Egész sokáig aludtam (07.00) ma :-) Délelőtt végre elmentem egyedül bevásárolni, nagyon élveztem, hogy 2 hét után megint önállóan közlekedtem a saját kis kocsimmal! Apró örömök az életben! :-) Kevés rosszabb dolog van a kiszolgáltatottságnál!! Utána voltam a Beával a kutyákkal sétálni egy nagyot, ami nagyon jól esett! És aztán elmentem a fodrászhoz és levágattam a hajamat. Természetesen vittem a pepit (tudom, nem pepi, hanem paróka, de az olyan komoly szó. Tehát a továbbiakban pepi) is. Mutattam a fodrász csajnak, hogy valami hasonlót szeretnék, hogy ne legyen annyira feltűnő, amikor majd már hordani kell. :-( Szuperül meg is csinálta! :-) Őszintén megvallva, kicsit azért sajnáltam is, 2 évig növesztettem. No, nem baj, majd megnő újra! Legalább a frizurámmal nem kell bajlódni. :-) Sárának persze nem tetszik, mert szerinte fiús. Miatta sajnálom egyedül igazán. Édesem, úgy örült, hogy már egész hosszú hajam volt.
Utána bementem az Eleven centerbe és fölfedeztem egy hatalmas bio boltot :-) onnan pedig átmentem Budaőrsre a kedvenc lakberendezési boltomba és mindent jól megcsodáltam! Még vettem a Sárának alapanyagokat a dekopázshoz, mert azt szeretne készíteni Karácsonyra a családtagoknak. A kis édes :-) Délután még Marcsi barátnőm látogatott meg, és édesen hozott bio sót, bio vegetát, mosogatószert…..:-) Nagyon jól esik a törődése!!!! Jót beszélgettünk, aztán összebújtam a Sárával.
Mindent egybe vetve, jó kis feltöltődős napom volt :-) rám fért!
(részlet a naplómból)
November 28. csak 1 évvel később.
Mint rendesen, ma is mentem 9-re dolgozni, megcsináltam a rendeléseket. Azok kedvéért, akik nem tudják, egy virágküldő cégnél dolgozom, ami annyit jelent, hogy belföldre és külföldre is rajtunk keresztül lehet virágcsokrot, ajándékot küldeni. Hogy miért is jó ez? Óóóó, nagyon sok oka van. Egyrészt mert a hölgyek imádják a meglepetéseket :-), másrészt előfordulhat, hogy éppen nem tudjuk személyesen átadni a virágot, de olyan is sok van, hogy más-más városban, sőt más-más országban élnek családtagok és mégis szeretnék egymást felköszönteni (szülinap, névnap, Anyák napja...stb), de szoktak küldeni cégek is virágot pl. volt munkatársnak, ami éppen szült :-) és persze sajnos a szomorúbb eset sem ritka, hogy temetésre küldenek, mert nincs lehetőségük jelen lenni a búcsúztatón. Szóval szuper dolog és én imádom ezt csinálni és most már 8 éve, hogy itt dolgozom és annyi helyes sztori van!! Könyvet lehetne belőle írni!! Talán majd a nyugdíjas éveimben meg is teszem :-)
Látogassátok meg az oldalunkat és lepjétek meg ti is szeretteiteket! viragkuldes.hu
11.00-kor találkoztam Kata barátnőmmel az egyik kedvenc helyemen a Pozsonyi úton, az Édesmindegy-ben! Mindenkinek ajánlom figyelmébe! Azon kívül, hogy nagyon kedvesek az eladók, mindig mosolyognak, isteni sütijeik vannak :-) FB-on meglelitek őket!
Jót dumcsiztunk egy isteni latte kíséretében :-)
Visszaballagtam dolgozni, és 1/2 6-ra mentem az Onkológiára MRI kontrollra. Gyomrom persze már 4-kor görcsben volt, mert hogy nem nagyon szeretem ezt a vizsgálatot :-( őszintén megvallva egyáltalán nem szeretem, mert van egy enyhe klausztrofóbiám (is), ami pánikrohammal társul. No, de nagyon rutinos versenyző vagyok ám, semmit nem bízok a véletlenre, viszek magammal kísérőt :-) Ez pedig nem más, mint a bátyám. Ő is óriási rutinnal rendelkezik már, mert minden alkalommal viszem magammal :-) Föl is ballagtunk a kedves MRI/CT épületbe, napszaknak megfelelőlen köszöntünk, átadtam a beutalómat, kitöltöttem a nyomtatványokat és mehettünk is be. Fülkében vetkőzés, hölgynek elmagyarázni, hogy a testvérem is be fog jönni velem a vizsgálóban. Kérdezik, biztos? BIZTOS!!! De ott nagyon erős mágneses sugárzás van. Nem gond, ha én bemehetek, akkor Ő is :-) Eddig jó. Kilibbenek a kórházi hálóingnek nem nevezhető kis pongyola féleségben (erről mindig a Jack Nicholson jut eszembe a Minden végzet nehéz című filmben, amikor a kórházba bekerül és hátulról mutatják és szétnyílik a pongyola és kilátszik a kicsit sem szexi popója :-) hát az óriási!), beülök a kényelmes fehér, műbőr fotelbe és várok a soromra. Jön is kedves hölgy és átültet az ágyra, mert rossz a dereka és nem tud hajolni :-) no problem! Kérdezni, hogy van-e jó vénám? Hát, nincs nagyon, lévén, hogy az operált oldalt (állítólag) nem szeretik/nem jó szúrni legalább 1 évig, a másik karomba meg ugye a kemótól teljesen szétmentek az vénák :-( A vérvétel is egy komoly feladat mindig. Úgy dönt, hogy a kézfejem jó lesz, próba. Nem megy. Leragaszt. Odahív egy másik hölgyet, majd Ő. Kedvesen másikat próbál keresni, és szúr. Nagyon fáj és érzem, hogy kezd kimenni a vér a fejemből és szürkül a világ körülöttem. Ajajajaj! Tű bent, én meg halkan mondom, hogy azt hiszem, jobb lenne, ha most lefeküdnék egy kicsit, mielőtt elájulok. Nem örül, de megengedi. Veszem a mély levegőket, orron be, szájon ki...közben behívják az utánam következő pácienst, a vizsgálat úgyis 20 perc, addig kapok időt, hogy összekapjam magam. Így is lesz, újra képbe kerülök és bemegyünk az Ádámmal. Felfekszem, próbálok "kényelmesen" elhelyezkedni, ami most valahogy nem akar sikerülni. Mindegy, kezdjük, hajrá, legyek már túl rajta! Nyom a gép a bordáim alatt, a mellkasomnál, a bal karom zsibbad, mert ugye azt még mindig nem tudom rendesen fölemelni fekvésben részben a vállműtét miatt, részben a mellműtét miatt :-( de hát ez nem izgat senkit rajtam kívül...20 perc múlva totál elgémberedve kikászálódok és megkönnyebbülök. Bízom benne, hogy egy jó darabig nem kell jönnöm. Eredmény 1 hét múlva. Kétségem sincs afelől, hogy minden rendben van!!! :-) Most pedig megeszem az isteni sütit az egészségetekre, amit az Édesmindegyből hoztam magamnak, aztán eldőlök, mert nagyon fáradt vagyok.
Szép álmokat nektek! :-)
