Ez a hormongyógyszer neve, amit szednem kell 5 évig (már csak 3), hogy ezzel is csökkentsük a kiújulás esélyét. Szedem is rendesen. Fel sem merült bennem hogy ne tegyem.
Pedig vannak mellékhatásai, mint minden gyógyszernek, aminek hatása is van, annak mellékhatása is van - sajnos.
Gyakran teszik fel nekem érintettek a kérdést, hogy hogy bírom, nem szenvedek-e nagyon a mellékhatásoktól (hőhullám, alvási zavarok....és még sorolhatnám). A válaszom: de igen. Én sem vagyok kivétel ezek alól, napi 8-10 hőhullám az alap, de még a 40 fokos nyári hőségben sem gondoltam arra, hogy abbahagyjam.
Miért?
Mert féltem a kis életemet.
És mert felelős vagyok a lányomért.
És mert annyi tervem van még az életben.
És szeretném az unokáimat a karomban tartani.
És még ezer okot fel tudnék sorolni.
Zitának azonban van még egy igen kellemetlen mellékhatása, mégpedig, hogy a méhnyálkahártya megvastagodását okozza, ezért azoknak, akik ezt szedik, félévente nőgyógyászati kontrollra kell mennie. NEM elég évente!!! Ez nagyon fontos!!! Mégpedig azért, mert ez aztán rákhoz vezethet. Nem szeretnék újra rákos lenni. Ebben egészen biztos vagyok.
Én is így teszek, mióta szedem. Novemberig minden rendben is volt. Akkor azonban a szokásos vizsgálat során kiderült, hogy 11 mm-re megvastagodott (a normális 3-4 mm), ami már éppen határeset. Mit mondjak, nem ugráltam örömömben, amikor meghallottam. Bízom az orvosomban. Abban maradtunk, hogy januárban újabb kontroll.
Nem is húztam sokáig, rögtön az első hétre kértem időpontot. Ismét vizsgálat és az eredmény: 16 mm. A francba!!!! Kértem, hogy a lehető legkorábbi időpontot nézzük ki a műtétre. Kedden túl is estem rajta. Az én drága Eszter barátnőm jött velem, mint mindig. 1/2 8-ra mentünk, 11 körül már túl is voltam rajta. Egy éééééédes altatóorvost fogtam ki....bárcsak több ilyen lenne!! Asztalra föl...karok oldalra...kedvesen beszélgetésbe elegyedtünk..mivel foglalkozom, van-e szív, vagy tüdő problémám...stb..és közben végig fogta a kezemet és simogatta az arcomat...hát én meg csak olvadoztam...mondtam is neki, hogy mennyire jól esik a kedvessége. Őszintén meglepődött az őszinteségemen :-) közben orvosom be, aki elkezdte mesélni a többieknek, hogy tudják-e, hogy mellrák ellen kampányolok...mondom az altatósnak, hogy lenne egy nagy kérésem...mi lenne az? Mivel a bal oldalam volt műtött, azt nem szeretem szuratni (pontosabban nem engedem), viszont a jobb karomban a kemó szétégette a legtöbb vénát...de van nekem egy kedvenc kis vénám az alkaromon, alul...ha nem lenne nagy gond, oda kérném a szurit...júúúj, de az fáj...megnyugtattam, hogy nem fáj és arról biztosan tudom, hogy "működik"...és ő elhitte és megtette nekem...aztán jött a jól ismert maszk, mély sóhajok, gondoljon valami szépre...jóóóó, akkor vitorlázom egyet...és már aludtam is :-)
Jól ébredtem, csak fájt a hasam kicsit...5-kor haza is engedtek. Jóóóól vagyok, nem fáj semmi, minden rendben. :-) A szövettanra várok, ami 3-4 hét....remélem azért hamarabb meglesz!
A legrosszabb, hogy nem úszhatok és futhatok pár hétig :-( ettől végem van!
Mindeközben még decemberben voltam az onkológusnál is a szokásos kontrollon, ahol elmeséltem, hogy mi a helyzet. Azt javasolta, hogy váltsunk gyógyszert, így tehát Letrozole-ra váltottunk. Ennek nincsen ilyen mellékhatása....van helyette más....ez van.
Mindezt azért meséltem el nektek, hogy tudjátok, hogy erre IS NAGYON oda kell figyelnetek!!!!!!!!!!!!
Zitazonium mellett - félévente nőgyógyászati kontroll!!!!!
Ezen a linken olvashattok egy hasznos cikket:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/daganat/812/a-mehtestrak
Egy Müller Péter idézettel zárom soraimat:
"Vigyázz: a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota.
Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle."
Müller Péter
Lelke legmélyén minden ember boldog - csak nem tud róla.