2013. július 26. péntek
7-kor ébredtem, kvztam hosszasan, aztán mentem dolgozni. Sáráék is jöttek velem a Jászai Mari térig, mert mentek fotózásra egy ügynökséghez. Talán fognak statisztálni valami filmben ősszel. Sára önbizalmának jót tenne!!!!! Munka nem volt túl sok, meleg annál inkább. Délután odajött az Ádám és ittunk egy szülinapos kv-t :-) utána még visszamentem az irodába, de csak nyűglődés volt. Hazafelé bevásároltam és végre hazaestem hulla fáradtan. Nagyon elegem volt-van ebből a napból (is). Nyűgös vagyok nehezen viselek minden egyes napot. Üvölteni tudnék, annyira vágyom már végre, hogy egyedül lehessek!!!!!!! Sárával megnéztünk este egy filmet (A felhők fölött 3 m-el), amin jól kiborultam. Jó kis film volt, a szerelemről. Belém hasított az érzés, hogy milyen is volt, amikor szerelmes voltam és annyi idős voltam, mint most a Mici. Nincs is ahhoz fogható érzés, mint amikor az ember azt hiszi, hogy belepusztul a boldogságba!!! A szerelem mindent visz!!!! Talán buta és naív dolog, de szeretném hinni, hogy még beköszönt az én életembe is!!! Beszéltem "L"-el, és mivel fölkavart a film és fáradt is vagyok, ezért elsírtam magam. Furcsán reagált, semmiképpen sem úgy, ahogy az most jól esett volna. Megértem. Elege van az elmúlt 8 hónapból. Neki is!!!! Csak azt szeretném, ha Ő is megértene engem! Ő az egyetlen, akitől „elvárom”, hogy megértse és átérezze, hogy attól, hogy túl vagyok a kezeléseken, még nem vagyok „JÓL”! Most jön ki rajtam az elmúlt 8 hónap feszültsége. De valamikor ki kell jönnie az elfojtott érzéseimnek és a könnyeimnek is. Ezt kell megértenie…kéne…jól esne…vágyom rá…de végül is, mindig ugyan oda jutok vissza, hogy ezt SENKI nem tudja megérteni és átérezni, CSAK aki már végigcsinálta. Egyedül kell végig csinálni! És kész. Senkit nem szeretnék megbántani, de ez így van. A folyamatos fájdalmak még mindig, a hőhullámok, a tüsi haj….minden egyes nap egy túlélési küzdelem még mindig. És RETTENETESEN unom már!!!!!!!
(részlet a naplómból)
