Pontosan 3 évvel ezelőtt ezen a novemberi napon szabadítottak meg a daganattól, ami a bal mellemben nőtt. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz régi életem utolsó és egyben az új életem első napja. Ma már tudom. Sok mindent elvett a betegség tőlem, de a többszörösét kaptam is tőle. Elvett 2 évet az életemből, elvette a bal mellemet, a hajamat, a szempilláimat, a szemöldökömet, a nőiségemet....megkaptam viszont a legnagyobb dolgot. Az utamat! A betegség megmutatta, hogy merre kell mennem. Megszámlálhatatlan fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb, csodálatos nőket ismertem meg, nők százaitól kaptam és kapok leveleket, elképesztő határaimat léptem át, megtanultam a mában élni és tisztelni az életet és a testemet. A sport újra a mindennapok részévé vált az életemben, akárcsak gyerekkoromban volt. Boldog és elégedett vagyok. Már nem akarok másoknak megfelelni, csak és kizárólag magamnak. Ma már én vagyok az első az életemben és mivel jóban vagyok önmagammal, ezért tudok segíteni másoknak is.
A pólót természetesen Zolitól kaptam
Állítólag sok nőnek lettem-vagyok a példaképe...nem tudom, de örülök és boldoggá tesz, ha így van! De tudnotok kell, hogy nekem is van egy példaképem. Ő az én HŐSÖM! Sáringer Zoltánnak hívják és Papámon keresztül ismerem...sokat dolgoztak együtt...sajnos Papa már nincsen közöttünk és az is a sors fintora, hogy az Ő halála után lettünk csak barátok. Mert azok lettünk. Zoli alkoholista volt. Kőkeményen. Az a korán reggel töménnyel indítom a napot típus. De leszokott és közel 10 éve tiszta. Mert ők így mondják. Hosszú és kemény út áll mögötte. NAGYON kemény! Elkezdett futni (mára maratonokat tol), letette a cigit (is) és emberek százainak mutat példát nap, mint nap. Engem is ő inspirált....miatta kezdtem el futni :-)
2015. szeptember
2012. november 18. részlet a naplómból:
"Zoli ma félmaratont futott 2:14:02 alatt (amit nekem ajánlott) mivel fogalmam sincs, sem a maratonról, sem a félmaratonról, sem az időkről, ezért kételkedés nélkül elhiszem, hogy ez szuper idő és nagyon büszke vagyok rá és nagyon jól esik, hogy kicsit értem is futott!!!!!!!!!!!!!! Én kis Forrestem :-)"
Pár nappal ezelőtt az alábbi felhívást tette közzé a FB-on....miközben olvastam potyogtak a könnyeim...íme az idézet:
"Dr. Tamás Gergely (Babo) egy kedves ismerősöm, többszörös maratonista futótársunk, két csodaszép kislány apja, volt mentős, ortopéd sebész katonaorvos, aki most élete legnagyobb csatáját vívja a rák ellen. A diagnózis óta sem hagyta abba a sportot, amikor tudott futott, edzett. Hónapok óta tartó kemoterápia után most végre olyan állapotba került, hogy meg tudják operálni az eddig operálhatatlannak hitt daganatot. A műtétre egy hónap múlva, 2015. december 8-án kerül sor. Arra kérlek, hogy az addig hátralévő időben fuss (vagy sétálj) akárcsak pár kilométert Babóért és ezt rögzítsd ezen az eseményen egy hozzászólásban (esetleg egy kép és pár szó kíséretében) hogy hol és mennyit futottál. Kérlek használd a #Baboertfutok taget. A műtét előtti napon szeretnénk megmutatni neki, hogy hányan szurkolnak a felépüléséért, mert tudom, hogy ez mennyire fontos neki. Kérlek, oszd tovább ezt, hogy minél többen csatlakozhassanak világszerte. Előre is köszönöm!"
Ehhez nincs mit hozzátenni....pár nap leforgása alatt több százan posztoltak...elképesztő összefogás...de ehhez kellett egy ember. Ő Zoli. És én büszke vagyok rá, hogy a barátja lehetek.
Tegnap én is futottam Siófokon az orkán erejű szélben. Babóért futottam. És szeretnék még NAGYON sokat futni érte december 8-ig! Ez a legkevesebb. Bár többet is tehetnék érte!
Sokan, sokszor kérdezik, hogy honnan merítek erőt, hogy tudom csinálni a mellrák elleni kampánymunkát a rendes munkám mellett...őszintén szólva fogalmam sincs...saját magamból, onnan mélyről...egyszerűen csinálnom kell...néha a sportból töltődöm, de a sorstársak kedves szavai is sok erőt adnak.
Szeretnék veletek megosztani ezek közül most kettőt....mindketten nagyon fiatalok...mindketten átestek a mellrákon...mindkettőjüknek fantasztikus párja van...mindketten csodaszépek voltak kopaszon is....büszke vagyok rájuk!
Petra, 23 éves
"Bori, megint azt kell mondjam hogy igazad volt. nem eszek cukrosat,se élesztős dolgokat, 80%-ban tudatosan táplálkozom, egy minimálisat mozgok mellé és bőven lement az a 2-3 kiló másfél hét alatt. Nem lesznek itt plusz 10 kilók. Te vagy az élő példa! És a Perger Petra példaképe!! soha nem felejtem el mikor észrevettem a csomót február végén, és a nőgyógyász azt mondta hogy jóindulatú, és én már tudtam hogy nagy a gáz. A te blogodon indultam el...az adott erőt egész májusig, amíg nem csatlakoztam a csoporthoz..."
Dóra, 35 éves
"Én meg rád nézek fel, nem tudom hogy csinálod.. Amikor a kórházban oda jöttél hozzam először az olyan volt nekem, mintha a sivatagban vizet találtam volna!! És mindenkinek segítesz. Nekem ez hihetetlen hogy hogyan bírod!! Te is nagyon vigyázz magadra!!! Puszillak sokszor!"
