13, Okozhat-e bármiféle károsodást a tüdőben a bal oldali sugárkezelés?

A külső sugárkezelés során használt dózisok kb. 45-50%-ban okozhatnak kismértékű tüdő fibrózist akár bal, akár jobb oldali emlőről van szó. Ennek mértéke azonban nem számottevő, a betegnek szubjektív panaszt (légszomj, nehézlégzés) nem okoz, de képalkotó vizsgálattal (mellkas CT) kimutatható.

 

14, A sugárterápia elősegíti az ödémásodást az érintett oldalon?

Igen. Az emlő sugárkezelésének ismert késői mellékhatása lehet a kezelt oldali emlő vagy végtag ödéma, mely megelőzhető, csökkenthető rendszeres gyógytornával, illetve nyiroktornával. A kar ödéma modern, kíméletesebb sebészi technikák (pl. őrszem-nyirokcsomó biopszia) alkalmazása óta jelentősen ritkábban alakul ki, mint régebben.  

 

15, A sugárkezelés valóban kivonja a szelént a szervezetből? Ajánlatos ezt pótolni? Ha igen, milyen módom?

A sugárkezelés önmagában nem vonja ki a szervezetből sem a szelént sem más nyomelemet vagy vitamint, így a kezelések alatt sem kell pótolni. A túlzott antioxidás vagy szelén bevitel azonban kismértékben, de csökkentheti a sugárkezelés hatékonyságát.

 

16, Igaz, hogy sugárkezelés alatt nem szabad kisgyerekkel érintkezni?

A betegek a sugárkezelés alatt és után semmilyen veszélyt nem jelentenek sem a környezetükre, sem a gyermekekre. Nyugodtan a közelükben tartózkodhatnak, akár meg is ölelhetik őket.

 

Amennyiben további kérdésed lenne, írjál nekünk az info@mellrakinfo.hu E-mail címre!

 

Címkék: mellrák sugárkezelés mellékhatások sugárterápia

Szólj hozzá!

3. születésnap

2015.11.14. 23:00

Pontosan 3 évvel ezelőtt ezen a novemberi napon szabadítottak meg a daganattól, ami a bal mellemben nőtt. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz régi életem utolsó és egyben az új életem első napja. Ma már tudom. Sok mindent elvett a betegség tőlem, de a többszörösét kaptam is tőle. Elvett 2 évet az életemből, elvette a bal mellemet, a hajamat, a szempilláimat, a szemöldökömet, a nőiségemet....megkaptam viszont a legnagyobb dolgot. Az utamat! A betegség megmutatta, hogy merre kell mennem. Megszámlálhatatlan fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb, csodálatos nőket ismertem meg, nők százaitól kaptam és kapok leveleket, elképesztő határaimat léptem át, megtanultam a mában élni és tisztelni az életet és a testemet. A sport újra a mindennapok részévé vált az életemben, akárcsak gyerekkoromban volt. Boldog és elégedett vagyok. Már nem akarok másoknak megfelelni, csak és kizárólag magamnak. Ma már én vagyok az első az életemben és mivel jóban vagyok önmagammal, ezért tudok segíteni másoknak is.

 

img_2793.JPG

A pólót természetesen Zolitól kaptam

 

Állítólag sok nőnek lettem-vagyok a példaképe...nem tudom, de örülök és boldoggá tesz, ha így van! De tudnotok kell, hogy nekem is van egy példaképem. Ő az én HŐSÖM! Sáringer Zoltánnak hívják és Papámon keresztül ismerem...sokat dolgoztak együtt...sajnos Papa már nincsen közöttünk és az is a sors fintora, hogy az Ő halála után lettünk csak barátok. Mert azok lettünk. Zoli alkoholista volt. Kőkeményen. Az a korán reggel töménnyel indítom a napot típus. De leszokott és közel 10 éve tiszta. Mert ők így mondják. Hosszú és kemény út áll mögötte. NAGYON kemény! Elkezdett futni (mára maratonokat tol), letette a cigit (is) és emberek százainak mutat példát nap, mint nap. Engem is ő inspirált....miatta kezdtem el futni :-)

 

12003253_757329554377730_2460967694873703_n.jpg

2015. szeptember

 

2012. november 18. részlet a naplómból:

"Zoli ma félmaratont futott 2:14:02 alatt (amit nekem ajánlott) mivel fogalmam sincs, sem a maratonról, sem a félmaratonról, sem az időkről, ezért kételkedés nélkül elhiszem, hogy ez szuper idő és nagyon büszke vagyok rá és nagyon jól esik, hogy kicsit értem is futott!!!!!!!!!!!!!! Én kis Forrestem :-)"

Pár nappal ezelőtt az alábbi felhívást tette közzé a FB-on....miközben olvastam potyogtak a könnyeim...íme az idézet: 

"Dr. Tamás Gergely (Babo) egy kedves ismerősöm, többszörös maratonista futótársunk, két csodaszép kislány apja, volt mentős, ortopéd sebész katonaorvos, aki most élete legnagyobb csatáját vívja a rák ellen. A diagnózis óta sem hagyta abba a sportot, amikor tudott futott, edzett. Hónapok óta tartó kemoterápia után most végre olyan állapotba került, hogy meg tudják operálni az eddig operálhatatlannak hitt daganatot. A műtétre egy hónap múlva, 2015. december 8-án kerül sor. Arra kérlek, hogy az addig hátralévő időben fuss (vagy sétálj) akárcsak pár kilométert Babóért és ezt rögzítsd ezen az eseményen egy hozzászólásban (esetleg egy kép és pár szó kíséretében) hogy hol és mennyit futottál. Kérlek használd a #Baboertfutok taget. A műtét előtti napon szeretnénk megmutatni neki, hogy hányan szurkolnak a felépüléséért, mert tudom, hogy ez mennyire fontos neki. Kérlek, oszd tovább ezt, hogy minél többen csatlakozhassanak világszerte. Előre is köszönöm!"

Ehhez nincs mit hozzátenni....pár nap leforgása alatt több százan posztoltak...elképesztő összefogás...de ehhez kellett egy ember. Ő Zoli. És én büszke vagyok rá, hogy a barátja lehetek. 

Tegnap én is futottam Siófokon az orkán erejű szélben. Babóért futottam. És szeretnék még NAGYON sokat futni érte december 8-ig! Ez a legkevesebb. Bár többet is tehetnék érte! 

 

img_2827.JPG

 

img_2828.PNG

 

Sokan, sokszor kérdezik, hogy honnan merítek erőt, hogy tudom csinálni a mellrák elleni kampánymunkát a rendes munkám mellett...őszintén szólva fogalmam sincs...saját magamból, onnan mélyről...egyszerűen csinálnom kell...néha a sportból töltődöm, de a sorstársak kedves szavai is sok erőt adnak.

Szeretnék veletek megosztani ezek közül most kettőt....mindketten nagyon fiatalok...mindketten átestek a mellrákon...mindkettőjüknek fantasztikus párja van...mindketten csodaszépek voltak kopaszon is....büszke vagyok rájuk!

Petra, 23 éves

"Bori, megint azt kell mondjam hogy igazad volt. nem eszek cukrosat,se élesztős dolgokat, 80%-ban tudatosan táplálkozom, egy minimálisat mozgok mellé és bőven lement az a 2-3 kiló másfél hét alatt. Nem lesznek itt plusz 10 kilók. Te vagy az élő példa! És a Perger Petra példaképe!! soha nem felejtem el mikor észrevettem a csomót február végén, és a nőgyógyász azt mondta hogy jóindulatú, és én már tudtam hogy nagy a gáz. A te blogodon indultam el...az adott erőt egész májusig, amíg nem csatlakoztam a csoporthoz..."

 

12212386_1358185507538243_365987154_n.jpg

 

Dóra, 35 éves

"Én meg rád nézek fel, nem tudom hogy csinálod.. Amikor a kórházban oda jöttél hozzam először az olyan volt nekem, mintha a sivatagban vizet találtam volna!! És mindenkinek segítesz. Nekem ez hihetetlen hogy hogyan bírod!! Te is nagyon vigyázz magadra!!! Puszillak sokszor!"

 

dsc_0379.jpg

Címkék: kopasz mell daganat mellrák Babó

Szólj hozzá!

Köszönöm, JÓL vagyok!

2015.11.06. 19:10

November 6. ez is egy olyan dátum az életemben, amit soha nem fogok (de már nem is akarok) elfelejteni. Három évvel ezelőtt ezen a napon omlott össze a másodperc töredéke alatt az addig jól felépített, biztonságos, kis világom. Közölték velem, hogy mellrákom van. Igen. Nekem. 39 évesen. Kétségbe estem, és zokogtam. Átkerültem egy másik világba, ahol minden ismeretlen és ijesztő. Egy szempillantás alatt értékelődött át minden és hirtelen semminek sem volt értéke. A dolgok, amik körülvettek egyszerre fölöslegesnek tűntek. Egyetlen dolog számított. Hogy minél előbb kivegyék belőlem a dögöt, ami talán 2 éven keresztül nőtt bennem. Felgyorsultak az események és minden nap versenyfutás volt az idővel. Vizsgálatok, altatások, műtétek, kemoterápiás - és sugárkezelések, kegyetlen fájdalmak, tűszúrások, infúziók, fájdalomcsillapítók, szétégett vénák, kopaszság, átzokogott éjszakák és nappalok...bedobtak egy mókuskerékbe és két év múlva vettek ki belőle. Két hosszú év. Az utolsó helyreállító műtét két évvel a diagnózisközlés után.

Hosszú utat jártam be. Nem volt könnyű, de fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, és csodálatos dolgokat vittem véghez, és ma 3 évvel később már nincs bennem harag és düh. Megbékéltem a sorsommal és magammal. Elvesztettem, de visszakaptam a nőiességemet, elkezdtem újra sportolni és megtanultam a legfontosabb dolgot. Azt, hogy a MOST-ban éljek! Csak és kizárólag a MA számít, SEMMI más! Rátaláltam az én igazi utamra és ma már nem akarok senkinek megfelelni, csakis magamnak. Ma már merek "nem"-et mondani. Tisztelem magamat és tisztelem az életet, nem veszem már természetesnek, hanem hálás vagyok érte! És ez óriási különbség!

Két életem van, az első a rák előtti volt, a második a rák utáni. Minden nap hálát adok, amiért itt lehetek és tehetem a dolgom és valóra válthatom az álmaimat és láthatom a lányomat felnőni és vitorlázhatok és élvezhetem a napsütést és az avar illatát :-)

 

bori.JPG

 

 

TE, akit most diagnosztizáltak vagy éppen a kezelésekre jársz, vagy a műtétre vársz....igen, tudom, hogy most úgy érzed, hogy kicsúszott a talaj a lábad alól, én is ültem azon a hullámvasúton, amin most TE ülsz, de tudnod kell, hogy VAN ÉLET A MELLRÁK UTÁN is! Sőt, csodás élet van utána, csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle!!! 

Sok csodás nővel ismerkedtem meg a három év alatt, egyikük Anett, aki idén sem felejtette el az évfordulómat és egy csodás csokorral lepett meg....idén is pityeregtem, de ezek jóóó könnyek :-) köszönöm a barátságodat!!!!

Carpe Diem!

 

nov_6.JPG

Címkék: műtét mellrák kemoterápia infúzió sugárterápia mellrák után is van élet

2 komment

Hazaértem...

2015.10.04. 22:30

Hazaértem, itt ülök az édes, kis lakásomban, gyertyafényben, kellemes, halk zenével, fáradtan, DE csordultig telve pozitív energiával!

Hazaértem, mert megtaláltam az utam és ez egy CSODÁLATOS érzés! Kívánom nektek, hogy egyszer ti is tapasztaljátok ezt meg! Két elképesztő nap van a hátam mögött és muszáj, hogy megosszam veletek.

Nem fogok neveket említeni, mert mindenki pontosan magára fog ismerni és SENKIT nem szeretnék kihagyni :-)

Tudjátok, október a mellrák elleni küzdelem hava....bla...bla....bla....program-program hátán, szegény érintettek azt sem tudják szinte, hogy melyik helyszínre menjenek...és bár én azt vallom, hogy nem elég csak októberben beszélni erről, mi sem tettünk másként FANTASZTIKUS önkéntes csapatunkkal (imádlak titeket és köszönöm, hogy vagytok!) jóformán tegnap reggeltől mostanáig úton voltunk :-)

Nem bánom!!! Nem bánom, hogy fáradt vagyok, nem bánom, hogy nem volt hétvégém és egy percet sem pihentem és nem mostam és nem takarítottam...mert annyi energiát adtam és kaptam, hogy hegyeket tudnék elhordani és annyi fantasztikus emberrel találkoztam, hogy abból regény lehetne írni, és annyi mosolygós arcot láttam, hogy az mindenért kárpótol és láttam lányokat, nőket, anyákat (akik mind mind érintettek voltak), hogyan lépik át újabb és újabb határaikat!!! Olyan dolgokat tesznek meg, amit valószínűleg SOHA nem tettek volna meg a betegség nélkül és ez újra és újra erőt ad, sőt szárnyakat (redbullnélkülismegy) a folytatáshoz :-) Tegnap reggel Székesfehérváron vettünk részt a rózsaszín sétán, amit egy fantasztikus ember szervezett és olyan fogadtatásban volt részünk, mint egy királynőnek, mi voltunk a díszvendégek, virággal és elképesztő meleg szeretettel fogadtak bennünket...én már ennél a résznél elérzékenyültem...atyaég, az már csak hab volt a tortán, hogy az egyik legkedvesebb virágommal ajándékoztak meg...és még beszédet is kellett mondanom...ott álltunk a szikrázó napsütésben az Országalmánál és néztem a tömeget, akik vették a fáradságot és szombaton reggel eljöttek, hogy velünk sétáljanak egy jó- és fontos ügyért, ahelyett, hogy otthon pihennének...és láttam a csodás túlélőket, köztük egy nagyon fiatal lányt, aki nemrég fejezte be a kezeléseket és talán még egy centiméteres sincs a sérója és csodálatosan szép és vagány és eljött a barátjával, hogy velünk legyen...Ő is egy hős....és összefacsarodik a szívem, ha belegondolok, hogy 30 éves sincs talán és min kellett keresztül mennie...de ott állt csillogó szemekkel és már azon gondolkodik, hogy csatlakozik a futócsapatunkhoz és tavasszal talán már velünk fut a Vivicittán :-) Megható délelőtt volt! Köszönöm mindenkinek, aki részese volt!!!

A rendezvény után kocsiba vágtuk magunkat és hazavágtattunk, gyorsban megebédeltünk, átöltöztünk és bepakoltuk a kocsiba a motyókat (roll-up, szórólap, felvilágosító anyag, mulázs....stb) és 2-re már a West End Hiltonban voltunk, ahol egy következő rendezvényre voltunk hivatalosak. Fölcuccolás, kipakolás....Nem is akármilyen rendezvényre! Az "Élvezd, hogy NŐ vagy" elnevezésű rendezvényre, ami önmagáért beszél :-) Én élvezem, nap, mint nap...élvezem, hogy felvehetek magassarkút, ha úgy tartja kedvem és élvezem, hogy példát mutatok másoknak, élvezem, hogy újra van két szép mellem és még sorolhatnám...itt is mesélnünk kellett magunkról a vendégeknek, és két önkéntesünk megint csak átlépte egy újabb határát és kiállt 50 másik nő elé és felvállalta a történetét és én NAGYON büszke vagyok rájuk!!! :-) Azon kívül, hogy szuper előadásokat hallhattunk, és fantasztikus nőket ismerhettünk meg, abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a belépők árából az egyesület munkáját támogatták! Ezúton is hálás köszönet érte nekik! Külön köszönet a szépséges lufivirágokért, amit szintén egy érintett készített nekünk önzetlenül és ingyen, ezzel is emelve a rendezvény fényét! :-)  Az este végén ha még nem lett volna elég a pozitív energiákból, több felajánlást is kaptunk az előadóktól, hogy támogatnának bennünket a saját munkájukkal! Csak álltam és elképedve hallgattam az önzetlen felajánlásokat és dicséreteket, amiket kaptunk! És mivel elképesztő energiák mozogtak egész délután a teremben, már meg sem kottyant az újabb pakolás és cuccolás a kocsiba...valamikor 11 után ágyba keveredtünk és fölhúztuk az ébresztőt fél 7-re...hát nem volt őszinte a mosolyom ma reggel...

8-re mentünk az Uránia moziba egy újabb (bátran mondhatjuk, hogy Budapesten a legnagyobb mellrák elleni) rendezvényre, ami idén három szervezet összefogásából szerveződött. Kocsiból kicuccolás, stand berendezése, majd következett a nap egyik legizgalmasabb része, mégpedig egy fehérnemű bemutató, amiből természetesen mi sem maradhattunk ki...hat csodálatos érintett lánnyal bevállaltuk, hogy így mellrák után felrántjuk magunkra a szépséges, kifejezetten sportoláshoz gyártott fehérneműket és végiglejtünk a színpadon....hát, azért a zabszem ott volt mindannyiunkban...de ezt is megcsináltuk és én NAGYON büszke vagyok rátok lányok....elképesztőek voltatok....és tudom, hogy uncsi, de újabb határátlépések....nem is akármilyenek!!!! :-) Imádtam minden percét és köszönöm nektek, hogy bevállaltátok!!!!! És hálás köszönet a program megálmodójának, aki ezt lehetővé tette nekünk!! Ezután igen értékes szakmai előadásokat hallhattunk, közben pedig érintettek jöttek folyamatosan és ölelgettek minket és hálálkodtak....és az energiák csak jöttek és mentek és még mindig nem volt vége a napnak :-) A rendezvény szakmai részének lezárásaként következett a flashmob, amit már hetek óta gyakoroltunk és talán láttátok is már páran. Ez egy nagyon régi vágyunk már és én személy szerint azt gondoltam, hogy így többen nem is olyan nagy dolog kiállni az utcára és táncikálni....háááááát....a zabeszem megint ott volt mindenkiben...de ahogy jöttek ki az emberek kezdett megtelni a járda az érdeklődőkkel, egyre jobban kezdett elszállni a kezdeti félsz és amikor megszólalt a zene, akkor már csak arra tudtam gondolni, hogy úúúúúúristen, ezt IS megcsináljuk! Itt állunk a főváros egyik legcsodálatosabb épülete előtt (számomra mindenképpen, mert ennek a mór stílusú fantasztikus épületnek a látványa engem picit mindig a reneszánsz hangulatú Olaszországba repít gondolatban), óriási tömeg vesz minket körül, mindenki mosolyog és izgatott és kiabálnak és tapsolnak....és letáncoltuk, IGEN! Többségében természetesen érintettek, de voltak lelkes önkéntesek is, akik csatlakoztak és én megint imádtam MINDEN percét és persze csomószor elrontottam, de mit számít ez? :-) Boldogság volt és napsütés és mi ÉLTÜNK! :-) És volt ráadás és én már egyáltalán nem izgultam, hanem élveztem és elképesztően jó érzés volt látni a tömegben az orvosokat, akik szintén mosolyogva élvezték a táncot :-) és itt meg kell említenem megint valakit külön, aki az én drága barátnőm, akivel 6 éves korunk óta ismerjük egymást...az már jó sok nem? Pontosan 36 éve....ááááááááá.....köszönöm neked, hogy velünk táncoltál és hogy vagy nekem és támogatsz! Őrrrületes határtátlépés máááááár megint!!!!!!!!! Sokak részéről - azt hiszem :-) de hát pontosan ez a CARPE DIEM! :-) köszönöm a csodás csapatomnak, akik nélkül ez mind-mind nem lenne és köszönet a fantasztikus koreográfiáért!!! :-) Remélem, minden évben egyre többen és többen fogunk táncolni és eljön az idő, amikor a Hősök terét is megtöltjük egy nagy közös flashmobbal :-) mert igenis merjünk nagyot álmodni :-) 

Az est záróakkordjaként levetítették az "Élni és nem félni" dokumentumfilmet, amit két csodálatraméltó ember álmodott meg és készített önzetlen, odaadó, elhivatottsággal rólunk rákbetegségen átesettekről! Furcsa és zavarba ejtő volt magamat egy moziterem vásznán viszontlátni....köszönöm!

És köszönet a szervezőknek a csodás napért! :-) És köszönöm az áldozatos (2 napos) munkáját a fotósunknak és a videósunknak és a hangmérnökünknek, aki szintén önzetlenül készíti nekünk folyamatosan a zenéket :-)

Talán sokatoknak ez most ömlengősnek tűnhet....ez van...ez maga az ÉLET! Néha nevetéssel, máskor könnyekkel, esetleg hibákkal, de mindenképpen reményekkel! Reményekkel és álmokkal és tervekkel és boldog vagyok, hogy részese lehetek mindennek, ami velem történik!

"A mennyország nem egy hely, hanem egy érzés"  (Christine Clifford)

 

És azoknak, akik végigolvasták eme kis írásomat, küldöm ezt a számot....pont ennyi energiát érzek magamban :-)

https://www.youtube.com/watch?v=FJfFZqTlWrQ

 

  ma.jpg

Címkék: carpe diem mellrák flashmob uránia mellrák után is van élet halom bori mellrákinfó egyesület Női Egészségmegőrző Program Híd összefogás A rák ellen az emberért a holnapért

Szólj hozzá!

Bella vita

2015.08.31. 20:54

„A humor nem feltétlenül ad éveket az életedhez, viszont életet ad az éveidhez.” (ismeretlen szerző) – mennyire egyszerű és igaz :-)

 

Drágáim, megint egy örökkévalóság óta nem írtam…nem szép tőlem, de nem szeretnék kifogásokat keresni. Egyrészt, mert nincs kedvem, másrészt, mert semmi szükség rá :-) a betegség többek között arra is megtanított, hogy NE akarjak örökké, mindenkinek, mindenáron megfelelni :-)

Te, aki most kezded el olvasni a blogomat, mert nálad is mellrákot diagnosztizáltak, tudnod kell, hogy túlélhető ez a szarság, és VAN élet a mellrák után is! Nem is akármilyen! A lehetőség adott mindenkinek, CSAK rajtad múlik, hogy élsz-e vele és kihozod-e belőle a legjobbat  :-)

Van egy csodahely a világban, a neve Vrbnik, Krk szigetén. Na, ott ülök én most a kis teraszomon és megpróbálok neked segíteni! Igen, neked, akinek talán ma van életed legrosszabb napja. Pénteken fogtam magam és lejöttem 5 napra még egy utolsó feltöltődésre a hosszú tél előtt. Sokáig hezitáltam, mert nem állok olyan jól anyagilag, de végül döntöttem és ismét helyesen :-) hiszen EGY, azaz 1 életem van és ha nem jöttem volna, bántam volna egész télen. A lányom is ezt mondta. Már megint igaza volt a kis drágának :-) Hiszen nem tudhatom, hogy jövőre is létezem-e még? Ettől izgalmas az egész. Ha mindent tudnánk előre, dög unalmas lenne! Tehát, a jelszó: spontaneitás!

Szóval ez a csoda hely mondhatom, hogy a törzshelyem lett, hiszen először 2013. nyarán voltam itt. Az én drága Petra barátnőm találta nekem ezt a helyet  teljesen véletlenül. Azon a nyáron értek véget a kezeléseim, a sugár pontosan június 17-én, és én semmi mást nem éreztem, minthogy mennem kell. El, bárhova, messzire, csak el…így jutottam hát el ide. Azon a nyáron az itt töltött 2 hét volt nekem maga az újjászületés, a paradicsom! És bár licra fölsőben voltam végig, mert nem mehettem még máshogy a napra, ezt sem bántam és nem gátolt semmiben :-) büszkén viseltem 2 mm-es frizurámat (én már ezt annak éreztem) és magasról tettem az engem méricskélő emberekre. Aztán tavaly újra visszajöttem, már komolyabb séróval, még a rekonstrukcióm előtt álltam, és most megint itt vagyok, túúúúl a helyreállító műtéten, túl a mellbimbó kialakításon és mellbimbó tetováláson :-) készen vagyok, befejeztem, lezártam a mellrák című fejezetét az életemnek!!! ÉLEK és minden egyes pillanatért hálát adok!!! Lassan tudok hálával tekinteni a betegségre is, hiszen megtaláltam az utamat. Az utamat, amit még ha nem is tudatosan, de kerestem évek óta. Azt mindig tudtam, hogy egy óriási adag szociális érzékenység jutott nekem osztályrészemül, azt is tudtam, hogy ha tehetném, szociális munkás lennék, de nem tettem meg az első lépést. A betegség viszont ráébresztett, hogy az a feladatom, hogy a saját betegségemen keresztül segítséget nyújtsak NEKED és minden érintettnek, aki nyitott a stílusom iránt. Segíteni szeretnék átvészelni életed egyik legnehezebb (ha nem a legnehezebb) időszakát és reményt táplálni beléd! :-) Biztosan volt, van és lesz olyan, aki pár bejegyzés elolvasása után többet nem nyitja meg ezt az oldalt, de biztos vagyok benne, hogy olyan is akad bőven, aki időről-időre visszalátogat és beleolvas a naplómba, amit a betegség első napján kezdtem el írni. És ez így van jól! Sőt, minden úgy jó, ahogy van! Csak sokszor nagyon nehéz ezt elfogadni. Még én is tanulom. A visszajelzések arra ösztönöznek 2 és fél évvel a diagnózis után, hogy ne hagyjam abba az írást. Köszönöm nektek a sok-sok kedves, megható, ösztönző, őszinte levelet!!! El sem tudjátok képzelni mennyire szívet melengetőek :-) megerősítenek és inspirálnak!

Ma 6-kor fölébredtem és úgy döntöttem, hogy már nem fekszem vissza (általában sajnálom az időt az alvásra fecsérelni), inkább elmegyek futni. Ha valaki azt mondja nekem 3 évvel ezelőtt, hogy futni fogok és a nyaralásra is fogom vinni magammal a futócipőmet, valószínűleg hangosan kiröhögöm :-) ismered ugye? SOHA NE MONDD, HOGY SOHA!!! :-) Azt tudnod kell, hogy Vrbnik egy nagyon pici falu (1270 lakossal, 50 km2-en), így csak 2 km-t futottam. Futhattam volna akár ötöt is, de nem volt kedvem körözni :-) miután körbefutottam a falut, lementem az öblömbe (igen, egy kicsit most már az enyém is), és úsztam még egy fél órát erőltetett tempóban :-) CSODÁS a part korán reggel, amikor még senki nincsen. IMÁÁÁDOM ezt a végtelen nyugalmat!!! A tenger pedig mennyei!!! Nem túl meleg, pont kellemesen hűsítő és simogató :-) Ismeritek az érzést, amikor fölfekszel a hátadra a víz felszínére és csak lebegsz??? A füledet is be kell tenned, hogy teljesen kizárd a külvilágot! Közben érzed, ahogy a nap sugarai simogatják az arcodat! Atyaééééééég – kell ennél több? Csak lebegsz és minden egyes porcikádban érzed, hogy ÉLSZ!!!! :-) Talán most nevetsz ezen, de kívánom, hogy jussál el arra a pontra, ahova én már eljutottam és tudjál örülni egy ilyennek vagy annak, ha látod a teliholdat rád mosolyogni, ahogyan most éppen velem teszi :-) pontosan velem szemben ragyog teljes nagyságában :-) a víz pedig csillog tőle!!!! Na, ezekért és az ehhez hasonló pillanatokért érdemes élni!

img_1614.JPG

Carpe Diem! 

Muszáj megosztanom veletek, hogy mit olvastam ma. Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a könyvet, de mostanáig valamiért nem nyitottam ki. És mivel mindennek eljön a maga ideje, pontosan így kellett ennek is lennie, hogy pont most, pont itt olvassam el. Hát nem csodás? Ja, a könyv: Christine Clifford: A rák ismeretlen oldala (történetek a reményről és a nevetésről).

Kötelező olvasmány Neked is! Eddig is tudtam, hogy humorral mindent könnyebb elviselni, végig csinálni, túlélni – ezt próbáltam én is a betegség alatt, kisebb-nagyobb sikerrel, de ez a könyv egyszerűen zseniális!!! Hangosan nevettem a parton :-)

Nem szeretném lelőni a poénokat, tényleg érdemes elolvasni, de ez a kedvencem:

„Ha volt egy tumorod, sötét lesz a humorod” – milyen igaz :-)

„A mennyország nem egy hely, hanem egy érzés” – ismerős :-)

 

Fogadd tőlem sok szeretettel az alábbi útravalót:

„Minden nap újabb ígéretet tartogat számunkra!

Minden nap újabb reményeket tartogat számunkra!

Minden nap újabb elszántságot tartogat számunkra!”

 

Kérlek, hidd el, tudom, hogy mit érzel most, hogy mennyire félsz és mennyire dühös és szomorú vagy…én is jártam ott, ahol most TE vagy…nem mondom, hogy könnyű lesz végigcsinálni, mert nem lesz az, de végig lehet és végig is KELL csinálni! Összeszorított fogakkal, mindig csak az adott nappal és annak a feladatával foglalkozz!!! És KÉRLEK, fogadd el a családod, a barátaid, az ismerőseid segítségét!!! Kukába a büszkeséggel! Legvégül pedig azt kívánom Neked teljes szívemből, hogy tanuljál meg újra nevetni!!!

  

img_1655.JPG

Címkék: sugár mellrák mellbimbó rekonstrukció kezelések rekonstrukciós műtét Vrbnik

2 komment