November 6. ez is egy olyan dátum az életemben, amit soha nem fogok (de már nem is akarok) elfelejteni. Három évvel ezelőtt ezen a napon omlott össze a másodperc töredéke alatt az addig jól felépített, biztonságos, kis világom. Közölték velem, hogy mellrákom van. Igen. Nekem. 39 évesen. Kétségbe estem, és zokogtam. Átkerültem egy másik világba, ahol minden ismeretlen és ijesztő. Egy szempillantás alatt értékelődött át minden és hirtelen semminek sem volt értéke. A dolgok, amik körülvettek egyszerre fölöslegesnek tűntek. Egyetlen dolog számított. Hogy minél előbb kivegyék belőlem a dögöt, ami talán 2 éven keresztül nőtt bennem. Felgyorsultak az események és minden nap versenyfutás volt az idővel. Vizsgálatok, altatások, műtétek, kemoterápiás - és sugárkezelések, kegyetlen fájdalmak, tűszúrások, infúziók, fájdalomcsillapítók, szétégett vénák, kopaszság, átzokogott éjszakák és nappalok...bedobtak egy mókuskerékbe és két év múlva vettek ki belőle. Két hosszú év. Az utolsó helyreállító műtét két évvel a diagnózisközlés után.

Hosszú utat jártam be. Nem volt könnyű, de fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, és csodálatos dolgokat vittem véghez, és ma 3 évvel később már nincs bennem harag és düh. Megbékéltem a sorsommal és magammal. Elvesztettem, de visszakaptam a nőiességemet, elkezdtem újra sportolni és megtanultam a legfontosabb dolgot. Azt, hogy a MOST-ban éljek! Csak és kizárólag a MA számít, SEMMI más! Rátaláltam az én igazi utamra és ma már nem akarok senkinek megfelelni, csakis magamnak. Ma már merek "nem"-et mondani. Tisztelem magamat és tisztelem az életet, nem veszem már természetesnek, hanem hálás vagyok érte! És ez óriási különbség!

Két életem van, az első a rák előtti volt, a második a rák utáni. Minden nap hálát adok, amiért itt lehetek és tehetem a dolgom és valóra válthatom az álmaimat és láthatom a lányomat felnőni és vitorlázhatok és élvezhetem a napsütést és az avar illatát :-)

TE, akit most diagnosztizáltak vagy éppen a kezelésekre jársz, vagy a műtétre vársz....igen, tudom, hogy most úgy érzed, hogy kicsúszott a talaj a lábad alól, én is ültem azon a hullámvasúton, amin most TE ülsz, de tudnod kell, hogy VAN ÉLET A MELLRÁK UTÁN is! Sőt, csodás élet van utána, csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle!!! 

Sok csodás nővel ismerkedtem meg a három év alatt, egyikük Anett, aki idén sem felejtette el az évfordulómat és egy csodás csokorral lepett meg....idén is pityeregtem, de ezek jóóó könnyek :-) köszönöm a barátságodat!!!!

Carpe Diem!