2013. június 11. kedd
Fél 6-kor fölkeltem, mert meguntam a forgolódást, éjjel is szarul aludtam, csurom víz voltam folyamatosan…wc-re kellett mennem, szóval, nem sokat pihentem. Sugár, utána iroda, ahova jó későn értem be, mert iszonyatos dugó volt az árvíz miatt. Dolgozgattam, napközben lementem kicsit sétálni, amiből az lett, hogy leszakadt az ég és bemenekültem a Vígszínház melletti kvzóba. Jó volt ülni és nézni, ahogy a lehulló vízcseppekből, apró buborékok lesznek, aztán eltűnnek. Imádom nézni az esőt! Utána megvettem magamnak a Moby cd-t, amit már nagyon régóta szerettem volna!!!!! Munka után mentem a Tündihez, aztán haza. Mici megint vacsival, megterítve várt :-) édes pofa!!!!!!!!!!!!!! Dorci kitalálta, hogy menjünk el az óriáskerékre, amit fölállítottak az Erzsébet téren :-) El is mentünk, föl is ültünk és szét nevettünk magunkat! Csodaszép volt föntről a város, pont naplementére értünk oda :-) 15 percig ment körbe-körbe :-) Fönt levettem a pepit, mert melegem volt és amikor kiszálltunk, mondtam a srácnak, hogy annyira jó volt, hogy még a hajam is kihullott tőle :-) aztán, amíg fotózkodtunk, a pepi valahogy lekerült a földre és 3 másik csak szólt oda zavartan a Dorcinak, hogy Te ott van valami a földön, majd Dorcika lenézett és konkrétan rajta állt a pepimen :-) na ezen fél órát vinnyogtunk :-) egy szó, mint száz, nagyon jóóóóó volt! Mindig a spontán dolgok a legjobbak!!!!!!!!!
Testi és lelki állapotom: nagyon fáj a mellem, pont úgy, mint amikor töltés volt. Húzódik az egész bal oldalam, felkarom, hónom alja. Szempilla, szemöldök továbbra is nuku, hajam növöget rendesen és nem is annyira fehér, mint gondoltam. Mindenhol máshol is kezdek szőrösödni, már szinte (majdnem) rendesen tudok borotválkozni. Körmeimen most jön ki valami utóhatás, el vannak színeződve, megvastagodva, redős lett a teteje soknak. Pont annyira gusztustalan, hogy ki kell lakkozni pirossal, hogy ne látszódjon. Remélem, ahogy jött, úgy is fog menni!!! Lelkem változó, ahogy eddig is. Kifelé nem nagyon látszik rajtam semmi különös szerintem, de belül nagy csatákat vívok. Elmondhatatlanul elegem van az egészből, iszonyatosan unom a sugár verkliszerű menetét. Szeretnék VÉGRE hátradőlni és megpihenni!!! Mindennemű fájdalom nélkül!!!! Szeretném elhajítani VÉGRE a parókát. Azt hiszem, ezt mindennél jobban szeretném!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nehezen viselem a: „Most már mindjárt vége van, itt a nyár”, „Mindjárt túl vagy rajta” és társai mondatokat! Amikkel, tudom, hogy biztatni akarnak és semmi rossz szándék nincs mögötte, de ezek nem visznek előbbre egy tumorból lábadozót. Ennél az is többet ér, ha annyit mond, hogy „Megértelek”!!!!!!!!! Nehéz lesz újra az egészségesek világába tartozni!!!
(részlet naplómból)